Az 1Királyokban egy olyan történetet olvashattunk, amelyben két nő Salamon király elé került, hogy rendezze vitájukat. A nők ugyanabban a házban éltek együtt. Mindketten röviddel egymás után szültek gyereket. Az egyik anya azonban lefeküdt, a gyermek meghalt. Amikor észrevette, középen .

ítélete

1995. október 3-án, 00:00 órakor BABKOVIČOVÁ PAVLÍNA, Pozsony

Az 1. Királyok könyvében egy olyan történetet olvashattunk, amelyben két nő Salamon király elé került, hogy rendezze vitájukat. A nők ugyanabban a házban éltek együtt. Mindketten röviddel egymás után születtek gyereket. Az egyik anya azonban lefeküdt, a gyermek meghalt. Amikor meglátta, az éjszaka közepén felkelt, elvette a másik anya élő gyermekét, és holtan a melleire fektette. Amikor a másik nő reggel felébredt, észrevette, hogy a mellette fekvő halott gyermek nem a fia. Az első nő azt állította, hogy fia élő gyermek. Amikor a király előtt vitatkoztak a gyermekről, a király azt parancsolta: "Hozd el a kardot!" Aztán azt mondta: "Vágjon ketté egy élő gyermeket, és adja a felét az egyiknek, a másikat pedig a másiknak!" Aztán az a nő, akiben a gyermeke iránti szeretet megmozdult, azt mondta: "Adj neki egy élő gyermeket, és ne ölj meg!" De a másik azt mondta: "Ne legyen az enyém, és ne a tiéd! Keresztezd át!" A király így válaszolt: "Adja át az élő gyermeket, és ne ölje meg, ő az anyja." (1 Kr 3, 16–27)

Salamon ezen bölcs ítéletének a mai napig van mit mondania nekünk. Ez egy festmény. Ha a jelenbe vesszük, akkor e kép alatt két világot tudunk elképzelni: a régi rendszert, a kommunista totalitarizmust és a nem-szabadságot - ez egy halott gyermek, kialakulóban lévő demokrácia, új rend, amelyben az egyének szabadsága és jogai érvényesülnek. gyakorolják, az emberi személy méltósága - ez az élő gyermek. Ez a két világ állandó ellentétben áll.

A régi rezsim képviselője, akinek a gyermeke meghalt, az éj leple alatt kel fel, ellopja a másik (a demokratikus világ képviselője) élő gyermeket és kijelenti, hogy ő az anyja. Mindannyian jól tudjuk, ki állt a lelátón 1989 novemberében, kit börtönöztek be az igazságtalanul üldözöttek védelme miatt, akinek a legnagyobb elismerése a demokrácia születésének. Azok az emberek, akik félelem nélkül kiálltak a törvények és az igazságosság mellett, az egész demokratikus világban elismerést élveznek, és elismerik az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb hatalmát. Ma ellenzékben vannak. Miért? Mert úgy viselkedtek, mint egy élő gyermek anyja, amikor egy törékeny demokráciát fenyeget a pusztulás veszélye. Azok azonban, akik kisajátították a demokrácia élő gyermekét, nem úgy viselkednek, mint ez az anya. Egy szerető anya inkább megengedi gyermekének, hogy mostohaanyját nevelje, feladja őt életben tartása érdekében. Az ellenzéki vezetők kormányzásra bocsátják azokat, akik megnyerték a választásokat, de ragaszkodnak ahhoz, hogy demokratikusan uralkodjanak, hagyják élni a gyereket.

A tolvajok azonban azt a jogot követelik, hogy kijelenthessék, hogy a demokrácia az ő gyermekük, nem félnek bírósághoz fordulni és szörnyű szavakat mondani: "Ne (a gyermek) legyen se az enyém, se a tiéd! Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a demokrácia éljen, hanem éppen ellenkezőleg, kardjukat emelik, hogy megöljék. Olyan alaposan csinálják, hogy az egész demokratikus világ meghökken. A Nyugat nem azért küld demarche-okat, mert barátságot akar nekünk mutatni, hanem azért, mert figyelmeztet. Így nem viselkedik a demokratikus világ egyik képviselője sem. A demokratikus világ nem küldi a rendőrséget a püspöki hatóságok átkutatására, emberrablókat vesz fel, hogy az állam első állampolgárának fiát illetlen módon a határon áthúzzák, és kirívó vádakat emeljenek ellene, nem ijesztgeti meg az embereket azzal, hogy portyázni és fontos politikusokat megverni az ilyen cselekmények kivizsgálása nélkül, és megbüntetik. A törvény eszközzé válik a hatalmasok kezében, akik hazugságokkal és megtévesztésekkel nyerték el hatalmukat, és terjesztették haragjukat és gyűlöletüket, mert nem értek egyet azzal, hogy gyermekük (totalitarizmus) meghalt. Feltámasztani akarják, és minden rendben van.

Itt az ideje, hogy az egész demokratikus világ rámutasson a ma újjáéledő régi gyakorlatok bűncselekményére, az olyan törvények igazságtalanságára, amelyek nem tartják tiszteletben az állam legfelsőbb törvényét - az alkotmányt vagy a legfelsőbb erkölcsi törvényt - a Tízparancsolatot. Az embereknek meg kellene tanulniuk megkülönböztetni, hogy ki az igazi anya, és ki csak mostoha, aki nem adja a gyerekeknek azt, ami hozzájuk tartozik - a leggyengébbeket, betegeket és időseket gondozza -, és el is veszi az övékét. 3 milliárd korona nagyságrendű lopás saját állam állampolgáraitól, üres szavak, a kormány be nem teljesített ígéretei bizonyítják, hogy nem igazi anya. Valahol a való életben az igazi anya arra vár, hogy alkalmas időben újra vigyázhasson veszélyeztetett gyermekére. Mindannyian megkönnyíthetjük neki. Dönteni fogunk (és döntésünknek bölcsnek kell lennie) az állam fennállásának 1000 napját ünneplő jövőről. Rajtunk múlik, hogy az igazság, az igazságosság és a szeretet oldalára állunk-e, vagy a hazugság, a megtévesztés, az irigység, a rablás és a gonosz életpusztítás minden formája mellett állunk. Hatalmunk van (a választásokon, a népszavazáson) eldönteni, hogy élni hagyjuk-e a demokrácia élő gyermekét, vagy egyetértünk azzal a kijelentéssel: "Keressetek át!" Ha ezt megtesszük, már késő lesz sírni.