Alkalmazkodás
A gyermek óvodába lépése nagy változás mind a gyermek, mind a szülő életében. A gyermek új környezetben találja magát, új emberekkel kerül kapcsolatba.
A törvény emlékszik a gyermek és családja életének ezen nehéz szakaszának fokozatos áthidalására is. A hatályos jogszabály meghatározza a gyermekek alkalmazkodásának pontos eljárását, nevezetesen a 306/2008. módosított óvodáról.
Az idézett 306/2008. az óvodáról a 3. §. A 4. olyan nagyon specifikus és részletes feltétel és eljárás, amellyel az óvoda és a szülő jelentősen hozzájárulhat gyermeke könnyebb alkalmazkodásához:
"A gyermek könnyebb alkalmazkodása miatt lehetőség van gyereket befogadni az alkalmazkodási tartózkodás idejére, amelyben a törvényes képviselő fokozatosan egy órára, két, legfeljebb négy órára hozza a gyereket az óvodába, együttműködik a pedagógiai munkatársakkal. Ha a gyermeket az óvodában helyezik el, akkor a törvényes képviselővel és az igazgatóval egyetértésben a megbeszélt időpontban rendszeresen járhat óvodába. Az alkalmazkodási tartózkodás nem lehet hosszabb három hónapnál. A gyermek korlátozott képessége esetén az igazgató a törvényes képviselővel folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy a gyermek óvodába járását egy meghatározott időre felfüggeszti. Például: az első három napban az anya és a gyermek 1 órát lesz óvodában, a következő napokon pedig 1 óra után egyedül lesz. A következő napokban a gyermek 2 órán át egyedül marad az óvodában, de idővel kiderül, hogy még tovább is tudja csinálni, pl. legfeljebb 4 óra. Ez a mód legfeljebb 3 hónapig tarthat. Vannak olyan gyerekek is, akik azonnal megszokják, és ott nincs szükség alkalmazkodási folyamatra. Tehát az alkalmazkodási folyamat olyan bónusz, amelyet a gyermek és az anya felhasználhat, ha a helyzet megköveteli. Mindig az óvoda igazgatója és a gyermek anyja közötti kölcsönös megállapodástól függ.
Különös figyelmet fordítanak a sajátos nevelési igényű gyermekekre. Ezeket a gyermekeket nem csak három hónapos adaptációs tartózkodásra, hanem diagnosztikai tartózkodásra is be lehet fogadni, amely azonban nem haladhatja meg az egy évet.
Hogyan lehet felkészíteni a gyermeket az óvodába való sikeres bejutásra?
A gyermeknek megfelelően fel kell készülnie az óvodára. Gyakran el kell menni a gyerekkel a gyerekek közé, megmutatni neki az óvónőket, az óvodát és motiválni az örömére, amelyet valamilyen jutalomként megkap - ha nagy, okos, akkor lesz képes oda is menni. Célszerű eljönni megnézni az óvodát, hogyan játszanak és esetleg játszanak velük a gyerekek.
A szeretet, a biztonság, a biztonság teljesített igénye, amelyen a függetlenség folyamata alapul, hozzájárul a jó alkalmazkodáshoz. Már kétéves korában a gyermek aktív érdeklődést mutat a kortársak iránt, érdekei miatt képes elmenekülni az anya elől. A függetlenség 3-4 év alatt teljes mértékben megtörténik, és az anyától való leválás képessége megfelelő például a fokozatos edzéshez. eltölteni egy kis időt más emberekkel, pl. kezdettől fogva a nagyszülővel. A rosszabbul alkalmazkodó gyermekek számára egyéni alkalmazkodási program alkalmas, amelyet szükség szerint minden gyermek számára beállítanak. Az alkalmazkodás általában 3-4 hétig tart. A legelején ajánlott az óvodába járni egy óráig, naponta 2-3-ig, gyermektől függően. Az adaptáció során az óvodában töltött idő fokozatosan növekszik. Az adaptációra való áttérés megkönnyítése érdekében a gyermek hozhat kedvenc játékot vagy olyan dolgot, amely otthonra emlékezteti. Jobban alkalmazkodik az új környezethez abban a csoportban, amelyben van még egy ismert gyermek vagy testvér.
Az elégedetlenség leggyakoribb jele a sírás és a harag. A szülők minden reggel ugyanazokkal a helyzetekkel találkoznak. A gyermek sír, nem akar "lehámozni" az anyától, hasi fájdalmakra panaszkodik, fokozott agresszió és mások. Ezek a reakciók sok gyermeknél korán jelentkeznek, és fokozatosan eltűnnek.
Az első alkalmazkodási hét orientációs a gyermek számára, ami azt jelenti, hogy az óvodában tájékozódik, megfigyeli a gyerekeket, a tevékenységeket. A második héten kezd érvényesülni, megkezdődnek az első kapcsolatok, a gyerek elkezd kommunikálni és a harmadik héten a gyermek általában "megnyugszik", magabiztosabb a környezetben.
A fentiekből következik, hogy a gyorsabb és sikeresebb alkalmazkodás érdekében a gyermeknek támogatást, magabiztosságot, szeretetet kell éreznie a szülőktől, támogatást kell nyújtania az önkiszolgáló tevékenységekben és a társas interakcióban más gyerekekkel, el kell különítenie magát, lehetővé kell tennie az óvodával való ismerkedést és pozitívan motiválja őt. A tanárok érzékeny, kedves és szakmai hozzáállása, a megfelelő légkör megteremtése magában az óvodában szintén hozzájárul a jobb alkalmazkodáshoz.