A feldolgozatlan traumák nem tűnnek el, visszatérnek a következő generációkhoz
Gyógyítsa meg a hagyományos kínai orvost a krónikus egészségi problémákról
Nincs terror
A trauma átadása a következő generációnak
A pszichoterápia új irányzatai jelenleg kezdenek foglalkozni az egyénen kívüli traumákkal. A kutatók traumatikus eseményeken gondolkodnak a család egészében vagy akár a társadalom történetében. Különböző típusú és intenzitású tragédiák, mint például az öngyilkosság, a háború, a gyermek, a szülők vagy a testvérek idő előtti halála generációról generációra adhatják át a szorongás hullámait. A sejtbiológia, a neurobiológia, az epigenetika és a fejlesztéspszichológia legújabb fejleményei hangsúlyozzák a családtörténet legalább három generációjának feltárásának fontosságát, hogy jobban megértsék a visszatérő traumák és szenvedések mintáit. Ennek szemléletes példája egy Jessie nevű beteg története.
Jessie több mint egy évig álmatlanságban szenvedett, ami egész életét megváltoztatta. Egy sikeres sportoló és egy diák depresszió és reménytelenség áldozata lett. Kétségbeesetten keresett segítséget három orvostól, két pszichológustól az alvásklinikán és egy természetes orvostól. Azonban egyikük sem tudott segíteni rajta. Ő maga sem tudta, mi okozhatja álmatlanságát. Aludni mindig könnyű volt számára egészen a tizenkilencedik születésnapját követő sorsdöntő éjszakáig. Éjjel felébredt, megborzongott, és bármennyire is igyekezett melegedni, nagyon fázott. Különös félelem ébredt benne, hogy valami szörnyűség történhet, ha újra elalszik. Arra gondolt, hogy ha elalszik, soha többé nem ébred fel. Ez a félelem tudatában tartotta és minden este megismételte. Jessie tudta, hogy irracionális félelem, de nem tudta megvédeni magát ellene. Amikor a problémáiról beszélt, a terapeuta megismételte a visszatérő részleteket - a szélsőséges telet. Megkérdezte tőle, hogy a családjában bárki átélt-e olyan traumát, amely rendkívüli hideggel, elalvással vagy tizenkilenc éves korával társult.
Jessie eszébe jutott, hogy édesanyja nemrégiben mesélt neki nagybátyja tragikus haláláról, akit soha nem ismert. Colin bácsi csak tizenkilenc éves volt, amikor megdermedt, miközben ellenőrizte az elektromos vezetéket. Valószínűleg hóviharban zuhant a földre, és hipotermiában halt meg. A családot annyira érintette a tragikus halál, hogy soha többé nem említették a nevét. Ezt követően, három évtizeddel később, Jessie tudat alatt átélte Colin halálának aspektusait, különösképpen az ájulástól való félelmet. Alvva Jessie ugyanazokat az érzéseket váltotta ki, mint Colin évekkel ezelőtt.
Miután megértette az álmatlanság okát, végre meg tudta magyarázni az elalvástól való félelmét. A gyógyulás során Jessie megtanulta megszabadulni a nagybátyja traumájától, akivel még soha nem találkozott, de félelmét öntudatlanul a sajátjaként fogadta el. Nemcsak az álmatlanság mentesítette meg, hanem mélyebb kapcsolatot talált családjával, jelenével és múltjával is.
A kortizol szintjének meglepő kutatása
A tudósok már tudják, hogyan lehet azonosítani a biológiai tulajdonságokat - egyfajta nyilvántartás, amelyen keresztül a traumák nemzedékről nemzedékre terjednek. Rachel Yehuda, a New York-i Sínai-hegyi Orvostudományi Kar pszichiátria és idegtudományi professzora a világ egyik vezető szakértője a poszttraumás stressz betegségben (PTSD). Számos tanulmány foglalkozott a PTSD neurológiájával a holokausztot túlélők és gyermekeik körében. Kutatásai a kortizollal (stressz hormon, amely segít a test normális állapotba kerülésében a túlélő trauma után) és annak agyra gyakorolt hatásai forradalmasították a PTSD megértését és kezelését. A múlt traumájához hasonló eseményekben vagy ingerekben a PTSD-ben szenvedők ugyanolyan érzéseket éltek át, mint a múltban, és olyan tüneteket mutattak, mint depresszió, szorongás, zsibbadás, álmatlanság vagy rémálmok.
Jehuda és csapata azt is megállapította, hogy a holokausztot túlélők leszármazottai ugyanolyan alacsony kortizolszinttel születtek, mint őseik. Ez hajlamos az előző generáció PTSD tüneteinek túlélésére. Az alacsony kortizolszint felfedezése traumás emberekben ellentmondásos volt, mert ellentmond annak az általános elképzelésnek, miszerint a stressz magas kortizolszinttel jár. Különösen a PTSD esetében lehet elnyomni a kortizoltermelést, ami hozzájárul a túlélők és gyermekeik alacsony mérési szintjéhez.
Hasonlóképpen alacsony kortizolszintet találtak azokban a háborús veteránokban, terhes anyákban és gyermekeikben, akiknél a PTSD-t a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett terrortámadás érte. Nemcsak kortizolszintjük csökkent, hanem a PTSD mellett a gyermekeket krónikus fájdalom szindróma és krónikus fáradtság szindróma jellemezte. A PTSD-ben szenvedő betegek 50-70% -a teljesíti a depresszió, a hangulatváltozások és a szorongásos rendellenességek diagnosztikai kritériumait.
Yehuda professzor kutatásaiból kiderült, hogy az emberek háromszor nagyobb eséllyel szenvednek PTSD-ben, ha az egyik szülő már rendelkezik vele, ami a depresszió vagy a szorongás nagyobb valószínűségével jár. Jehuda a kutatók közül elsőként mutatta meg, hogy a traumatizált emberek leszármazottai viselik a trauma fizikai és érzelmi tüneteit, amelyekben közvetlenül nem vettek részt.
Hogyan lehet gyógyítani?
Ha a trauma túl nagy ahhoz, hogy az egyik generációban megoldódjon, akkor az a következőre lép. Ez emberi természet. Ha a fájdalom túl nagy, az emberek hajlamosak elkerülni. Az érzések blokkolásával azonban az ember öntudatlanul megakadályozza a gyógyulási folyamatot, amely természetes ellazuláshoz és gyógyuláshoz vezet.
A világszerte elismert Cesta terápia a test érzelmi elzáródásának felszabadításával is foglalkozik. Az érzelmileg feldolgozatlan traumák, kritikus gondolatok és a múltból fakadó fájdalom végül egészségtelen viselkedési mintákat, testi és mentális egészségi problémákat eredményezhet. A terápia célja, hogy feltárja az elzáródásokat és a kezeletlen trauma érzelmi élményét elsajátítsa nemcsak a beteg múltjából, hanem az ősei életéből is. Egy egyszerű folyamat hatalmas öngyógyító folyamatokat indít el a test és a psziché szintjén. Az út rendkívül hatékony nemcsak a fizikai problémák kiküszöbölésében, hanem depresszióban, szorongásban és fóbiákban is.