Nevű projektet hajtjuk végre Támogató programok a válságban lévő családok számára, mint hatékony eszköz a gyermekek védelmére az erőszakkal szemben

programok

Projekt összefoglaló:

Ez a Náruč Gyermekkrízisközpont kísérleti projektje, amelynek középpontjában a veszélyeztetett gyermekek területi és járóbeteg-szociális szolgáltatásainak fejlesztése áll. LEHET ÉS CSALÁD VÁLSÁGBAN. A projekt célja, hogy támogató szociális szolgáltatások révén hatékonyabbá tegye a családon belüli erőszak kockázatának kitett gyermekek védelmét, erősítse a keresési tevékenységeket és a válságban lévő családokkal dolgozzon együtt annak érdekében, hogy megakadályozzák szétesésüket és gyermekük intézményes gondozásba helyezését. Arra számítunk, hogy a projekt javítja a célcsoportok (60 gyermek, 30 család) életminőségét, megelőzően fog fellépni a gyermekek és családok elleni erőszak ellen, segít megszüntetni a gyermekekkel szembeni erőszak következményeit (mentális zavarok, szociálpatológiai jelenségek), erősítse a család működését és hozzájáruljon a családok válsághelyzeteinek megoldásához. Eredményeket szeretnénk elérni keresési és azonosítási tevékenységek, a gyermekek és a családok szakmai tanácsadása, valamint az esetkezelés alapelveivel folytatott terepi szociális munka révén. A projekten belül a DKC Náruč járóbeteg-és terápiás szolgáltatásait szeretnénk megerősíteni egy professzionális rehabilitációs csapat felépítésével 2 pszichológus és 2 szociális munkás. Ezeknek az lesz a feladata, hogy a veszélyeztetett krízishelyzetben lévő gyermekeknek és családoknak 3 oszlopot fedezzenek, amelyek szintén megegyeznek a projekt fő tevékenységeivel:

Ezek magukban foglalják a természetes környezetükben krízishelyzetben lévő családok rendszeres látogatását erőforrásaik továbbfejlesztése és támogatása érdekében a család működésének, a biztonságos és támogató családi kapcsolatok fenntartásának, valamint a gyermek intézményi gondozásba kerülésének megakadályozása érdekében. Az esetkezelés elveinek alkalmazásának részeként intenzíven kommunikálunk és együttműködünk más, a régió családjának segítséget és szolgáltatásokat nyújtó szervezetekkel (SPO, iskolák, szociális területen dolgozó partner civil szervezetek,…). Esetkonferenciák megvalósításával is el akarjuk érni a szervezetek szolgáltatásainak összekapcsolását. Így hatékonyabb munkára számítunk az ügyekben, de hálózatépítést és az államigazgatás és a nem kormányzati szervezetek közötti akadályok lebontását is várjuk, amint ez a hasonlóan végrehajtott eljárásokban már bizonyított.

A projekt 2013. július 25-én kezdődött az adományozóval kötött szerződés aláírásával, amelynek végrehajtása 2015. június 30-ig tart

A projekt Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatásának köszönhetően valósul meg az Aktív Állampolgárság és Befogadás programon keresztül, amelyet az Ekopolis Alapítvány a Szlovák Gyermekek Alapítványával és a SOCIA - a Társadalmi Változás Támogatásáért Alapítvánnyal együttműködve hajt végre.

Esetkonferenciák

Szervezetünk számára a projekt egyik tevékenységét választottuk a jó gyakorlat példaként - nevezetesen esetkonferenciák. Ezek szakértők közös találkozói, de laikus emberek is, akik érdekeltek egy adott család problémáinak megoldásában. Egy ilyen találkozó célja a kölcsönös információcsere és a családi környezet rehabilitációját célzó közös eljárások megtervezése. Érdekesség vagy különbség az eszköz és a szokásos eljárások között az, hogy az érintett családtagokat - leggyakrabban a gyermek szüleit - szintén meghívják ezekre az ülésekre, de lehet más rokon vagy ismerős is, akinek van mondanivalója az ügy. Lehetőségük nyílik arra, hogy közvetlenül részt vegyenek a családot segítő stratégiák kidolgozásában, vagy elmélkedhessenek a többi résztvevő által javasolt megoldásokon.

Az esetkonferenciák viszonylag új eszköz a szociális munka területén a Szlovák Köztársaságban. Szervezetünk számára is kihívást jelentett, hogy e projekt révén bekerültek tevékenységeink portfóliójába. A következő részben megpróbáljuk megközelíteni ennek az eszköznek a sajátosságait a körülményeinkben általános családdal való munka általános gyakorlatának összefüggésében, amint azt a projekt 14 hónapos megvalósítása után látjuk.

Az első jelenség itt maga a családtagok jelenléte a szakértői csoport ülésén:

A gyermek rokonai (különösen a szülők vagy más gondviselők) bevonása más feltételeket teremt a családi problémákról való beszélgetéshez, mint azok távollétük esetén. Minden résztvevőnek jobban értékelnie kell a szavait, meg kell tanulniuk nyíltan és őszintén, ugyanakkor tapintatosan beszélni a dolgokat. A helyzet kihívást jelenthet a szakemberek számára. Még a gyermek érintett szülei/gondviselői sem könnyűek - több oldalról is el kell fogadniuk magukkal szembeni nyílt kritikát. Nem ritka, hogy könnyekkel végződnek ... Érdekes megállapítás az volt, hogy anyákkal találkoztunk - olyan nőkkel, akik nagyobb bátorsággal vettek részt ezeken a találkozókon, mint partnereikkel. (Az apák gyakran egyáltalán nem mertek részt venni ezeken a találkozókon). Másrészt a családtagok jelenléte segít lebontani azt az érzést, amelyet a "Rólunk nélkülünk" kifejezés fejez ki.

Egy másik előnyt egy orvosi környezetből származó példával szeretnénk illusztrálni: itt ismert a megfelelés kifejezés, amely leírja a beteg hajlandóságát a kezelésben való részvételre - pl. tartsa be a kezelési rendet, rendszeresen vegyen be gyógyszert, kerülje a káros anyagokat ... Úgy gondoljuk, hogy a páciens nagyban képes előre megbecsülni, hogy mennyire képes betartani az orvos összes ajánlását. Ha ezt a példát a családdal folytatott szociális munka területére helyezzük át, akkor a családtagok jelenléte az eseti konferencián és képességük arra, hogy véleményt fűzzenek a javasolt megoldásokhoz (különösen a megvalósítás valódi lehetőségét illetően), nagyban megjósolja a gyakorlatban való megvalósíthatóságukat . Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szakemberek (főleg, ha többen is összejönnek) spontán hajlamosak arra, hogy túl igényes intézkedéseket tervezzenek a család megsegítésére, amit aztán nehéz átültetni a való életbe. Bár jóhiszeműen teszik ezt, hogy segítsék a családot a saját társadalmi viszonyaik mielőbbi kiigazításában és javításában, az ügyfelek lassú előrehaladása vagy ellenálló képessége (ellenállása) csalódást okoz a segítő munkavállalók részéről. Ez ördögi kört hoz létre. Azok jelenléte, akiknek végre kell hajtaniuk a javasolt intézkedéseket, és visszajelzéseik az egész folyamatot úgymond megalapozzák, és megvalósítható formát adnak annak.

Ezután odafigyelnénk szakértők összetétele konferenciák résztvevői:

A szakmai közönség számára az SPO (szociális és jogi védelem) munkatársait szoktuk leggyakrabban meghívni - akár gyermekek ütközési gondnokai, akár pszichológusok voltak - a tanácsadó és pszichológiai szolgálatok alkalmazottai. Továbbá a helyi önkormányzatok képviselői voltak (polgármesterek vagy az önkormányzatok egyéb meghatalmazott alkalmazottai), az iskolák képviselői - leggyakrabban osztályfőnökök, oktatási tanácsadók, de több esetben iskolaigazgatók is. Egy pillanatra megállunk velük. Meglepődtünk, hogy a tanárok mennyire szívesen vettek részt ezeken az üléseken. Ezt azzal magyarázzuk, hogy akaratlanul - akaratlanul is képesek megoldani a hallgatók rossz társadalmi háttérből adódó problémáit. És nem csak azt értjük, hogy nem segítjük a gyerekeket az iskolai ellátásokban. Szerintük azonban gyakran magukra hagyják őket, hogy megoldják ezeket a problémákat, panaszkodnak az SPO munkatársainak rossz reakciójára, ezért nagyon örvendetes a lehetőség arra, hogy más szakértőkkel összefogjanak és előreléphessenek a probléma megoldásában.

Sajnos (még) nem tudtuk eljuttatni a gyermeket a kezelőorvos-találkozóra. Összességében úgy látjuk, hogy Szlovákiában hiányzik az orvosok jelenléte a gyermekek elleni erőszak problémájának megoldásában. Másrészt nem volt probléma a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központok vagy más akkreditált szervezetek (nem kormányzati szervezetek) munkavállalóinak részvételével, akik korábban a családdal dolgoztak.

Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a különböző szakmákat képviselő több szakértő puszta jelenléte még nem garantálja az ilyen találkozó sikerét. A szakmák és a szakmai perspektívák sokféleségét össze kell kapcsolni, hogy az értekezletet ne konfrontatív, hanem építő szellemben folytassák. Erre a célra mindig volt egy segítõnk az ülésen, akinek feladata az volt, hogy az éleket lecsiszolja és kihasználja az adott problémára vonatkozó nézetek sokféleségét. Megállapíthatjuk azonban, hogy a szakmai vélemény megismerésének és közlésének lehetősége elvileg a szakemberek konvergenciájához vezet mind szakmai, mind emberi szinten. Végül mindannyiunkat összefog a gyermek jóléte iránti közös érdek, még akkor is, ha néha más szemszögből nézzük, vagy más szakmai háttéren alapul. Talán itt a legnagyobb eltérést általában az SPO alkalmazottainak és a mi nézeteinknek érzékelték. Az állami és a harmadik szektorra való felosztás itt bizonyos feszültséget kelt. Anélkül, hogy részletesen foglalkoznánk ezzel a jelenséggel, elmondhatjuk, hogy bárhová is sikerült leülnünk az SPO munkatársaival egy asztalhoz és közösen megoldani gyermekeink ügyeit, ez a kölcsönös együttműködés elmélyüléséhez és közeledéséhez vezetett.

Mint az elején vázoltuk, az esetkonferenciákon nem csak szakértőknek kell részt venniük. Viszonylag rövid tapasztalataink azt mondják, mennyire előnyös meghívni ezekre a találkozókra is a nagyközönség/a tágabb közösség emberei. Itt olyan embereket értünk, akik valamilyen módon kapcsolódnak a családi élethez. Lehetnek más rokonok, szomszédok, családi ismerősök stb. Gyakran közvetlenül a szülőknek adtuk a választásukat. Olyanok, mint az emberek az oldalukon. Az erők oldalirányú eloszlásának kiegyensúlyozása mellett (minden bizonnyal az érintett családtagok szempontjából) hozzájárulnak a szülők biztonságérzetéhez és általános mentális kényelméhez. A szakértők számára kiváló információforrás, és így hozzájárulnak a probléma objektívebb megítéléséhez. Mivel ők állnak a legközelebb a családhoz, nem utolsó sorban azok vállalhatják a család stabilizálását célzó számos feladatot (rendszeres látogatások, anyagi segítség, gyermekgondozási segítség, állandó érzelmi támogatás…)

Annak érdekében, hogy objektívek maradhassunk, azt is meg kell állapítanunk nehézségek, akivel esettanulmányok szervezése során találkoztunk:

Először is az szervezeti összetettség. Egyáltalán nem könnyű ennyi (egy másik napirend által elfoglalt) szakértőt egyszerre egy helyre felvenni. Sajnos gyakran kellett megbánnunk az egyik fél részvételét, mert különben egyáltalán nem találkoztunk volna. Másrészt a résztvevők jelenléte nagymértékben tükrözi belső beállításukat és motivációjukat, ami nagyban hozzájárul a találkozó sikeres lefolyásához.

Akkor ez összefügg időigényes. Ha figyelembe vesszük, hogy maga a találkozó ritkán tart kevesebb, mint 2 óra, ehhez hozzátartozik az is, hogy el kell utazni a találkozó egy távoli helyére, hogy találkozzunk a résztvevőkkel, akkor az esetkonferencia gyakran a munkanap nagy részét lefedi.

Nyilvánvaló, hogy az esetkonferenciák megvalósításának előnyei ellenére nem lehet ezt az eszközt minden ügyfél számára használni. Ez azonban nem is tűnik szükségesnek. Az egy megbeszélés szakmai eredményei valahogy automatikusan ösztönzővé válnak a többi családdal való munkához.

Az esetkonferenciákat a kölcsönös gazdagodás, a szakmai növekedés terének tekintjük, és végül eszközként szolgálnak a munkavállalók megsegítésében a kiégési szindróma megelőzésére is, ami egyáltalán nem elhanyagolható előny.

Azt, hogy az esetkonferenciák népszerű munkaeszközsé váltak szervezetünkben, bizonyítja az is, hogy a tervezett nyolc üléshez képest 13-at tartottunk, és az azokban részt vevő szakértők száma jóval meghaladta az egész területre meghatározott kvótát projektidőszak…