elhízás

  • elemeket
  • absztrakt
  • Háttér művészet/Célkitűzés:
  • Tantárgyak/módszerek:
  • az eredmények:
  • következtetés:
  • bevezetés
  • Anyagok és metódusok
  • felmérések
  • elemzés
  • az eredmény
  • vita
  • következtetés

elemeket

absztrakt

Háttér művészet/Célkitűzés:

A túlsúly, az elhízás és a hasi elhízás prevalenciája a gyermekek 30 éves tendenciáiban (1985 - 2015) iskolai szint és társadalmi-gazdasági helyzet (SES) szerint.

Tantárgyak/módszerek:

Öt keresztmetszeti populációs felmérés (4–18 éves; n = 27 808) gyermekek körében, 1985–1997–2004–2010–2015 között, Új-Dél-Walesben, Ausztráliában. Az eredmény a mért túlsúly, elhízás és a derék/magasság arány (WHtR  0,5) prevalenciája volt nem, iskolai szint (gyermekek (általános) és serdülők (magas)) és harmadfokú SES szerint.

az eredmények:

A gyermekkori elhízás soros populációjának felügyelete szükséges az időbeli előfordulási becslések nyomon követéséhez, a megelőzési politikák és beavatkozások irányításához, valamint a gyermekkori elhízás megelőzési programjaiba történő befektetések megtérülésének általános értékeléséhez. A tanulmány célja a mért túlsúly, elhízás és hasi elhízás tendenciáinak és társadalmi-gazdasági megoszlásának vizsgálata volt 4-18 éves gyermekek körében 1985 és 2015 között, amelyeket az állami népesség-felügyeleti program gyűjtött össze a gyermekek viselkedése tekintetében súly.

Anyagok és metódusok

A tanulmányi protokollok minden egyes felülvizsgálati évre összehasonlíthatók, és tartalmazzák a gyermek szintjére (általános vagy középiskola), nemre, születési dátumra és irányítószámra vonatkozó információkat. A magasságot (m), a súlyt (kg) és a derék kerületét (cm) zoknikban mértük egy réteg könnyű ruházaton keresztül, kiképzett terepszemélyzet szokásos eljárásokkal. 21 Az öv kerületét acél antropometriai mérőszalaggal mértük a borda alsó széle és az arcgerinc közötti legszűkebb pont szintjén. A testtömeg-indexet (BMI; kg m - 2) a magasság és a testsúly alapján számoltuk, és a gyermekeket elhízottnak és elhízottnak osztályoztuk az életkorral beállított határértékek alkalmazásával a nemzetközi elhízás szerint. A derék/magasság arány (WHtR) a hasi elhízás indikátora, és a derék kerülete osztva a magassággal, és dichotomizálva 23 arányban.

A háztartások irányítószáma a SES helyettesítő mértéke volt, az ausztráliai statisztikai hivatal (SEIFA) relatív társadalmi-gazdasági hátrányok indexének felhasználásával. 24 A SEIFA összefoglalja a népszámlálás során kapott társadalmi-gazdasági mutatókat a földrajzi területekre vonatkozóan, ideértve a jövedelmet, az iskolai végzettséget, a munkanélküliséget és a szakképzetlen foglalkozásban élők arányát. A felmérés évéhez legközelebb álló SEIFA országos népszámlálási pontszámokat használták a hallgatók alacsony, közepes és magas terrier kategóriába sorolásához a SES háttér szerint.

felmérések

elemzés

Az adatokat 2015 decemberében elemeztük a SAS Enterprise Guide (5.1; SAS Institute, Cary, NC, USA) segítségével. Az elemzéshez a gyermekeket általános és középiskolák szerint osztályozták. Az egyes BMI-kategóriák prevalenciáját a PROC SURVEYFREQ segítségével számoltuk ki, amely figyelembe veszi a felmérés tervét és az adatok iskolai szint és év szerinti csoportosítását. A kimutatás éve és a túlsúly, az elhízás és a WHtR  0,5 prevalencia közötti összefüggést Rao-Scott khi-négyzet próbával teszteltük. 29 A logisztikus modellek segítségével megvizsgálták a túlsúly, az elhízás és a WHtR relationships 0,5 valószínűségét a felmérés évével, a nem, az iskolai szint és a SES felsőfokú modellezésével, mint nominális tényezőkkel és az életkorral mint a kovariátorral. Az iskolai és az éves szinteket klaszterváltozóként azonosították a felmérések tervezési hatásának figyelembevétele érdekében. A felmérés éve és a nem, az iskolai szint és a SES-teril közötti kölcsönhatásokat kiszámítottuk annak felmérésére, hogy a túlsúly, az elhízás és a WHtR 0,5 valószínűsége eltér-e nem, iskolai szint vagy SES-teril szerint a felmérés során. Az interakciók szignifikancia szintje 0, 05 és 0, 1 volt.

az eredmény

A gyermekek válaszadási arányát és szociodemográfiai jellemzőit a felmérés évére az 1. táblázat mutatja. Az összes megfigyelt évben összesen 27 808 gyermek vett részt. A BMI kategorizálási adatai 26 801 gyermekről (96,4%), a WHtR adatok 26 263 gyermekről (94,4%) álltak rendelkezésre. Az 1. ábra a túlsúly, az elhízás és a WHtR 0,5 prevalenciáját mutatja az általános iskolás gyermekek számára év és nem szerint. A túlsúly előfordulásának egyetlen jelentős változása 1985 és 2015 között volt, és csak a fiúknál (P = 0,043), a prevalencia viszonylag 53 százalékponttal nőtt. Ehhez hasonlóan az elhízás prevalenciájának egyetlen statisztikailag szignifikáns változása 1985 és 2015 között volt, ahol az elhízás prevalenciája több mint háromszorosára nőtt fiúknál (P = 0,044), és hatszorosa lányoknál (P = 0,006). A WHtR0,5 előfordulása 1985 és 2015 között jelentősen megváltozott a fiúk között (P

A túlsúlyos, elhízott és WHtr .50,5 előfordulása (%, 95% CI) általános iskolás gyermekek körében felmérési év és nem szerint.

Teljes méretű kép

A 2. ábra a túlsúly, az elhízás és a WHtR 0,5 prevalenciáját mutatja középiskolás serdülőknél év és nem szerint. 1985 és 2015 között a fiúk (P = 0, 002) és a lányok (P

A túlsúlyos, elhízott és WHtR 0, 5 prevalenciája (%, 95% CI) középiskolás serdülők körében, felmérési év és nem szerint.

Teljes méretű kép

A 3. ábra a túlsúly, az elhízás és a hasi elhízás (WHtR = 0,5) valószínűségét mutatja az alacsony SES-környezettől származó gyermekek és serdülők számára a felmérés minden időpontjában, a felmérés minden időpontjában, iskolai szint szerint, összehasonlítva a magas SES-környezettől származó társaikkal. Az általános iskolás gyermekek 32% -os valószínűséggel voltak túlsúlyosak és 77% -kal magasabbak az alacsony SES-szel rendelkező gyermekeknél, összehasonlítva a magas SES-szel rendelkező gyermekekkel 2010-ben és 2015-ben. A középiskolában nyilvánvaló különbségek mutatkoztak a SES túlsúlyának prevalenciájában 2015-ben, valószínűséggel túlsúlyos. serdülőknél 64% -kal magasabb az alacsony SES-szinthez képest.

Alacsony SES, túlsúlyos, elhízott és WHtR R 0, 5 gyermekek és serdülők tanfolyamai, összehasonlítva a gyermek serdülők magas SES-jével.

Teljes méretű kép

Jelentős különbségek vannak a SES-ben az elhízás prevalenciájában az általános iskolás gyermekeknél 1997 óta. 1997 és 2010 között az elhízás valószínűsége a gyermekeknél a legalacsonyabb értéktől, 1,73-tól 1,97-ig terjedt, összehasonlítva a magas SES-ben szenvedő gyermekekkel, ami 2-re nőtt., 36 2015. Hasonlóképpen, a 2004-es középiskolás serdülők között is jelentős különbségek mutatkoztak az elhízás prevalenciájában a SES-ben. Az alacsony SES-környezetből származó serdülőknél az elhízás valószínűsége 1,84–2,79-szer nagyobb volt, mint a magas SES-környezetből származó serdülőknél.

A SES-ben a WHtR Sig 0,5 előfordulási gyakoriságában mutatkozó jelentős különbségek 2004 óta nyilvánvalóak az általános iskolás gyermekek körében. 2004-ben és 2010-ben a WHTR  0,5 valószínűsége az alacsony besorolású gyermekeknél 90 és 97% -kal volt magasabb, mint az általános iskolai gyerekeké. A SES-környezetben a valószínűség 2015-re 2, 34-re nőtt. A WHTR 0, 5 0, 5 SES prevalenciájában jelentős különbségek voltak láthatóak a középiskolai serdülők között 2010 óta. Az 50,5 WHtR arány 2010-ben 2, 57 és 2, 79-szer magasabb volt. 2015, alacsony SES környezettel rendelkező serdülőknél, összehasonlítva magas SES környezettel rendelkező serdülőkkel.

Az alacsony és magas SES-ben szenvedő gyermekek 1997-es és 2015-ös BMI-sûrûségének grafikonjai iskolai és nemi bontásban, a 4. ábrán láthatók. A magas SES-szel rendelkezõ gyermekekkel és serdülõkkel szemben világos idõeltolódás mutatkozik jobbra és csökkent kurtosis elosztásokban. alacsony SES-beállítású gyermekeknél és serdülőknél, és ezek a különbségek nagyobbak voltak a középiskolás serdülőknél az általános iskolás gyermekeknél. Az 1997-es és 2015-ös eloszlási görbék közelebb vannak igazítva a magas SES-éterhez, összehasonlítva az alacsony SES-éteres felmérés éveinek változékonyságával.

A BMI eloszlása ​​gyermekek és serdülők számára alacsony és magas SES-beállítások alapján 1997-ben és 2015-ben nem és iskolai szint szerint.

Teljes méretű kép

vita

Ez a tanulmány a túlsúly és az elhízás, valamint az egyedülálló WHtR 0,5 prevalenciájának 30 éves trendjeiről számol be az ausztrál gyermekek és serdülők esetében. Ebben a tanulmányban a túlsúly és az elhízás nem nőtt szignifikánsan az általános iskolás gyermekek körében, és a középiskolás serdülőknél sem nőtt az elhízás gyakorisága 1997 óta, amint arra korábban utaltunk. 4 A 2015-re vonatkozó becslések összeadása azt mutatja, hogy 2010 óta, ellentétben az általános iskolás gyerekekkel, a serdülőknél a túlsúly előfordulási gyakorisága jelentősen, 17-ről 22% -ra nőtt. Míg a túlsúly prevalenciája 2015-ben hasonló volt a serdülő fiúk és lányok esetében (

22%), a lányok prevalenciája 8% -kal nőtt, miután az előző 18 évben stabilan, 16% körül mozgott.

Alternatív megoldásként a hasi elhízás átmeneti növekedése a BMI-eloszlás valódi elmozdulását tükrözheti. Az elhízott IOTF kategóriát használtuk (BMI-egyenérték  30 kg m −2 18 évesen); azonban 1985 és 2012 között az ausztrál gyermekek aránya a morbid elhízott kategóriában jelentősen megnőtt. A kóros elhízásban szenvedő gyermekek (BMI-egyenérték 35 kg m −2 18 éves korban) az elhízással küzdő gyermekek 11% -át tették ki 1985-ben, ami 2012-ben 23% -ra nőtt, és a súlyos elhízással küzdő gyermekeket (BMI 95 95 a 95% 140% -a). . percentilis vagy BMI40 kg m - 2) 1985-ben az elhízott gyermekek 19% -át képviselte, 2012-ben pedig 32% -ra nőtt. az elhízás szélsőségesebb kategóriái és a WHtR 0, 5 közötti összefüggés vizsgálatára, de a jelenlegi eredmények arra utalnak, hogy egyes obesogén tényezők befolyásolják a hasi elhízást, különösen serdülő fiúknál. Ez tükrözheti a környezeti ingerek változását, amelyek befolyásolják a zsíreloszlást befolyásoló epigenetikai mechanizmusokat, és további kutatásokra van szükség.

A WHtR 0, 5 alacsonyabb előfordulásának oka 2004-ben nem világos, és az adatok további vizsgálatára van szükség a paradoxon megértéséhez. Habár a terepen dolgozókat minden felméréshez antropometriai mérésekre képezték ki, és értékeik közötti megbízhatóságukat értékelték, figyelembe kell venni a 26., 27., 28. mérési hibát, mivel az elhízás prevalenciája nem csökkent egyidejűleg. Megállapítottuk, hogy az elhízás és a WHtR0,5 erősen és pozitívan kapcsolódik egymáshoz, és hogy az elhízott gyermekek és serdülők többségének WHtR0,5 értéke is van. Ezek a megállapítások hasonlóak egy 14 493 5-18 éves gyermek vizsgálatához, akik kimutatták, hogy a BMI kategóriába tartozó gyermekek túlsúlyosak és elhízottak WHtR 31-vel

Egyértelmű, következetes és releváns a tanulmány eredményei szempontjából az adipozitási mutatók egyenetlen eloszlása ​​a felmérési években az alacsony SES-ből származó gyermekek és serdülők között a magas SES-ből származó társaikhoz képest. Összességében az alacsony SES-ben szenvedő gyermekek és serdülők körében a prevalencia szignifikánsan magasabb volt, összehasonlítva a magas SES-környezettől származó társakkal, különösen az elhízás és a WHtR 0, 5. A túlsúlyos prevalencia különbségei a kis és magas SES-gyermekek és serdülők között 2010-ben és 2010-ben kezdődtek. 2004 az általános iskolás lányok hasi elhízására vonatkozóan, míg a gyermekek elhízási arányában a különbség 1997-ben és 2004-ben kezdődött serdülőknél. Az SES növekvő különbségei az elhízásban és a hasi elhízásban elsősorban azokhoz kapcsolódnak, amelyek arra utalnak, hogy sürgős beavatkozásra van szükség alacsony SES-számmal rendelkező populációkban. Ausztrália nem egyedül azonosítja a gyermekek és serdülők SES-különbségeit az Egyesült Államokban 35 és Európában 36 végzett vizsgálatok révén, amelyek nemrégiben hasonló eredményekről számoltak be a túlsúlyos és a gyermekkori elhízás társadalmi egyenlőtlenségeiről.

Bár sok tényező vesz részt a túlsúly és az elhízás növekedésében, beleértve a biológiát is, vannak meggyőző bizonyítékok az elhízott környezet életmódbeli viselkedésre gyakorolt ​​káros hatásairól. 37, 38 1997 óta Ausztrália jelentős összegeket fektet az elhízás kezelésébe. Az elhízási beavatkozások feltérképezésére 39 eszköz létezik; A való világban azonban nincs olyan rendszer, amely pontosan dokumentálja az elhízásmegelőzési programokat, amelyeket több szektorban és környezetben biztosítanak. Ésszerű figyelembe venni, hogy a kezdeti politika alapvető hatása hozzájárult a gyermekek és serdülők súlyának megváltozásához. Az NSW esetében a gyermekkori elhízás-megelőzési stratégiákba történő befektetés továbbra is prioritás maradt a kormány számára, mivel kapcsolatokat hoztak létre az egyetemek és az egészségügyi rendszer között az ügynökségek és az ágazatok közötti beruházások összehangolása érdekében. 41, 42

A bizonyítékok arra utalnak, hogy gyermekkorban (azaz születéstől 12 éves korig) van szükség befektetésekre az egészségtelen súlygyarapodás megelőzésének befolyásolására, a krónikus betegségek terheinek és a jövőbeni egészségügyi költségek csökkentésére. 43, 44 Ezért az NSW-be történő befektetés nagy része a koragyermekkorra és az általános iskolai évekre összpontosult; a jelenlegi eredmények pedig némi sikert sugallnak ennek a beruházásnak. Eredményeink azt mutatják, hogy a túlsúly és az elhízás prevalenciája 1997 óta stabil maradt az általános iskolás gyermekek körében, de nem a serdülők (középiskolák) körében, ahol a túlsúly elterjedtsége 2010 és 2015 között jelentősen megnőtt. A gyermekkori elhízás-megelőzési programok megvalósítása az NSW-ben 2006 körül kezdődött, és elsősorban az általános iskolai környezetre összpontosított. A serdülőknél jelentkező túlsúly növekedése tehát azt tükrözi, hogy nincsenek beruházások ebben a korosztályban, ami csak minimális mértékben lenne kitéve az általános iskolák elhízásmegelőzési kezdeményezéseinek. A túlsúly növekedése és magasabb prevalenciája a serdülőknél aggasztó, tekintettel a BMI serdülőkortól felnőttkorig tartó monitorozásának erős bizonyítékaira. 45, 46

Bár a BMI kategorizálási rendszerek és az adatok bemutatása miatt az országok közötti gyakoriság összehasonlítása nehéz, az itt közölt 2015-ös ráták arra utalnak, hogy az elhízás aránya alacsonyabb, mint a gyermekeknél az Egyesült Államokban 6 és az Egyesült Királyságban 3. Ehhez hasonlóan a hasi elhízás általános előfordulása 2015-ben 13,9% volt, ami 32,9% -kal volt lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló korú gyermekek 2012-es USA-ban történő előfordulása. 47, 48

A vizsgálat erősségei közé tartoznak az összehasonlítható felmérési módszerek, a gyermekek reprezentatív nagy mintái, a mért antropometria és a képzett terepszemélyzet, akik szabványos protokollokat és minőség-ellenőrzési eljárásokat alkalmaznak a megbízhatóság biztosítása érdekében. A lehetséges korlátozás a válaszarány; ezek azonban az idők folyamán viszonylag állandóak maradtak, általában 60% felett, és magasabbak, mint a hasonló iskolai háztartási és háztartási súlyfelmérések 48. A 2004-es felmérésben elfogultsággal vizsgált korábbi kutatások azt mutatták, hogy a túlsúlyban és az elhízásban nincs különbség a részt vevő és a részt nem vevő hallgatók között. 50 Az etikai megszorítások megakadályozzák az elfogultság olyan rutinszerű vizsgálatát, amely nem reagál a felmérés minden pontjára, és felveti a kérdést, hogy a közegészségügy szempontjából előnyös közegészségügyi monitoring felméréseknek passzív (azaz opt-out) kell-e lenniük, nem pedig aktív beleegyezéssel. Minta keretrendszerünket végül az NSW gyermekeinek képviseletére terveztük, és bár az NSW Ausztrália legnépesebb országa, az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók minden ausztrál gyermek számára.

következtetés

A gyermekek túlsúlyának és elhízásának elterjedtsége 1997 óta nem változott jelentősen, 1997 óta pedig a serdülőknél sem változott jelentősen az elhízás gyakorisága. Éppen ellenkezőleg, a serdülők túlsúlyának gyakorisága jelentősen megváltozott a felmérési időszak alatt, 2010 és 2015 között jelentős növekedés figyelhető meg. A hasi elhízás, amely a kardiometabolikus kockázat mutatója, 1985 és 2015 között jelentősen megnőtt, a prevalencia aránya a felmérés minden időszakában megközelítőleg kétszerese volt. elhízottság. Világos és tartós SES egyenlőtlenségek mutatkoznak a túlsúly, az elhízás és a WHtR megoszlásában, és az alacsony SES háttérrel rendelkező gyermekek és serdülők nagyobb valószínűséggel vannak egészségtelen súlykategóriákban, és ez a különbség az idő múlásával nőtt. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy az elhízás-megelőzési programok szociálisan hátrányos helyzetű területeken történő jelenlegi biztosítása nem fogja megfelelően elérni ezeket a közösségeket, vagy hogy a programok nem foglalkoznak az elhízás prevalenciájában jelentkező társadalmi szakadék javításához szükséges obesogén tényezőkkel.