A szövettani vizsgálat az orvostudományban alkalmazott egyéb diagnosztikai módszerek egyike, amely lehetővé teszi az emberi test mikroszkópos szerkezetének megismerését. Ez valójában egy szövet képe, amelyet mikroszkóp alatt vettek le a testéből.
Akkor közelítjük meg ezt a vizsgálatot, ha pl. a klinikai tünetek nem adnak határozott képet a betegségről, vagy alapvető hozzáférhető képalkotó módszerekkel nem értük el a betegség eredetét. Szövettani vizsgálat segítségével diagnosztizálhatjuk a folyamatban lévő betegségfolyamatokat.
Mintavétel egy beteg szervből (szövetből) szakmailag hívják biopszia. A biopsziának több típusát ismerjük, a módszer megválasztása egyedi és függ pl. a kóros folyamat feltételezett jellegéből, felületi elérhetőségéből és méretéből.
- A magvágású biopszia az bőrgyűjtemény egy speciális durva tű, amellyel eltávolítunk egy vékony tekercs szövetet. Ezt a biopsziát elsősorban a májbetegségek diagnosztizálására használják, mellvagy csontvelő.
- Incíziós biopszia: szövetminta kivétele kivágással vagy csipesszel a gyomor vagy a vastagbél endoszkópos vizsgálata során.
- A probációs kivágás a kóros elváltozás részleges vagy teljes kivágása tapintható és felületen hozzáférhető elváltozásokban, pl. pigmentnyomok vagy nyirokcsomók.
A mintavétel az ún. minimálisan invazív vizsgálatok, általában nem túl fájdalmas, csak helyi érzéstelenítést igényel és időt takarít meg, kivéve, ha természetesen ez egy speciális perioperatív szövettani vizsgálat, amelyet a műtét során végeznek.
Maga a szövettani vizsgálat előtt a szöveteket különféle kémiai és technikai eljárásokkal kell kezelni, hogy mikroszkóp alatt tiszta képet kapjon a szövet egyes szerkezeteiről, és segítsen meghatározni a szervbetegség jellegét (gyulladás, tumorváltozások, stb.) A rák esetében szövettani vizsgálattal lehet megállapítani, hogy jóindulatú (jóindulatú) vagy rosszindulatú betegségről van-e szó, illetve rosszindulatú (rosszindulatú) betegségről. egyúttal segít meghatározni a folyamatban lévő folyamat komolyságát.
Az eredmény a szövettani vizsgálat többnyire ismert 10 napon belül, kivételesen még tovább. A perioperatív vizsgálat során a sebész a mintavételtől számított 30 percen belül tudja az eredményt. A szövettani vizsgálat eredménye szerint meghatározzák a betegség további eljárását és kezelését.