vészvilágítás

A vészvilágítás szerepe a korlátozott aktivitás feltételeinek biztosítása azokon a területeken, ahol mesterséges világítás van felszerelve e világítás áramkimaradása esetén. A vészvilágítás használatának feltételeit elsősorban a 2001-től származó STN EN 1838 szabvány határozza meg.

A vészhelyzeti világítás célja általában a biztonságos menekülés lehetővé tétele a helyiségből a normál áramforrásból származó világítás megszakadása esetén.

A menekülési útvonalak vészvilágításának lehetővé kell tennie az emberek számára, hogy megfelelő láthatósági feltételek megteremtésével biztonságosan el tudjanak menekülni az űrből, irányítsák a személyeket a menekülési útvonalakra és a kijelölt helyekre, és biztosítsák a tűz- és biztonsági eszközök könnyű megtalálását és használatát.

A sürgősségi szabadtéri világítás (pánikellenes világítás) célja a pánik valószínűségének csökkentése, és lehetővé teszi az emberek számára, hogy megfelelő láthatósági feltételek megteremtésével és az emberek mozgásának irányításával biztonságosan haladjanak a menekülési útvonalak felé.

A magas kockázatú tevékenységeket folytató területek vészvilágításának hozzá kell járulnia a potenciálisan veszélyes folyamatban vagy helyzetben részt vevő személyek biztonságához, és lehetővé kell tennie számukra a tevékenységek megfelelő leállítását, annak érdekében, hogy körülményeket teremtsenek a környéken tartózkodó más személyek biztonságához.

Fényforrások a vészvilágításban
A sürgősségi világítótestek fényforrásai jelenleg a fénycsövek és a kompakt fénycsövek. Az utóbbi időben azonban a LED-diódák ezen a területen is sikeresen versenyeznek velük.

A vészvilágítási lámpatestek a következő fő csoportokba sorolhatók:

  • külön vészvilágító lámpatestek állandó vagy nem állandó megvilágításhoz,
  • külön vészvilágító lámpatestek állandó vagy nem állandó vészvilágításhoz, önellenőrző funkcióval,
  • címezhető vészvilágító lámpák állandó vagy nem állandó vészvilágításhoz, központi vizsgálati funkcióval,
  • vészvilágító lámpatestek beépített saját energiaforrással,
  • címezhető vészvilágító lámpák állandó vagy nem állandó vészvilágításhoz, központi vizsgálati funkcióval,
  • vészhelyzeti lámpatestek vezeték nélküli kommunikációval, beépített saját energiaforrással,
  • vészhelyzeti lámpák, amelyek központi forrásból működnek (például központi akkumulátorból vagy központi tartalék egységből).

Az állandó vészvilágító lámpatest két módban működik. Az üzemmód megszakítás nélküli tápfeszültséggel működik, amikor kapcsolóval vezérelhető és normál világításhoz használható. A második üzemmód megszakadt áramellátás esetén van, amikor a lámpatest automatikusan vészüzemmódra vált.

A nem állandó vészvilágító lámpatest csak akkor működik, ha az áramellátás megszakad (vészüzemmód). Szünetmentes áramellátás esetén a lámpatest elektronikus áramkörei biztosítják az akkumulátor optimális töltését.

A központi energiával működő vészhelyzeti rendszerek világítótestei speciális vezetékekhez vannak csatlakoztatva.

Példák vészvilágításra

A vészvilágítás megvalósítása a gyakorlatban
A gyakorlatban a vészvilágítást alapvetően két módon valósítják meg, világítótestek segítségével:

  • saját inverterével és belső akkumulátorával,
  • központi áramellátó rendszer vezérli és táplálja.

Az első rendszer előnyei elsősorban a projekt egyszerűségében és maguknak a lámpatesteknek a beépítésében rejlenek. Ez a rendszer különösen alkalmas olyan kis világítási rendszerek számára, amelyeket normál üzemi körülmények között használnak. A tökéletes ápolásra és karbantartásra azonban igényes. Kedvezőtlen körülmények között (különösen magas szobahőmérsékleten) a beépített elemek élettartama jelentősen csökken. Cseréjükkel kapcsolatos költségek, valamint az STN EN 50172 szabvány [4] szerinti megvalósítással kapcsolatos egyéb költségek jelentősen megnövelik a világítási rendszer működési költségeit. Évente egyszer meg kell vizsgálni az egyes lámpatestek működését áramkimaradás esetén (funkcionális teszt), és ugyanabban az időközben ellenőrizni kell, hogy az akkumulátor képes-e ellátni a lámpatestet áramkimaradás esetén. az előírt megvilágítási idő (autonómia teszt). A sürgősségi világítótesteknél ezt a tevékenységet a biztonsági rendszerért felelős személy teszt nélkül kell elvégeznie, amely bizonyos erőfeszítéseket és költségeket igényel.

Ez az igény megszűnik, ha önellenőrzéssel ellátott vészvilágítást használ. Az elektronikus vészvilágító egység vezérli, figyeli, elemzi és optimalizálja a vészvilágító összes fő tevékenységét és elemét, ideértve az optimális akkumulátor-töltést, az elektronikus előtét működését, a fénycső gyújtási folyamatát és annak fényáramának stabilizálását. Az áramkimaradás rövid szimulációjával rendszeresen diagnosztizálja az akkumulátor, a fénycső és az elektronikus áramkörök működését. Az alkatrészek állapotának (különösen az akkumulátor kapacitásának) és a lámpatest funkcióinak tesztelését hosszabb időn keresztül végezzük, egy olyan időszakban, amely megegyezik a lámpatest deklarált autonómiájával áramkimaradás esetén. A teszt során a mért értékeket összehasonlítjuk a memóriájában tárolt referenciaértékekkel. Ilyen módon a felhasználót különösebb erőfeszítés és költség nélkül rendszeresen tájékoztatják az egyes vészjelző lámpák állapotáról.

Bonyolultabb rendszerek esetén ezt a tesztelést egy központi tesztközpont is elvégezheti. A rendszerben a kommunikáció vezeték nélküli rádió üzemmódban adathálózatokon keresztül biztosítható.

Vészvilágítás tápellátása központi akkumulátor rendszeren keresztül
Nagyobb világítási rendszerek esetén a legtöbb esetben előnyösebb a vészvilágítási ellátást központi akkumulátor rendszeren keresztül használni. Az ilyen rendszereket több vészhelyzeti rendszer gyártója gyártja és szállítja. Ennek a megoldásnak az előnyeit az INOTEC vészvilágítás példáján dokumentáljuk, amelyben a lámpatestek független vészáramkörökhöz vannak csatlakoztatva. Ezeket aztán egy elektromos alállomáson összekapcsolják egy akkumulátoros kapcsolótáblával és egy vezérlőegységgel a vészvilágítás ellenőrzésére. A lámpatesteket nem gyúlékony kábelek táplálják.

Magasházakban vagy nagy beépítettségű épületekben gyakran használnak kapcsolótáblákat, amelyekben csak a vezérlőegység van csatlakoztatva a kapcsolótáblában található elemekhez. A működő áramellátás meghibásodása esetén a vezérlőegység az akkumulátorokról a 230 V AC hálózatról az 220 V DC tápellátást köti össze. Ezért elengedhetetlen, hogy a tartalék lámpatestek egyenáramú és váltóáramú üzemmódban is működni tudjanak, ami nem jelent problémát az elektronikus előtétek használatakor. A vezérlőegység másik funkciója a vészlámpák áramkörének vagy címének figyelése. A rendszeres tesztek alapján az áramkör-monitorozás képes értékelni, hogy a hibás lámpatest melyik áramkörön van csatlakoztatva, és a címfelügyelet közvetlenül jelzi, hogy melyik lámpatest. Ezeknek a teszteknek az eredményeit rögzítik és a nyomtatás lehetőségével tárolják a vezérlőegység memóriájában, így biztosítva a műveleti napló szükséges kezelését.

Ebben az esetben a vezérlőegység és a lámpatestek közötti kommunikáció a tápvezetéken keresztül zajlik, ezért nincs szükség kommunikációs adatkábel vezetésére a vészvilágító lámpatestekhez. Az INOTEC rendszerben külön vészvilágító lámpatestek állandó világításhoz, valamint külön vészvilágító lámpák nem állandó világításhoz működtethetők egy áramkörben. Ezen túlmenően ebbe az áramkörbe csak a működési tápegységből táplált lámpatestekkel kapcsolt vészvilágító lámpák is csatlakoztathatók. Az irányítórendszer a vészvilágítás távfelügyeletét kínálja az InoWeb modul segítségével, ahol a vészvilágítási rendszerrel kapcsolatos minden fontos információt webböngészőben figyelemmel kísérhetünk. A rendszer távoli hozzáférésének másik változata az épület vizualizálása és az alaprajzokban a rendszer egyes elemeinek állapotának utólagos figyelemmel kísérése. A központi tápegységet a központi épületfelügyeleti egységhez is csatlakoztatni lehet.

A központi akkumulátoros rendszerek, különösen nagy létesítményekben, nemcsak kifinomultabb és könnyebben használható megoldás, hanem nagyobb hatékonyságot is hozhatnak a beruházások és különösen az üzemeltetési költségek szempontjából.

prof. Ing. Smola Alfonz, PhD.
Képek: a szerző archívuma

A szerző a pozsonyi STU Villamosmérnöki és Informatikai Karának Villamosmérnöki és Informatikai Szakértői Intézetének igazgatójaként dolgozik.

Irodalom
1. STN EN 12665: 2003 (36 0070) Fény és világítás. A világítási követelmények meghatározásának alapvető feltételei és kritériumai.
2. STN EN 12464-1: 2004 (36 0074) Fény és világítás. Munkahelyi világítás. 1. rész: Beltéri munkák.
3. STN EN 1838: 2001 (36 0075) Világítási követelmények. Vészvilágítás.
4. STN EN 50172: 2005 (36 0640) Vészhelyzeti menekülési világító rendszerek.
5. www.sec.sk.
6. www.hormen.cz.
7. Franek, L.: Központi energiával működő vészvilágítási rendszerek. In: Elektrotechnika v praxi, 2009, p. 132 - 133.

A cikk a TZB Haustechnik folyóiratban jelent meg.