álmok

Jelcin emlékezetes beszéde 1999. december 31-én hangzott el.

A hír 1999 utolsó napján váratlanul érkezett. Pontosan délben a televízióállomások megszakították az adást, és a képernyőkön megjelent Borisz Jelcin 68 éves orosz elnök, aki a meglepett nemzetnek jelentette be, hogy lemond az állam legmagasabb pozíciójáról. Átadta hatáskörét az akkor még kevéssé ismert 47 éves Vlagyimir Putyinnak, aki azóta teljes mértékben elsajátította az orosz politikát. 20 éve lesz a hatalom átadása a Kremlben, december 31-én, kedden.

"Újévi beszéddel fordulok önhöz. De ez még nem minden. Ez az utolsó alkalom, hogy elnökként szólítalak meg. A leköszönő század utolsó napján mondok le " - mondta Jelcin. - Bocsánatot akarok kérni tőled, amiért sok álmunkat nem teljesítetted. - tette hozzá könnyes szemmel.

Oroszország első, demokratikusan megválasztott elnöke meglepő és impulzív módon hagyta el a politikába lépést és abban való mozgást. Borisz Jelcin ellentmondásos politikus volt. Sok orosz eredetileg hősként fogta fel, aki utóbbi során véglegesen véget vetett Oroszország kommunista múltjának "Október" forradalom. 1993 októberében Moszkvában 1917 óta a legvéresebb utcai összecsapások zajlottak, és csaknem kétszáz áldozatot szenvedtek. Kommunista párti mozgalmak követői és "Vad politikai kalandorok", ahogy az orosz kormány hívta, ellenezték Jelcin elnököt.

Borisz Jelcin nehéznek nevezte elnökségének 1991 és 1999 közötti időszakát, és legnagyobb sikernek a kommunista rendszer bukását és egy új demokratikus állam létrehozását tartotta. Sok orosz azonban azzal vádolja, hogy felelős a gazdasági káoszért és a széles körű elszegényedésért, amely az 1990-es évek elején a demokráciába és a szabad piacra való áttérést kísérte. Az anarchia és a rend hiánya jellemzi legmegfelelőbben ezt az időszakot Oroszországban. Nagyon jól emlékszem rá, mert a kilencvenes évek első felében Moszkvában dolgoztam a Szlovák Rádió külföldi tudósítójaként, és élőben tapasztaltam meg az állam alapjainak felbomlását.

Archív képen egy 1993. augusztus 26-i pozsonyi szlovákiai látogatásról Michal Kováč (a bal oldalon), az Orosz Föderáció volt elnökével, Borisz Jelcinnel Pozsonyban. Fotó: TASR - archívum

A moszkvai üzletekben kezdettől fogva semmi sem volt, igaz, amikor nem számolom az ásítást és a "Hülye" kinéző eladónők. Később azonban az üzletek kezdtek feltöltődni bizonyos árukkal, de az árak megőrülni látszottak. Emlékszem, hogyan fordult hozzám 1992-ben egy összetört, 250 rubeles nyugdíjas nyugdíjas, és megkérdezte, hogy a papucs valóban 172 rubelbe kerül-e? Ki kellett ábrándítanom. Lettek! 1992 nyarán olyan hiány volt a készpénzben Oroszországban, hogy az eladók például gombok és gyufák helyett kisebbeket adtak ki, vagy fizetés helyett az alkalmazottak üzemük által előállított termékeket kaptak - konyhai eszközöket, ágyneműt és tetszik.

A gazdasági terápia emberek millióit sújtotta szegénységbe, Borisz Jelcin elnökségének utolsó éveit pedig káosz, csecsenföldi véres háború, valamint a rossz egészségi állapotról és alkoholizmusról szóló növekvő hírek jellemezték.

Abban az időben, amikor az Orosz Föderáció népe úgy érezte, hogy hazáját az 1990-es években kifosztották és a korrupció mélységébe esett, Vlagyimir Putyin lépett a helyszínre. "Megállapítottam, hogy megbízható ember, aki tisztában van azzal, amiért felelős. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni, hogy nagyon megalapozott partner. " Jelcin elnök 1999 szeptemberében, amerikai kollégájával, Bill Clintonnal telefonbeszélgetésen mondta utódjáról.

Putyin 1996-ban jött Moszkvába Szentpétervárról, ahol Anatolij Sobcsak alpolgármesterként szolgált. Sobčak veresége után a kormányzó választásán még taxisofőrként is dolgozott. Meghívás érkezett azonban Moszkvából, és csillagkarrierje az egekbe szökni kezdett. 1997-ben az Elnöki Hivatal igazgatóhelyettese lett. Egy évvel később volt titkosszolgálati tisztként az orosz titkosszolgálatot, az FSB-t, a KGB utódszervezetét vezette, és 1999 augusztusában Borisz Jelcin kinevezte miniszterelnöknek.

Jelcin államfői lemondása után 1999. december 31-én Putyin az elnökválasztásig hivatalban lévő elnök lett. A 2000 márciusában megtartott választásokon a szavazatok 52,94 százalékát szerezte meg, és belépett első ciklusába. Borisz Jelcin szerint négy hónapig kereste utódját, 20 jelöltet értékelt, amíg meg nem találta Putyint. Bár Borisz Jelcin őt választotta utódjának - a társadalom nem társította őt Jelcin tehetetlen rendszeréhez. Az oroszok azért találtak ideális vezetőre Putyinban, mert szerintük alig tudja megvédeni országa érdekeit külföldön, és hosszú évek káosz és hanyatlás után stabil hatalommá teszi Oroszországot.

Ami a külpolitikát illeti, Putyin azzal a gondolattal került hatalomra, hogy szorosan együtt akar működni a Nyugattal. Nagyra értékelte Oroszország tagságát a G8 világ legfejlettebb országainak elitklubjában, amely Oroszország 2014. áprilisi kizárása után ismét az "Csak" Nagy Hét - G7.

A Kremlben töltött ideje elején empátiát tanúsított Washington iránt. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően Moszkva kijelentette, hogy támogatja a terrorizmusellenes műveletet, és megbékélt az amerikai jelenléttel Közép-Ázsia és Dél-Kaukázus régióiban, amelyeket Oroszország befolyási övezeteinek tekint. Abban az időben Putyin arra számított, hogy a Nyugat elismeri Oroszországot szövetségesének, és tiszteletben tartja érdekszféráját. Ezt a szférát azonban senki sem akarta felismerni számára.

Vlagyimir Putyin a müncheni biztonsági konferencián világossá tette, hogy Oroszország megvédi geopolitikai érdekeit. 2007. február 10-i beszédének egyik legfontosabb tézise az egypólusú világmodell elutasítása volt, amely szerinte az volt "A mai világ nemcsak elfogadhatatlan, de valójában lehetetlen is". Ugyanezen a napon az amerikai küldöttség agresszív retorikával vádolta az orosz elnököt, és erről a hírek is beszámoltak "Putyin nyilatkozata a hidegháborúról".

Az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatai még mindig fagypontban vannak, amikor Putyin elnök szerint még "leromlanak és egyre rosszabbá válnak". Ugyanakkor ugyanakkor reményét fejezte ki "A józan ész nyer a végén". Az Európai Unió és Moszkva közötti kapcsolatok szintén feszültek, főleg 2014 óta a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai szeparatista csoportok támogatása miatt.

Orosz szociológusok rámutatnak arra, hogy a lakosság körében megfigyelhető az a tendencia, hogy az ország stagnálás, különféle válságok és gazdasági degradáció időszakába kezd, ami véleményük szerint annak a modellnek a kimerülését jelzi, amelyre Vlagyimir Putyin a múltban építette a rendszerét évtized. Az orosz elnök népszerűségének csökkenése ellenére az ország lakosságának 70 százaléka helyesli tevékenységét, a Levada független, nem kormányzati szociológiai ügynökség legfrissebb, novemberi felmérése szerint. Moszkva az államfővel szemben leginkább a kedvében van. Ez az egyetlen olyan terület az Orosz Föderációban, ahol 2024 után nem akarnak hatalmon maradni azok száma (49 százalék), akik meghaladják az arra vágyók számát (45 százalék). Annak kitalálása, hogy mi fog történni Vlagyimir Putyin utolsó elnöki mandátumának 2024-ben az alkotmány alapján történő lejárta után, most csak a kristálygömb olvasata lenne.