David Grossman izraeli szerző regénye angol fordításával elnyerte a rangos Man Booker International 2017 díjat. A szlovák olvasó Silvia Singer kiváló szlovák fordításában elérhető. "A ló belép a bárba", így kezdődik az a sok vicc, amely egy esti stand-up komikus előadás során hallható lesz egy izraeli kisvárosban. A bájos és egyben izgalmas humorista, Dovale viccekkel és meglepetésszerű bombákkal bombázza a közönséget. Később saját sebeit kezdi kinyitni a jelenlévők előtt, és a vígjáték lassan személyes vallomássá válik.
- Jó estét, jó estét, dóóóbrýýý večééér, Cééézareaaa.
A színpad üres. A sikoly a kulisszák mögül hallatszik. A teremben ülve lassan megnyugodott, és várakozással elmosolyodott. Egy szegény szemüveges kis ember beront a helyszínre az oldalsó ajtóból, mintha valaki odalökte vagy rúgta volna. Még néhány lépéssel megbotlik a színpadon, majdnem elesik, két kézzel fékez a fapadlón, majd élesen felugrik. Egyedülálló nevetés és taps a közönségben. Az emberek még mindig kijönnek az előcsarnokból, és hangosan szórakoznak. Hölgyeim és uraim, csukott szájjal jelentse be a világítópult mögött ülő fickót, üdvözölve Dovale G. tapsát. A színpadon ülő férfi még mindig majom helyzetben hajlik, nagy poharak görbén ülnek az orrán. Lassan az előszoba felé fordítja az arcát, hosszan bámul, és nem pislog.
- Ah, zahundre, ez nem Caesarea, igaz? Nevetés. Feláll, és leüti a kezét a porról. Az ügynököm megint elcseszte? Hallani sikolyokat a közönség részéről. A férfi csodálkozva néz rájuk: Mi van? Mit mondtál? Te, a hetedik asztal, igen te, gratulálok ajkadra, neked szállnak! Az asszony szimatol, és eltakarja a száját a kezével. A jelenet szélén áll, kissé ide-oda ringatva. De tényleg, édesem, tényleg Natanyát mondtad? Tágra nyílik a szeme, szinte kitölti a szemüvegét: Várj, megértem? Olyan bátran és tiszta elmével mondod, hogy most tényleg Nanyában vagyok, és még golyóálló mellényem sincs? Rémülten keresztezi karját a combján. A közönséget szórakoztatja az üvöltés. Itt-ott fütyülés hallatszik. Több más pár lép be, őket egy zajos fiatalembercsoport követi, valószínűleg katonák nyaralnak. A kis terem megtelt. Az ismerősök integetnek egymással. Három rövidnadrágban és csillogó lila harisnyatartóban pincérnők lépnek ki a konyhából, és szétterülnek az asztalok között.
- Miért, ajkak, rámosolyog a hetedik asztalnál ülő nőre, még nem végeztem veled, beszéljünk róla ... Komolyan, mert nekem komoly lánynak tűnsz, még kifinomult ízléssel is, ha megértem helyesen, ez az érdekes frizura létrejött - megpróbálom kitalálni - a tervező, aki mecseteket épített nekünk a Templom-hegyen és a dimonai atomreaktort? Nevetés a közönségben. És ha nem tévedek, itt érzem a düh pénz szagát ... Igazam van? Ha? Az alsó tízezrek? Nem? Nem igazán? Elmondom miért. Mert látok egy csodálatos botoxot és egy mellcsökkenést is, ami kissé kiszabadult a kezéből. Hidd el, eltörném a kezét, az az orvos.
A nő a testéhez szorítja a karját, kezével eltakarja az arcát, és szórakozott sikolyokat bocsát ki az ujjai között. A színpadon álló férfi beszélgetés közben ide-oda szaladgál, tenyerét dörzsöli és a terem közönségére pillant. A lábán cowboy csizma van, sarokkal, melyek szigorú dobolással kísérik mozgását.
Csak magyarázd el nekem, édesem, emeli fel a hangját, és nem is néz rá, mint egy olyan intelligens lány, mint te, nem tudja, hogy ilyesmit gondosan, értelmesen, érzelmileg el kell mondani, és ne kiabáljon rá: Natanyában vagy! Bumm! Mit gondoltál? Erre fel kell készülni, különösen, ha ennyire lesoványodott. Gyors mozdulattal felemeli kifakult pólóját, és a közönség elakadt a lélegzetétől. Mi van, nem igaz? Kitett hasát a színpad jobb és bal oldalán lévő közönség felé tekeri, és széles mosolyt küld nekik. Láttad? Csont és bőr, többnyire porc. Megmondom, ha ló lennék, ragasztót csinálnának belőlem, igaz? Zavarban kuncog a közönség, undorító sóhajok. Értsd meg, édesem, visszatér a hetes asztalnál lévő nőhöz, így tudja legközelebb, ilyen üzeneteket gondosan elmondanak egy férfinak, előtte kap egy kis altatást. Helyi érzéstelenítés. Finoman megöli a fülcimpáját: Gratulálok, Doval, a férfiak legszebbje, te nyertél! Díjat nyert - részt vett egy különleges kísérletben itt, a tengerparti síkság régiójában. Semmi sem hosszú, másfél óra, maximum kettő, a maximális idő, amelyet egy normális ember mezítelenül állhat az emberek előtt itt, ezen a helyen…
A közönség nevet, és a férfi meglepődik: Mit nevetsz, bolondok? Rólad szól! Az emberek még jobban nevetnek. Várj, tisztázzuk ezt - mondták-e már neked, hogy csak ma vagy itt bemelegítő közönségként, mielőtt az igazi megjelenik? Fütyül, röhögés. A csarnok több sarkából is dörömböl és dörömböl az asztalokon, de a közönség nagy része szórakozik. Egy másik pár lép be az előszobába, mind magas, mind karcsú, puha, arany haja a homlokukon pattog: egy fiatal fiú és egy lány, esetleg két fiú, fényes feketébe öltözve, motoros sisakkal a hónaljuk alatt. A színpadon álló férfi rájuk pillant, és az arcán röpke ránc villan fel.
Folyamatosan mozog. Időnként gyors ököllel kíséri történetét a levegőbe, majd a bokszoló megtévesztő mozdulataival elkerüli az ellenfelet. A közönség jól érzi magát. A kezével árnyékolja a szemét, és fürkészi a termet, amely szinte teljesen elmerül a sötétségben.