Az anorektikusan lesoványodott modellek halálának sorozata után új jelenség kezdődött. A stábok és a magazinok oldalain nagyobb nők hordták át a méretüket.

csak

Kérdéses azonban, hogy ez a tendencia meddig marad fenn. A tervezők szeszélyei, a pénz és a reklám ereje érvényesül a politikai korrektség felett. Ezenkívül a közönség egy része ezt az irányzatot hétköznapi populizmusnak nevezi.

A divatipar régóta előnyben részesíti a harminckettő, legfeljebb harmincnégyes ruhaméretű modelleket. Ezt bizonyítják például olyan divattervezési ikonok kijelentései, mint Karl Lagerfeld, aki azt állítja: "Harminchatnál nagyobb nőnek szégyenkeznie kell." Egy normális alkatú nő azonban általában nem viseli az említett viseletre kész méreteket. Éhségsztrájk nélkül még a lesoványodott modellek sem csúsznak be miniatűr modellekbe. Számos tervező és divatmagazin azonban úgy döntött, hogy küzd az éhezés és az étvágytalan szépség ellen. És néha maguk a modellek is, akik XXS-ről XXL-re változtatják a méretet, majd újra fogynak.

Mollet a színpadon
A közelmúltban zajló New York-i divathéten egy népszerű amerikai ruhakereskedő negyvenkét éves kortól divatbemutatót is szervezett. A ruhákat és a fehérneműt az említett méretű modellek mutatták be. Ennek a rangos eseménynek a történetében először fordult elő, hogy csak a legnagyobbak jelentek meg a mólón. Az esemény nagy sikert aratott az USA-ban, és olyan hírességek is támogatták, akik nem lehetnek büszkék a legkarcsúbb karakterekre. A modellek között volt az egyre sikeresebb Lizzie Miller is, aki egyáltalán nem szégyelli a negyvenkét méretét. A bizonyíték a Glamour magazin fotói is, amelyekhez meztelenül fényképezték. "Még az a nő is szép és boldog lehet, aki nem látja a csontokat és hasa van" - mondta.

Az amerikai V Magazine magazin szerkesztőséget adott ki Krivky néven, és egy egész számot negyven év feletti nőknek szentelt. Az extra kilogrammokat felvonultató képek inspirálták a francia Elle kiadóját is. A divatlap egy pufók modellt, Taru Lynnet hozott a borítóra.

Anorexia veszélye
A nyilvánosság reakciói azonban mindkét esetben ellentmondásosak voltak. Egyesek üdvözölték a szegény modellek divatdiktátumától való megszabadulásra irányuló erőfeszítéseket, mások azt állítják, hogy ez csak a politikai korrektség és a tiszta populizmus érdekében tett erőfeszítés. Sőt, az orvosok véleménye szerint a legtöbb esetben nem lehet túlméretes modellekről beszélni. Az XXL nagyságú modellek csak a divatüzlet szabványainak felelnek meg, egyébként a negyvenkét-negyvennégyes számmal rendelkező hétköznapi nőknek felelnek meg.

"Az a nő, aki negyvennél nagyobb ruhaméretet visel, nem mondható túlméretezett embernek, ilyen kész ruhákat a női lakosság többsége visel" - mutat rá Ivana Petranská belső orvos. Az XXL modellek behatolását a divat világába üdvözöljük, mert az anorexia veszélye nagy a serdülőknél és a fiatal lányoknál. Ha az anorektikusan lesoványodott modellek példaképként mutatják be a nyilvánosságot, akkor az orvos szerint a lányok is megpróbálnak hasonlítani rájuk.

"A fiatal lányok és nők hajlamosabbak arra, hogy divatmagazinok modelljeinek tűnjenek, 30 éves korukban az éhezés kockázata a nem szokványos karcsúság miatt semmivel sem kevesebb." Veszélyes irreális adatokat mutatni a médiában a test és az elhízás miatt az XXL modellek bizonyosan nem érzik azt, hogy a túlevés egészséges.

A görbék csak átmeneti diverzifikációként
Mindenesetre üdvözölni kell a divattervezők erőfeszítéseit, hogy ne csak gyermekméretű nők jelenjenek meg a kifutókon. Kérdéses azonban, hogy ez a tendencia meddig marad fenn. Az idősebb nők bevezetésével a nagy divat világába ez még mindig nem olyan egyszerű. Az évek óta kialakított szabályok működnek benne, és a kollekció számos tervezője, amelyet íves modellek mutatnak be, csak változatosságnak tekintik.

A molók a stégeken csak ideiglenes divatkérdés, a tervezők azért teszik, hogy vonzzák vagy megmutassák, hogy még a görbével rendelkező nők is jól nézhetnek ki. Olyan rangos márkák tervezői, mint a Chanel, Jean Paul Gaultier és a Louis Vuitton modelljeik bemutatása során megmutatták, hogy vonzóan képesek öltözni egy nagyobb méretű nőt.

Egyébként Jean Paul Gaultier több éve alkalmaz régebbi modelleket, és kijelenti: "Nincs egy formában sztereotip szépség. A kollekciómat egy nő viselheti, bármilyen kész számmal, a modellek könnyen alkalmazkodhatnak bármelyikhez test."

Látható azonban, hogy hány tervező képes elviselni egy ilyen erőfeszítést. A divatüzlet modelljeinek szokásos mérete harminckettő-harminchat és leginkább erős csípő nélküli és kicsi mellű nőknek varrható. Kerek formájú lányokat nehéz a divat világába taszítani, ennek a világnak egyértelműen meghatározott szabályai vannak, és a kifutókon lévő vakondok jelenségét ideiglenes kérdésnek tekintik.

A kölykök nem nagyon működnek a reklámozásban
Az XXL modellek már felkeltették a figyelmet, de kérdés, hogy meddig tudják megtartani. A tervezők szeszélye nagyszerű. Amit ma büszkén mutatnak be, mint kísérletet annak bemutatására, hogy a divatiparban nemcsak az ultra-karcsú nők számára készül, holnap elutasíthatják. És a reklám és a kereset ereje is sokat fog befolyásolni.

Számos olyan kozmetikai márka erőfeszítései, amelyeket a testesebb kozmetikai termékek hirdetése tartalmazott, kövérebb formájú nők, kereskedelmi szempontból nem voltak elég boldogok. A kozmetikai cégek azt akarták, hogy a nők azonosuljanak a modellekkel. Az Arizonai Egyetem tanulmánya azonban azt mutatta, hogy azok a nők, akik a hirdetés alapján vásárolnak termékeket, vegyes vagy akár frusztráló érzéseket vallanak. A tanulmány szerint az elhízottabb nők jobban érzik magukat, ha nem látnak testet a hirdetésben. Az átlagos termetű nők viszont úgy érzik, hogy az ilyen reklámok csökkentik az önbecsülésüket. A vékony nők pedig vékony modellekkel szeretnék látni a hirdetéseket.

A pénzkeresés érdekében kérdéses tehát, hogy ilyen eredmények alapján a kozmetikai cégek továbbra is szeretnék-e pufókat használni hirdetéseikben. A pénz hatalma és a kereseti erőfeszítés elnyomja a legjobb szándékokat is.

Ismerjük az XXL modelleket
Sophie Dahl: a kilencvenes években kövér alakjairól vált híressé. Ez sok tervező számára ihletet jelentett. Sophie azonban úgy döntött, hogy a tipikus modellek közé tartozik, és lefogyott az XXS méretig. Súlyával elvesztette nemi piláját, és az átlagos modellek közé tartozott.

Crystal Renn: a modell először éhségsztrájkot tartott, később normálisan kezdett enni, hízott és kezdett az egyik legkeresettebb XXL modell lenni. A legfrissebb jelentések szerint azonban a Crystal több kész méretben fogyott, és visszatért az "éhező" méretek modelljeihez.

Tara Flynn: A V-Magazine divatcikkben jelent meg, és a sztárja azóta is emelkedik. Az amerikai siker után a francia Elle címet és divatoldalakat is szentelt neki.

Kate Dillon: Gyerekként nevettek a duci testén. Később lefogyott és sikeres modellként anorexiában szenvedett. Azóta figyel az ételekre, és nincs külön súlya.

Lizzie Miller: azt állítja, hogy az emberek rosszul társítják az XXL modelleket túlsúlyoshoz vagy rossz életmódhoz. Kijelenti, hogy 42-es méretet visel, egészségesen táplálkozik és hetente többször gyakorol. Olyan rangos magazinokban jelent meg, mint a Marie Claire, a Vogue, a Glamour és az Elle.

Szöveg: Zuzana Hlavačková a Pravdy magazinnak
Fotó: PROFIMEDIA, TASR