Sok idő telt el az utolsó nagy marokkói utam óta, annak ellenére, hogy azóta háromszor jártam ebben a csodálatos országban, és mindenképpen lenne miről írni ... Gyönyörű hét volt egy marokkói családban, ahol kipróbáltam és megismertem a helyi szokásokat, fantasztikus emberekkel találkoztam, hagyományos ételeket kóstoltam. Legközelebb Észak-Afrika legmagasabb hegyére - Jebel Toubkalra kellett megmászni, ezúttal sikeres befejezéssel, amikor meghódítottuk a 4192 m-es csúcsot, láttam egy másik csodálatos marokkói várost, Tangert, és nem utolsósorban férjhez ment Marokkóban. Nos, ellenálltam. Határozottan visszatérek még egyszer ebbe a gyönyörű országba ... ha minden úgy megy, ahogy kell, 2013 januárjában nagy utat tervezünk a barátokkal Bissau-Guinea felé, de Marokkóban töltjük a legtöbb időt, és ha Allah megengedi, mindenképpen szeretném találkozni marokkói barátaimmal.
Marokkó után sokáig gondolkodtam, merre induljak. Kaptam egy kollégám ajánlatát, hogy töltsek két csodálatos hetet Skandináviában, de nem vagyok ezekben a hideg és esős országokban. Még mindig arról álmodozom, hogy meglátogatom Délkelet-Ázsiát - Thaiföldet, Malajziát, Indonéziát ... de amikor a cseh portál tiszta árajánlata Bécsből Kijeven keresztül Delhi felé tartó járatra jó áron megjelent, akkor egy darabig elleneztem. no igazából csak egy ideig. Tehát egy újabb csodálatos ország jött elő, amelyről csak a legjobb pletykák szólnak. Akár a jóban, mint számtalan színű országban, vagy rosszabb esetben ... mint a sokféle illatú és nagy piszok országában ....INDIA. Hatalmas különbségek, érdekes szokások, csodálatos kultúra és gyönyörű látnivalók földje.
Dobtam az egészet papírra, és elkezdtem ötvözni, hogy mennyi nap szükséges egy ilyen utazáshoz, megszámoltam a vakáció napjait és… már mindent beáraztam nagyon ésszerű összegért, de van még valami, ill. valaki hiányzott. Hol találhat egy útitársat, egy bátor embert, aki nem csak az indiai mindenütt jelenlévő mocsokban található meg? Hosszas keresés után az az ötletem támadt, hogy megszólítsam a kollégákat attól a cégtől, amelyben alkalmazom. Ezt a listát elküldtem az összes alkalmazottnak, és vártam. Körülbelül egy héttel később, amikor nem is reméltem, hogy találok egy vakmerőt, Ondrej bejelentkezett. Azóta világosabbá váltak közös utunk kontúrjai.
Megkezdtük az oltások megszervezését, amelyek nem kötelezőek, de ki merné Indiába menni oltások nélkül, legalábbis hepatitis vagy tífusz ellen. Befejeztem őket, Ondrej még egy kicsit. Szilárdan hiszem, hogy a szúnyogok nem fognak felfújni, és nem hozok haza malária formájában szuvenírt. A maláriaellenes szereket nem mindig ajánlják, néha többet ártanak, mint használnak. Az első üzlet, amelyet Indiában látogatok meg, valószínűleg egy gyógyszertár lesz, és repellenseket vásárol. De a valóság más volt. A következő kötelező szakasz a vízum volt. Semmi igényes, kivéve azokat a felesleges 53 eurókat és egy halom visszaigazolást, de ezt problémamentesen sikerült elintéznünk. Végül is ki akarna Indiában maradni .
Mivel expedíciónk tervét az utazók készítik, szeretnénk végigmenni India néhány gyönyörű városában, például: Delhiben, Jaipurban, Udaipurban, Ranakpurban, Agrától Varanasiig, ezért a közlekedési lehetőségekre kell összpontosítani a ország. Valószínűleg mindenki ismeri az indiai vasutak képeit, ahol nagyon sok ember szállít a vagon tetején.
Régóta nem is gondolkodtunk, mert egy ilyen fantasztikus élményt nem fogunk kihagyni. Nem mintha odaülnék velük, de legalább látom. Tehát határozottan ellenállunk ennek a tetőnek, de jegyek legalább a II. osztály, legyen az ülés vagy nyugágy. Fogalmam sem volt, hogy Indiában vonatjegyet lehet vásárolni Szlovákiából. Az idő előrehaladott.
Pontosan két hetünk van az indulásig, de nagyjából minden elkészült. Akár vonatok, szállodák… akár belföldi járatok… mindezt előre elkészítettük. Ennek ellenére vásárolni memóriakártyaként a fényképezőgéphez, valami viseletet, bár mindenképpen vásárolok ott valami indiai helyet. Még mindig azt tervezem, hogy kedves emberektől kérek néhány kisebb plüssállatot, hogy elvigyék őket és örömet szerezzenek az indiai gyerekeknek. A napok múlnak, és mi "két bátor" már tele vagyunk elvárásokkal, hogy mit fog nyújtani ez a gyönyörű ország. Biztosan hihetetlen lesz.
2011.09.14
Egy hét utolsó előkészület, foglalások és levelezés után a szállodákkal a vasútállomáson történő átvétel miatt elérkezett a várva várt nap: szeptember 14., szerda. Indulásunk napja. Egy kis stressz után a csomagoláskor, ami elég szokás volt számomra, végül éjfél előtt kicsit lefeküdtem. De nem tudtam aludni, az utazási láz tette a dolgát. Annak ellenére, hogy ötkor volt ébresztőórám, hajnali háromkor keltem. Folyton mindent megmutattam a fejemben, és még mindig az ágyamban pihentem, amit két hétig biztosan hiányozni fogok. Bár felelősségteljesen választottam egy szállodát Indiában, soha nem lehet biztos abban, hogy hova rakja a testét. A neten található képek gyakran félrevezetőek.
Körülbelül 9.40. az első járatot Bécsből Kijevbe repítettük. Utolsó tapasztalatom után inkább egy kicsit korábban hagytuk Pozsonyt, hogy ne stresszeljünk feleslegesen. A repülőtéren minden a tervek szerint alakult, és az Airbus 319-esünk várt ránk. Bár a szlovákiai repülés előtt nem volt kellemes a légkör, hiszen alig néhány nappal ezelőtt egy orosz gép lezuhant egy komplett hokiscsapattal. Biztonságosan landoltunk Kijevben. Gyönyörű idő várt ránk itt, mindez már lélegzik a közelgő labdarúgó Európa-bajnokságon, amelyre 2012 nyarán kerül sor itt. Ötórás pihenőnket arra használtuk, hogy megkóstoljunk egy ukrán hamburgert, és összehasonlítsuk, hol vannak a lányok szebb. Akár nálunk, akár Ukrajnában. Nos, ha 3 euróért értékelném a hamburgert, akkor a lányok mindenképpen jobban szólnának.
Poggyászunkat közvetlenül Bécsből küldtük Delhibe, így legalább reméltük, hogy az irányunk felé tart, és továbbindultunk, hogy bejelentkezzünk a következő Delhibe tartó járatunkra. Itt öt cseh csoporttal találkoztunk, ők is Indiában jártak, de irányuk Delhitől kissé északabbra, a Himalájáig tartott. Meglepetésünkre hallhatsz szlovákul is. Az indiánoknak valószínűleg aggódniuk kellene, hogy gyarmattá változtatjuk gyönyörű országukat.
Egy nagyszerű este után a repülőgépen - két kis csirke darab, néhány szem rizs, saláta, zsemle, vaj és lekvár, mindketten türelmetlenül várjuk India érkezését és első benyomását. De várnunk kell még néhány órát. Tehát összekuszálódunk az ülésen, és megpróbálunk egy kicsit ropogni. Holnaptól nehezebb lesz. Ennek ellenére kíváncsiak vagyunk arra, mit készített fel számunkra ez a csodálatos ország.
2011.09.15. DELHI
Dél körül durranás ébresztett minket a felettünk lévő szobából. Néhány építőmester túl szorgalmas volt. Szívből káromkodtam, de még ez az 5 óra alvás is sokat segített - nem ide jöttünk aludni a szobába. A tartózkodásunkkor kezdődött zápor után most sütött a nap, mentünk a városba, hogy megnézzük Delhi kínálatát. "Régi harcosokként" ismét tuk tukot veszünk. Az árat másként tárgyaljuk, de körülbelül a felénél a sofőr felajánlja nekünk egy üzlet meglátogatását, ahonnan természetesen baksis van. Visszautasítjuk, nincs kedvünk körbefutni néhány barátja boltjában. Dühösen ledob minket, de mi nem fizettünk neki semmit, csak a helyszínen fizet, szóval semmi gond. Néhány másodperc múlva a másodikban ülünk, és az irány felé tartunk Vörös erőd (Vörös erőd).
A Vörös Erőd túra során a napot felhők árnyékolták be, és meglehetősen erős eső esett. Azt mondjuk, hogy így néz ki a monszun. Még volt hova bújnunk. Végül is én választom a sípot és folytatjuk. A mai napig nagyon sok mindent megterveztünk, néhány monszun nem fogja elvenni a kedvünket. Az erődből Delhi egyik leghíresebb helyére, a kerületbe vettük az irányt Chandy Chowk. Számtalan kis sikátor található üzletekkel, amelyek a világ találmányainak termékeit kínálják. Természetesen az örök nyomás ezeken a sikátorokon, legyenek zsírok, zsírok, motorkerékpárok, itt-ott egy kis autó és riksa.
Kerékpárosok átalakított kerékpárokkal triciklihez, ahol hátul egy tetős pad állt két utas számára. Csak egy gyönyörű színház minden ízlés szerint. Ennek a környéknek azonban egyes részei fel voltak osztva az általuk kínált tartomány szerint. Ha valamit szeretnél a házhoz, háztartási cikkeket, akkor egy helyen találtad, egy ilyen nagy indiai szupermarketben, valami másban a sikátorokban. Csak Chandy Chowk-t úgy értékelném, mint kis üzleteket, a világ találmányaiból származó termékeket, zajokat, trombitálás, káosz. De mivel szeretem az ilyen környezetet, élveztem. Ondro csak annyit mondott: "Hová mentünk?".
E zaj után meg kellett változtatnunk egy kis környezetet. Igazi nyugati kapitalistaként a tuk-tukot riksaira cseréltük. Tárgyaltak az összegről, és finom testdobozát nézve nem irigyeltük a hitét. Nos, a srác a pedálokra lépett, és India legnagyobb mecsetére lépett - Jami Masjid.
2011.09.16
Reggel szokás szerint úgy ömlik, mint egy kancsó, és nyomasztó kedvem van, hogy két egész hétig esni fog. Ettől mérges lennék. Finom és ízletes reggelit adunk. Nem tudok mindent, amit eszek, de tetszik. Ennek ellenére sem kísérletezek annyira, hogy ne legyenek gyomorproblémáim. Itt Indiában olyan, mint egy tölgyfa. Időközben tisztul és szép napsütéses napnak tűnik. Tuk-tukot veszünk, és hagyjuk magunkat az elnöki palotába vinni. A város többi részével ellentétben Delhi ezen része tiszta, rendezett, természetesen minden sok rendőrség felügyelete alatt áll. Van időnk, mégis nyaralunk, körbejárjuk több parlament épületét és különféle minisztériumokat, támadunk riksa razziákat és lassan haladunk az India kapu felé. India kapuja. Útközben találkozunk az első mókusokkal. Elég szelídek, a szlovák kekszek áldozatul esnek nekik, és idővel kiderül, hogy minden lépésnél itt vannak. Kevesebb, mint két órás csendes séta után elérkezünk az indiai fenséges kapuhoz. Valószínűleg turisztikai attrakció vagyunk a helyiek számára, mindenki fényképezni akar velünk, kezet fognak velünk ... Bár senkinek sincs fogalma arról, hol van Szlovákia, de otthon bizonyosan azzal dicsekednek, hogy ismernek szlovák turistákat. Ezen a napon azt tervezzük, hogy meglátogatjuk Humayun sírját.
Gödrök, mi nem, sötétség, autók éppen ellenkezőleg, csak nem érdekel. Olyan ez, mint egy verseny velünk. De minden rendben van, és élvezzük. Egy idő után teljesen megsemmisülve áll a szállodánk előtt. Csak az a kérdés, hogy hány ilyen utat fog még megélni aznap este. Fizetünk érte, még kisebb prezentáció - egy cég öngyújtója, egy fénykép a végén, és mindegyik a saját utunkat járja. Talán találkozunk valamikor.
Reggel azt tervezzük, hogy átmegyünk a vonaton Jaipurig, akkor is futunk a vasútállomásra, hogy ne stresszeljünk reggel. Meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy a vonatunk nem abból az állomásból indul el, ahol két napja voltunk, hanem az újból. Szerencsére az új állomás 5 perces sétával elérhető. Összefonódunk a hangyák között, amelyek minden irányba tolódó utasokból állnak. Megtudjuk a platformot, és ennek szellemében mérlegelünk minden lehetséges változatot, amely holnap meglephet minket. Még mindig van egy gyors csomagolásunk és másnap az első ismerkedés az indiai vasutakkal.
2011.09.17. JAIPUR
Később az állomás erősítőiből megtudhatjuk, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a jegyekkel. Az aktív indiánok nagyon gyorsan átírhatják a jegyeket a várólistán szereplő emberekhez, és így a tiéd semmit sem ér.
Végül felszállunk a vonatra és elhelyezkedünk a helyeken. Itt egy kellemes meglepetéssel találkozunk. A beszállás után azonnal kapunk egy liter vizet. Egy idő után, amikor a vonat halad, a pincérek teát és kekszet kezdenek cipelni. Egészen jól illik, mivel ma reggeli nélkül vagyunk. Az út tökéletesen megy. Körülbelül egy óra autózás után jön a második meglepetés, szintén szép. Szép ebéd egy tálcán, mint egy repülőgépen. Húsételt választunk, sőt konténerekkel is küzdünk. Adjunk hozzá kenyeret vajjal és lekvárral, és gúnyolódjunk Jaipur "Pink City" irányába.
Jaipurban foglaltunk egy szállodát transzferrel az állomásról. Az előadás után várunk valakit, akinek ismerős jele van. Pontosan úgy, ahogy kellett volna. "Miroslav" -ot írt a jegyre, közvetlenül neki tartunk. Nem hiszem, hogy sokan voltak ott ma, amit Miroslavnak hívtak. Megérkezünk a szálloda elé, és úgy érezzük, mintha egy 1000-es mesében lennénk és egy éjszaka. A szálloda gyönyörű. Egész díszekkel díszítve. De a medencével, a nagy zuhanyzóval és az itt kínált sörrel vagyok a legjobban elégedett. Biztosan nem fogok ellenállni, amint visszatérünk a városon kívüli kirándulásról. Még a 133 rúpia ára sem fogja visszatartani attól, hogy higgyek. Rövid alvás után megnézzük, hogy a város valóban megérdemli-e a "rózsaszín" becenevet?
2011.09.18
2011.09.19. UDAIPUR
20.9. 2012
Kirándulás Ranakpurba
Megérkezünk Ranakpur templomába. Elmegyek Kumarától, aki a parkolóban vár rám. Mivel rövidnadrágom van, és mint minden templomban, a lábamat is be kell takarni, nadrágot kapok. Kis Muknak érzem magam az azonos nevű meséből. Más turistákat keresek, mosolyogunk egymásra, kicsit komikusan nézünk ki bennük. A templom szobáiban végigsétálni elképesztő, mindet a legapróbb részletekig kidolgozták. Gyönyörűen faragott mennyezetek, oszlopok, amelyek egyike sem azonos. Természetesen van egy hindu isten is.
Több mint egy óra múlva újra találkozom Kumarral. Már alig várom, hogy találkozzak Durghasszal. Megállunk utána, és elindulunk Sadri falu felé. Olyan piacot mutat nekem, ahol a világ találmányától kezdve mindent kínálnak. Mesél nekem a faluban lévő templomokról, az emberek kasztokra osztásáról és együttéléséről is. Elbúcsúzunk attól az ajánlattól, hogy ha legközelebb jövök, akkor a házában alhatok. Újabb közös fotó, vállalati sapkát szánok neki, és elindultunk a visszaúton. Még mindig van néhány banánom, amelyet vettem az utazásra, és amikor aranyos majmokat látok, szólok Kumarnak, hogy álljon meg. Kiszállok, és adok a majomnak egy banánt. De itt Kumar figyelmeztet, hogy ez nem biztonságos. Ahogy mondta. Két majom volt már az autóban. Az egyik benyomódott az ablakon az autó belsejébe. Szóval csak kidobom a banánt az ablakon és gyorsan megúszom. Egy majmot egy darabig cipelünk a motorháztetőn, de egy idő után az egyensúlyát is elveszíti. Útközben még készítek néhány fényképet, feladom, ami maradt, és 16 óra körül megérkezem a szállodába. Valószínűleg ez volt a legszebb Indiában töltött nap. Mindenképpen sokáig emlékezetembe vésődik. Búcsúzom Kumartól, természetesen egy közös fotó, egy céges toll és talán találkozunk valamikor.
Ondro még mindig küzd egy kicsit a szobában, de már jobban néz ki. Eszünk valamit. Csirkét eszek paprikán, Indiában a szokásos csípős. Ondro hű marad a tésztához. Útközben még vásárolunk vizet és végül a növényzetet a szobában. Fárasztó nap volt, de nagyon szép. Mindenképpen jól elalszom, és talán valami szépről álmodozom. Olyan jó éjszakát.
2011.09.21
22.23.24.09.2011 AGRA
Érkezés Agrába. Itt kissé elhallgatott a naplóm. Nem mintha nincs miről írni, de néha csak az történik, hogy a múzsa nem rúg meg.
2011.09.25. Varanasi
Az egész éjszakás vonatút után megérkezünk az esős Varanasi-ba. 2 órás késést sikerült elérnünk, de nagyobb problémát jelentenek az áradások, amelyek itt vannak, és teljesen megakadályozzák a Gange folyó melletti ghatokba való bejutást, ahol szállást foglaltunk. Vendégházunk teljesen el van árasztva. A taxisofőr, akit az állomáson veszünk, azonban nem veszíti el önuralmát, és csak a baksis leple alatt választ egy másik szállodát számunkra, amely távolabb van a Gangestól, de teljesen biztonságos. A szállodát nézve kellemesen meglepődünk az áron, ami kb. Személyenként és éjszakánként 18 euró, csodálatos reggelivel és medencével várva minket. Végül egy kis pihenés.
2011.09.26
Varanasi és egy kirándulás Gange-be
Másnap reggel nincs emlékmű az eső után, és mehetünk az áhított Gange-be. A víz áramlása továbbra is nagyon erős, tudomásul vesszük a házigazdák tanácsait, és nem szívesebben bérelünk hajót, aki az örök folyóban szeretne úszni.
Itt találkozunk helyiekkel, akik meggyőznek arról, hogy szerezzek egészséget, boldogságot és erőt, természetesen nem ingyen. De néhány pillanat múlva van egy piros pont a homlokomon, amely megadja nekem ezeket a lényegeket. És csak 15 rúpiára. Csak azt nem mondták meg, hogy meg kell-e mosakodnom, hogy örökké tartson. A legkívánatosabbak természetesen a halottak megégetésére voltak. Egy fiatal férfi fogott el minket, aki egyéni kapuk mellett vezetett minket. Nem juthat el oda, ahol égnek, de a lehető legközelebb vitt minket, hogy ezt az egyedülálló élményt el tudja közvetíteni velünk. Az egyik kapuban találkozunk egy öregasszonnyal, aki itt várja a halálát, mint mondta. De mielőtt túlvilágra kerülnének, elég fát kell gyűjtenie ahhoz, hogy megégesse. Ez a fa nagyon értékes, és körülbelül 300 km távolságból importálják. Körülbelül 200 kg fára van szüksége ehhez az ünnepséghez. Körülbelül egy kilométer fával járultunk hozzá, ami kb. 100 rúpia, 2 € értékben. Cserébe megtagadta tőlünk a boldogságot és az egészséget minden tag számára, amikor letérdelt maga elé, és ez az idős nő megérintette a fejünket és imát mondott a család minden tagjának. Elképesztő élmény volt. Amikor elhagytuk a kapukat, még körülbelül három embercsoporttal találkoztunk, akik hordágyon hozták a halottakat a kapukig, és ünnepi énekeket énekeltek. Kb. 200-250 fő.
Este van, a földszinten a párok a szabadban ülnek vacsorázni, mi már össze vagyunk pakolva. Holnap visszatérünk Delhibe. Ezúttal légi úton próbálunk hazai légitársaságokkal. Viszlát Varanasi.
Delhi, 2011. szeptember 27. - 28
Két hét utazás után Indiában visszatérünk abba a városba, ahol minden elkezdődött. Ahol először találkoztunk a hazai kultúrával, meglepődtünk azon, hogy egyáltalán hogyan élhetnek itt az emberek. Nos, ebben a két csodálatos hétben mindent megszokhattunk itt, és határozottan megkedveltük Indiát.
Nem hiába mondja minden hirdetési tájékoztató: Hihetetlen India.
Nagyon hihetetlen volt.
2011.09.29
Indulás
Szállodai taxival viszünk az Indiri Gandhi repülőtérre, amelyet felcseréltünk egy fel nem használt reggelire, mivel reggel 6.00-kor volt a repülésünk. Még néhány pillanat, mielőtt átmennénk a bejelentkezésen, és felszállnánk a repülőgépre Kijev irányába, ahol megálló van. Néhány órányi pihenés után az osztrák légitársaságok gondoskodnak rólunk, és boldogan szállunk le a bécsi repülőtéren.
Még néhány óra és már finom Pozsony. Őszintén szólva már hiányoltuk, bár másrészről néhány nap elteltével ismét szeretnénk eltűnni a csodálatos ZEM bolygónk által kínált csodálatos távolságok közül.