együttélés

17.4. 2017 21:02 A többségi lakosság és a romák együttélése nem javult a múlt század számos próbálkozása ellenére. 1989 után a kormányok többféle koncepcióval próbálkoztak. Speciális programokat céloztak meg a romák támogatására, források elkülönítésével. Ennek ellenére az előrehaladás csekély, és a feszültség egyre nő.

Az észlelő politikusok észreveszik a társadalom növekvő idegességét. Ám ahelyett, hogy átfogó elképzelést mutatnának be arról, hogyan lehetne elérni a kölcsönösen elfogadható együttélési módot, a saját választási preferenciáikat követik. Éppen ezért az olyan kijelentések, mint "nem toleráljuk azokat az embereket, akik visszaélnek a társadalmi rendszerrel" vagy "rendeljünk élősködőket a településeken" kezdtek megjelenni néhány politikus romák elleni programjában és nyilatkozatában.

Az ilyen politikusok felelőtlen megközelítéséből fakadó növekvő probléma táplálja a szenvedélyeket Szlovákiában, radikalizálja az embereket az etnikai kulcs szerint. A tényszerű megoldások helyett a tér megnyílik az érzelmek számára, ami tragédiákhoz vezethet. A történelem azt mutatja, hogy a nyers erő alkalmazása további bonyodalmakat szül, és az egyetlen helyes út az, hogy elérjük az együttélés általánosan elfogadott modelljét.

Pillantás a történelembe

A romák a mai Szlovákia területén a 15. századtól élnek, néhány kevésbé megbízható forrás már a 13. században megtalálja őket ezen a területen. Az első világháborúig a többségi lakossággal való együttélés alakította a városok és falvak világát. Az egyetlen kivétel egy rövid epizód volt a 18. századból, amikor Habsburg uralkodójuk, Mária Terézia célzott intézkedésekkel próbálta asszimilálni őket, de a romák többnyire különösek maradtak, különböznek a lakosság többi részétől.

A romák nem birtokolták a földet, gyakran zsoldosként dolgoztak a földeken, természetben fizetve nekik. Egyéb tipikus roma szakmák a kovácsművészet, a zene és az otthoni kis szolgáltatások voltak. A stabil körülmények kapcsolatokat teremtettek a romák és szomszédaik kölcsönös szükségletei között.

Forrás: Maňo Štrauch

Ezeket a kapcsolatokat a többségi népesség növekedése jellemezte a romákkal szemben, akiket többnyire másodosztályú lakosnak tekintettek. Másrészt volt egyfajta gondnokság, amikor a helyi szlovákok vagy magyarok felelősséget éreztek a közeli településről érkezett romáikért. Ez megnyilvánult például a vallási téren, amikor a vonzáskörzet lakói az újszülött roma gyermekek keresztszülei lettek.

Ezt megváltoztatta az első világháború és Csehszlovákia (ČSR) megalakulása 1918-ban. A háború alatt a budapesti kormány elkezdte figyelemmel kísérni a lopással vádolt nomád romákat, és kényszermunkatáborokba helyezte őket. Bár ez végül nem valósult meg, Csehszlovákia megalakulása után új feltételek jöttek létre. A szlovák országra kezdték vonatkozni az elfogadott osztrák előírások, ezen a területen főként a nomád romák elleni 1888-as rendelet.

Az új állam szelektíven elfogta a szlovák romákat is, és már az 1920-as évek közepén feldolgozott egy aktát nomád és néhány letelepedett roma ujjlenyomatával. Soha nem látott ellenállás a romákkal szemben a háború után demoralizált állapotban lévő szlovák vidékről származott, és ez az etnikai csoport hálás volt azért, mert felelősséget tulajdonított a szenvedőkért. A helyzetet erősen befolyásolta az 1920-as és 1930-as évek fordulójának nagy gazdasági válsága, amikor a túlzsúfolt ország sok szlováknak lehetőséget kínált a túlélésre csak saját bérleti munkájuk árán, és a roma napszámosok szükségtelenné váltak.

Nem csoda, hogy a mezei lopások terjedni kezdtek. Az állam cseh részéből származó ipari termékek terjeszkedése után a kis szakmák megszűntek. A szlovák kereskedők tisztességtelen versenyt láttak a seprűk, késélezők és nomád kovácsok vándorló roma termelőiben.

Az etnikai feszültség fokozódott, és halálesetekhez kapcsolódó fizikai támadásokhoz vezetett. A sajtó hangsúlyozta a roma bűncselekmények elkövetését, a romákat lustáknak és kenyérkeresőknek nevezték. A Csehszlovák Köztársaság demokratikus rendszere azonban minden állampolgárt egyenlőnek tartott. Az új társadalmi rendszer, amely akkor terjedt az egész fejlett világban, sürgősségi segítséget nyújtott minden embernek, etnikai származástól függetlenül. Ha volt lehetőség támogatásra, a romák örömmel nyúltak egy új eszközhöz. Ezért a szociális juttatások kedvezményezettjeiként mások támadásainak célpontjává váltak.

Az együttélés megzavarása

Forrás: Maňo Štrauch

Újabb fordulópontot hozott az első Szlovák Köztársaság 1939 és 1945 között faji törvényeivel. A nem dolgozó romák nemcsak másodrendű állampolgárokká váltak a törvény értelmében, például a mozgás korlátozásával, hanem a rezsim kényszermunkatáborokba zárta őket. Németország Szlovákia megszállását a romák fizikai felszámolása követte. Ebben az időszakban a korábbi együttélés szétesésének folyamata tovább haladt, és a bűntudat és fenyegetettség érzése terjedt el sok roma között.

Csehszlovákia 1945-ös helyreállítása után megkezdődött a korábbi jogsértések kompenzációjának ideje. 1948 után a kommunista rendszer különleges pecsétet kapott. Csehszlovákia népe meghívást kapott egy új szocialista társadalom felépítésére, és az elutasítást megbüntették. A kommunista kormány barátságos volt a romákkal szemben, próbálta őket oktatni, munkahelyeket teremteni számukra, házakat építeni és szociális biztonságot nyújtani. De volt egy fogása. A romákat, mint mindenki más, szocialista típusú emberré akarta tenni, akinek egyetlen gondja az utópisztikus osztály nélküli társadalom felépítése lenne.

A romák asszimilációja a szocializmus építésének kísérőjellegévé vált. A kormány intézkedett arról, amit Mária Terézia császárné nem tett meg a 18. században. Az asszimilációs politikának 1989-ig különböző árnyalatai voltak, de mindig az etnikai alapú pozitív diszkrimináció alkalmazása jellemezte.

Tipikus példa volt a régi városközpontokban vagy új előre gyártott házakban történő lakásszolgáltatás. A kommunisták megpróbálták szétszórni a romákat a többi lakos között, hogy később egyesülhessenek velük. Az eredmény éppen az ellenkezője volt. Sok roma esetében egyre nagyobb volt az igényérzék, akár az előző időszak hibáinak kiengeszteléséért, akár egyszerűen a saját mérgességéért. A többségi lakosságban a romákkal szembeni nagyvonalú megközelítés ellenállást váltott ki és visszafogott etnikai feszültségeket okozott.

Forrás: Maňo Štrauch

A feszültség a kommunizmus bukása után sem csökkent, éppen ellenkezőleg. Befolyása alatt

Olvassa tovább egy TREND előfizetéssel

Nyisd ki a cikket SMS-ben, heti 1,90 euróért, automatikus megújítással.