Sikerrel jártak a világon, otthon nem ismerjük őket! Oli Džupinková a szerdai premieren (szombati reprise) külföldön élő szlovákokat mutat be. További tippeket küldhet a [email protected] címre.

rádio

Lea Podstanická, fitt modell

Lea Podstanická Humennéből származik. Jelenleg a Srí Lankai Victoria's Secret modellje. Ez azt jelenti, hogy felpróbálja a fehérneműjét, és elmondja a műszaki csapatnak, hogy érzi magát. Ezután a fehérneműt a véleménye szerint állítják be. Lea újságírást tanult a pozsonyi Comenius Egyetemen. Az iskola mellett számos szlovák médiában dolgozott, és részt vett az Európai Unió és az ENSZ projektjeiben. Egy média projekt részeként Srí Lankára ment, hogy feltérképezze a helyi kultúrát. Végül a nemzeti park projektmenedzsere lett. Aztán ellenállhatatlan ajánlatot kapott. Fitt modell lévén a világhírű fehérneműmárka. És ennek az életnek a kihívásának köszönhetően más lehetőségek is megnyíltak Lei számára. Szerepelt egy híres énekesnő videoklipjében Srí Lankán, de egy olyan bollywoodi filmben is, amely most, decemberben kerül a mozikba. A szlovák Lea Podstanická nem sajnálja, hogy most újságírót vett feleségül, és modellkedésből él. Tapasztalatait felhasználva blogot készít leendő férjével. Saját blogjuk van - a Two On The Road, azaz kettő az úton, ahol írnak, fényképeznek és videókat készítenek.

Oli: Ismerjük a modell munkáját. Smink, fésülködés, ruhák, sok ruha, fotózás, show. Mitől más a munkád?

Legelő: Ez egy teljes munkaidős munka. Kettőt csinálunk, én szlovákiai és egy brit. Aztán vannak olyan Srí Lanka-i csecsemők, akiknek részmunkaidős munka van, de hiányoznak az európai intézkedések, ezért teljes munkaidőben adták nekünk. Nagyon egyszerűnek és viccesnek hangzik, de nagyon hosszú folyamat áll mögötte. Alapvetően a Victoria's Secret irodái és gyárai között futok. Úgy érzem magam, mint egy iskolai beosztás. Három órán át vagyok ott, aztán ebédelek, egy órát mozogok, és további öt órát megint máshol vagyok.

Oli: Mennyi időbe telik, hogy minden megfeleljen neked, és a cég is elégedett a modellel?

Legelő: Attól függ, hogy ez a fehérnemű másolata, vagy új design készül. Ez azt jelenti, hogy valami gyárban készül, kipróbálják rajtam, megnézik, hogy kicsi, nagy-e, vagy ha taszít, meghúz, vagy húrot, csipkét cserél. Még mindig meglátják, hogy jól vagy rosszul néz ki. Aztán továbbmegyek a Victoria Secret irodába, ahol ellenőrizni fogják és legalább ötször visszaadják. Nagyon szigorúak, és a fehérnemű nagyon jó minőségű. Nem vettem észre, de a véleményem nagyon fontos. Amikor azt mondom, hogy valami szoros, és több szövetet vagy több zsineget kell használniuk, ez többletköltséget jelent számukra. Ezért megbeszéljük a csapat tagjaival. Visszajelzésem szerint létrejön egy olyan végtermék, amelyet valaki az USA-ban vagy Ausztráliában vásárol. Paradox módon Srí Lankán nem lehet megvásárolni, de a modellek mindig hiányolják a mintákat. (nevetés)

Oli: Tehát most nem lehet hízni vagy lefogyni?

Legelő: Minden héten mérnek. Meg kell tartanom a méretet és ugyanazokat az arányokat, némi toleranciával. Van manökenjük, de nem árulják el, hogy mit éreznek iránta. Már mindezt életmódnak tekintem. A fogyókúra hülyeség, az életmód pedig minden nap enni és testmozgást jelent, hogy boldog, boldog legyen, és ne stresszeltesse magát vagy természetellenes helyzetbe kerüljön. Az egyetlen különbség, amit jelenleg látok a modellezésben, az volt, hogy minél karcsúbb, annál jobb. De a Victoria's Secret esetében ez inkább a testmozgás és a szilárdság.

Oli: Hogyan került erre a munkára? Újságírást tanult, és ez egy teljesen más irány ...

Oli: A fehérnemű kipróbálása mellett fotózással is foglalkozik. Észrevesz-e különbséget, vagy a modellezés világa mindenütt ugyanaz?

Legelő: Sri Lankán furcsa. Néha nagyon vicces a lövés. Srí Lanka egy olyan sziget, ahonnan ezeknek az embereknek nincs sok lehetőségük más emberekkel való kapcsolattartásra és egy másik kultúrából. Elég zártak. Tehát vannak olyan emberek, akik utaznak és visszatérnek, vagy olyanok, akik a külföldről származó kultúrát magukba szívják az interneten. De van még mit tanulniuk. Nagyon extrém élményben volt részem. A smink nagyon különleges volt, és bár mondtam nekik, hogy ez így nem fog működni, semmi sem változott. Mindig úgy mosolyognak, bólogatnak a fejükkel, hogy "hari-hari", ami azt jelenti, hogy "jól-jól", és tovább dolgoznak. Aztán mélyet lélegzem, és azt mondom magamban, hogy edzem a türelmemet. És ez nagyon fontos Srí Lankán.

Oli: Ez úgy működik, hogy amikor sok sminked van a munkahelyeden, akkor már nem sokat festesz magánéletben.?

Legelő: Nem szeretem a napi sminket, a bőr érzi. Észrevettem, hogy bennem van. Nem számít, mit teszek az arcomra, néha sima krémet kapok, és ez rendben van, és néha drágán veszek, és nem ok. Minden a hormonális egyensúlyról szól. Jelenleg kókuszolajat használok, Srí Lankán van a felhők között.

Olaj: Nem sajnálja, hogy az újságírást modellezésre cserélte?

Lea: Hiányzik az újságírói munka, de nem bánom meg. Változatos életem van, és ezen kívül van hely blogolásra, saját projektek építésére és emlékiratok írására. És talán lesz könyv. A modellkedés számomra hobbi. Soha nem figyeltem rá különösebben, régen voltam ilyen utazásőrült. Erre akkor jöttem rá, amikor fél évre Rómába mentem újságírást tanulni. Fél év alatt tanultam ott, talán többet, mint mindig Szlovákiában. Nagyon sokat adott nekem. Aztán amikor elkezdtem projekteken dolgozni az Európai Unióban, az ENSZ-ben, rájöttem, hogy az utazás nagyon sokat ad nekem, és hogy olyan nyugtalan vagyok. De a világ körüli futást össze kell kapcsolni valami élvezetessel, és akkor talán ingyenes lesz. És ebben a modellezésben összeraktam. Amikor regisztráltam az ügynökségekhez, régen kerestem helyet filmek és reklámok számára. Szerettem volna valamilyen módon megvalósítani magam, és valahogy különlegessé tenni ezt az életet. De Szlovákiában mindenki mindent és mindent megtesz, így előfordul, hogy megúszod a különféle dolgokat, amelyeket nem tervezel másra. Fényképek készültek, tovább ajánlották őket, és volt néhány fényképem Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában és Angliában. Aztán Kínába, Törökországba és végül Srí Lankára küldtek.

Oli: Milyen további lehetőségeket adott neked?

Legelő: Olyan teljes őrület lett számomra. Bollywood Srí Lankán készített filmet ez év áprilisában. Az egész indiai személyzet másfél hónapot töltött ott. Bombay Velvetnek hívják, és amit hallottam, állítólag ez a film a legnagyobb költségvetéssel Bolywoodban. Fehér filmre volt szükségük a filmben, hogy az angolok is szerepeljenek benne. Csodálatos volt - a jelmezektől kezdve a sminken, az ételeken át, a pénzügyi értékelésig, egyszerűen a legmagasabb körülmények között. Decemberben kerül a mozikba.

Oli: Tehát a modell mellett van színésznő is?

Legelő: Amikor valamit csinálsz, észrevesznek, és több ajánlatot kapsz. És amikor Srí Lankán van, és fehér a bőre, akkor úgy tűnik, hogy valami "jobb" számukra. Így például bekerültem egy helyi sztár videoklipjébe. Szükségük volt egy modellre egy videokliphez, amely egy nőt játszik, akit üldöz, és végül valahol ott megverték. Egy nap alatt rögzítettük, annak ellenére, hogy éjjel ott voltam, az énekesnő sokkal korábban távozott.

Oli: Ezután ismertté vált?

Legelő: A videót sokan látták, most a televízióban forgatják. És az emberek elkezdtek hívni, és kaptam más állásajánlatokat. De csak azt írták nekem, hogy ez egy nagyon kedves videoklip, amit szeretek Srí Lankán. Egyébként Srí Lanka-i emberek nagyon kommunikálóak és nagyon szeretik a külföldieket. Beszélnek veled, még akkor is, ha nem ismernek. Nos, néha túl sok.

Olaj: És a leendő férj nem volt féltékeny?:)

Legelő: A leendő férj nem volt féltékeny. (Nevetés) Nagyon toleráns, én pedig nagyon engedelmes vagyok.

Oli: Sokaknak vannak előítéleteik a modellekkel szemben. Hogy szépek, de ennyi.

Legelő: Találkoztam olyan modellekkel, akik nekem így tűntek. Van, aki pénzért ment, van, aki jó ismerősökért. De ehhez egy nőnek egyáltalán nem kell modellnek lennie. De olyan modellekkel találkoztam, akik képzettek voltak, tudták, mit akarnak, és ezt szórakozásnak, élménynek és pénzkeresésnek is tekintették. Emlékszem, matematikusunk egyszer a táblán mutatott nekünk egy példát - a szépérzetet, amikor elmagyarázta a közvetett kapcsolatot. És ez akkor megbántott, mert csak az egységeim voltak (nevet).

Oli: Van barátnője a modellek között?

Legelő: Nagyon sokan vannak, és a világ különböző pontjairól. És büszke vagyok ezekre a nemzetközi barátságokra. Még utazás közben is nagyszerű, van helyem, ahol eljöhetek és összejöhetek, és fordítva.

Oli: A modellek között sok a rivalizálás?

Legelő: Olyan lányokat talál, akik túl komolyan veszik, és akkor az kicsinyességben nyilvánul meg, ami egészségügyi problémákkal és a pszichével jár. De találkoztam olyan babákkal, akik teljesen normálisak, mint én. (nevet) Nem tartom magam modellnek. Nekem jött az egész, nem? "Miért ne?" A modellezés különböző szinteken zajlik, attól függ, hogy melyik életkorban kezdi el csinálni és a világ melyik részén. Más modelljei vannak New Yorkban, Törökországban, és vannak más modellek Kínában. Lehet, hogy csillag vagy valahol, és valahol még el sem botlanak rajtad.

Oli: Mit visel egy modell az erszényében?

Legelő: A modell főleg sok kézitáskával rendelkezik. Határozottan megteszem. És minden kézitáskámban van legalább egy fényesség. Aztán van egy hitelkártyám, telefonom és töltöm, zsebkendõm és parfümöm.

Oli: Ez vonatkozik a cipőkre is?

Legelő: És tudod, hogy nem? Inkább kézitáska vagyok, mint cipő.

Oli: Néha nem érzed magad ruhafogasnak?

Legelő: Ritkán. Akkor történik, amikor fényképet készít a katalógus számára. Legutóbb fényképeztem az interneten, és naponta több mint száz ruhát viseltem. Van egy arckifejezés, és akkor csak megváltozol. Szóval annyira nem szeretem.

Oli: Mit szeretsz a modellkedésben?

Legelő: Szeretem a szabadságot, hogy nem megyek dolgozni, ahol egy asztalnál ülök, és nem ülök egy zárt szobában. Ez a fotózás mindig más helyen van, és vannak kreatív emberek, akik szeretik a szabadságot. És szeretem, amikor olyanok lesznek belőlem, mintha még nem ismerném. A fotózás alatt csodálatos a hangulat. És nekem nagyon megfelel, ha van olyan fotós, aki tudja, mit akar lefényképezni. Nagyon szeretek játszani, kipróbálom az új arckifejezéseket, aztán élvezem, ez olyan játék.

Oli: Tehát észreveszed, hogy a jelenlegi munkád csak egy kihívás, amely utadba került és kihasználta.?

Legelő: Úgy érzem. Az egészben lehetőséget látok arra, hogy valamit elhozzak Szlovákiába, mert amellett, hogy ez a munka megvan és a közös jövõre spórolunk, vőlegényemmel együtt a Two On The Road - www.twoontheroad.net, azaz Kettő az úton. Az egész ötlet akkor merült fel, amikor néhány évvel ezelőtt utazni kezdtünk. Mindketten ilyen utazólelkek vagyunk. Elhaladtunk Marokkó mellett, Európa, Olaszország a szívünk, folytattuk Törökországot, Indiát, Pakisztánt, Nepált, Kínát és most Srí Lankát. Nagyon sok anyagunk van, amelyet megpróbálunk érdekes módon feldolgozni. Fotózunk, videókat készítünk és blogolunk. Szeretnénk online boltot is nyitni, ahol a legjobbat kínálnánk útközben. Különböző elképzeléseink vannak, de ezeket még nem árulom el.

Oli: Most nagyon divatos utazni és blogolni.

Legelő: Még néhány évig el tudom képzelni ezt az utazást. Aztán, amikor jön a család, valószínűleg kevesebbet, de akkor sem biztos, hogy elakadunk. Velünk már megtörtént, hogy néhány cég megkeres minket, szállodák, idegenvezetők és a kommunikáció már folyamatban van. Srí Lanka tele van felhasználható erőforrásokkal, csak tudnia kell, hogyan ragadja meg őket.

Oli: Hogyan érzékelik az egész utazást és az otthoni élet modellezését?

Legelő: Anyám szokott ilyen világjáró lenni. Csodálom, hogy ilyen figyelmes és száz százalékosan megér engem. Sajnálom, hogy nem vagyok gyakrabban otthon. Az ember rájön, mi fontos külföldön. Amikor utazik, megismeri önmagát, majd rájön, hogy nem mindegy, hogy hol van. Feküdhet egyedül a tengerparton, kókuszdióval a kezében, és nézheti az Indiai-óceánt, és alapvetően szomorú lehet. És néha éppen ellenkezőleg, valahol a lakásban vagy, tévét nézel, a párod tartja a kezed és te vagy a legboldogabb ember a világon. Fokozatosan rájössz erre, és a prioritásaid megváltoznak.

Oli: Fontolgatja, hogy visszatér Szlovákiába?

Legelő: Nagyon szeretem Szlovákiát, de valahányszor visszatérek, úgy érzem, hogy itt nehéz. Van egy fizetési jegy az árakkal, és úgy érzem, hogy az emberek még mindig ilyen szorongottak. Biztosítaniuk kell a szállást, az étkezést és az általános funkciókat a gyakran gyenge fizetésből, így nem marad sok pénzük. Másrészt azt gondolom, hogy a szlovákok nagyon kreatívak. De nem utasítom el Szlovákiát. A döntés hamarosan nemcsak rólam szól, hanem kettőről is.

Oli: Volt újságíróként szlovákiai eseményeket követsz?

Legelő: Figyelem, nézem. Még az osztálytársak is, akik a médiában dolgoznak, akár televízióban, rádióban vannak, akár akkor, amikor valamit írnak. Van egy áttekintésem arról, hogy mi folyik itt. Néha megfogom a fejem, néha azt mondom magamban, hogy semmi sem változott. De őszintén szólva soha nem voltam a politika közelében. Mindig is érdekeltek az emberekkel folytatott beszélgetések, és rajtuk keresztül szívom ezt a kultúrát. És megpróbálom mindezt összeállítani a blogunkban.

Oli: Elégedett vagy az életeddel?

Legelő: Minden, amit eddig tettem, szabadon tettem, szóval igen. Nem kell megbánnom, hogy nem próbáltam ki valamit, vagy nem adtam rá esélyt. És még mindig látom, hogy a világ annyira nyitott, hogy néha félek attól, hogy sok mindent meg lehet csinálni. Akkor mindent meg akar tenni, de meg kell tanulnia meghatározni a prioritásokat. Elsőbbségem a családom, anyám, vőlegényem és a legközelebbi barátok. Fontos, hogy harmóniában legyél önmagaddal és azokkal az emberekkel, akikkel együtt élsz. Párom és én vagyunk a legboldogabb ember a világon.

Fénykép: Lea Podstanická archívuma