Montessori
"A gyermek szerepe a felnőtt létrehozása."
A jövőképem már nem az, aki vizsgázik, amíg nem kap igazolást. hanem azok az emberek, akik a függetlenség egyik fokáról a magasabbra jutnak saját tevékenységükkel, saját erőfeszítéseikkel és akaratukkal, ami az egyén belső fejlődését képviseli.
Montessori Mária
A Montessori-pedagógia több mint száz éve létezik. Rendszere tökéletesen átgondolt. Mindazonáltal folyamatosan fejlődik, hogy megfeleljen a mai gyermekek igényeinek, és felajánlja a modern idők által hozott ismereteket. Számos alapelvet maga a pedagógia ad meg, más alapelveket az egyes tanárok személyisége hoz a pedagógiába. A Montessori-pedagógia inkább a nevelés és az oktatás filozófiája, mintsem módszer. Ez egy átfogó megközelítés a neveléshez és az oktatáshoz a születéstől a felnőttkorig, a gyermekek szükségleteinek kísérleti megfigyelésén alapul. Mindig igaz, hogy a gyermek és az ő igényei az első helyen állnak.
A gyermeknek szabad lénynek kell lennie, de ahhoz, hogy szabad legyen, függetlennek kell lennie. A családnak és az iskolának azonban már kicsi korától együtt kell működnie ezen. A gyermekek számára a világ meglehetősen bonyolult, ezért mi felnőttek itt, akiknek, ha már megtaláltuk a helyünket, meg kell fognunk a gyermek kezét, és segítenünk kell neki járni a világot, hogy ne vándoroljon túl sokáig. Számos út vezet a hely megtalálásához a világban, az egyiket Maria Montessori alternatív pedagógiai koncepciója is kínálja, aki a megfelelő időben segítő kezet nyújt és megnyitja a végtelen lehetőségek horizontját.
A gyermek legfeljebb 6 éves időszaka a legfontosabb időszak az emberi fejlődésben, mert ahogy Montessori pedagógia alapítója mondta Montessori Mária, az ember érettsége a gyermekkor minőségétől függ. Montessori Mária (1998) feltárta a gyermekekben a potenciális felnőtteket, akiknek kiemelt feladata az életre, a munkára való felkészülés, a jövőbeli szakma. A játékot a szórakozás eszközének, a szabadidő töltésének tekinti, az oktatási folyamatban a munkát hangsúlyozza. Mindig olyan anyaggal kezd dolgozni, amelyet a gyermek a mindennapi életből ismer, képes felfogni, minden érzékkel érzékelni, majd megérteni és osztályozni. A Montessori didaktikai anyag négy alapcsoportra oszlik: gyakorlati életgyakorlatok, szenzormotoros edzés, nyelvi és matematikai gyakorlatok.
Ennek a módszernek empirikus alapja van - a gyermek megfigyelése.
Megfigyelései alapján M. Montessori megnevezett néhány tényezőt, amelyek fontosak a gyermek kialakulásában:
Érzékeny időszakok- a gyermek ezekben az időszakokban a legjobban rá van hangolva bizonyos képességek elsajátítására. Ezek a fejlődési fázisok csak egy bizonyos ideig tartanak.
A figyelem polaritása- a gyermek maximálisan egy bizonyos tevékenységre koncentrál. Amikor ilyen érintett, nem szabad zavarni, és elegendő időt kell adni neki a munka befejezésére.
Kész környezet- egy gyermek számára a környezetet úgy tervezték, hogy motiválja és csábítsa a tanulásra. Ez a környezet maximálisan alkalmazkodik az ő igényeihez. Az osztályteremben van egy specifikus didaktikus Montessori anyag, amely megfelel a gyermek egyes szakaszainak, és egy képzett tanár, aki világos és szórakoztató módon tudja bemutatni a segédeszközt a gyermek számára.
Gyermekek ingyenes munkája- a gyermekek alapvető tevékenysége. Sikerhez, önfejlesztéshez, valamint öntudathoz és méltósághoz vezet. Az ingyenes munka azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek megváltoztatja tevékenységét anélkül, hogy abbahagyná vagy semmit sem tenne. Valamilyen tevékenységet kell választania. A tanár koordinálja a gyermekek tevékenységét, és pedagógiai képességeivel segíti a gyermeket abban, hogy tevékenységet találjon rá, méghozzá megrendelés nélkül is.
Kor vegyes csoport- ez egy gyermek számára természetes, mert leginkább a családi környezetre hasonlít, ahol van egy idősebb és fiatalabb testvér is. A kisebb gyerekek az idősebbektől tanulnak, az idősebb gyermekek pedig a fiatalabb embereknek segítenek:)
Szabályok- a gyerekek maguk a tanár segítségével olyan szabályokat készítenek, amelyeket betartanak. A montessori létesítmények szabályai világosak és egyszerűek, és nem korlátozzák feleslegesen a gyermeket, éppen ellenkezőleg, hozzájárulnak a világ természeti törvényeinek megismeréséhez. A gyermeknek annyiban van szabadsága, hogy képes legyen felelősséget vállalni azért, amit tesz. Ahogy egy gyermek hajlandóbb felelősséget vállalni a szabályok betartásáért, nő a szabadsága. A gyerekek összehasonlítják munkájukat a modellel, megtanulják uralkodni önmagukon és keresik a hibáik kijavításának módját - a hiba egy barát:)
SZŐNYEG
A gyermekek gyakran használnak kis szőnyegeket, amelyekre játék (tanulás) anyagát fektetik. Furcsán néz ki, de sok jó oka van.
1) A gyermek tehát meghatározza személyes terét, olyan szuverén területet, amelyen senki más nem járhat. A gyerekek megtanulják tisztelni egymást, és halkan kerülik a barátaik szőnyegének járását járás közben. De ez nem azt jelenti, hogy nem működnek együtt.
2) A gyermeknek van egy szőnyege vagy egy tálcával behatárolt része a játékhoz, így nincs egy memóriakártya szétszórva, és a golyók nem gurulnak minden irányba.
3) Az éleken kívül a gyermek megtanulja a dolgokat sorokban és oszlopokban elhelyezni. Ezután az emberek könnyebben megfelelnek, vagy mások kereshetnek, mert ügyeiben törvény és rend van.
TÁLCÁK
A gyerekek is sokat használnak alátéteket. Hasonló funkciót töltenek be, mint a szőnyegek. Gyakran dolgoznak velük az asztalnál. Jó, ha az alátéteket egy csúszásgátló szövetdarabbal takarja le, hogy a tárgyak ne csúszjanak sima felületre.
ELIPSA
A padlón található ellipszis (amelyet például egy nagy izolációból hoztak létre) a gyermekek megnyugtatására szolgál. A gyerekek sétálhatnak az úgynevezett ellipszison ragadós lépés, amelyet nagyon nehéz fenntartani az egyensúlyban. Ezen kívül pihentető zene szól. Mind a gyermekek, mind a felnőttek pihenhetnek és elkezdhetik koncentrálni a gondolataikat. Felvehetnek egy tárgyat, hogy eligazítsák őket egy témához. Például egy kanálon lévő toll vagy tojás, amellyel ellipszisen fogunk járni, ami a madarak vagy a háziállatok témájához vezethet. Vagy vegyen hangszereket, járjon, mint zenészek, és beszéljen arról, hogy milyen hangszerről van szó és mire való. A felnőtt feladata, hogy kitalálja, mire készüljön.
NORMALIZÁLÁS
A Montessori-pedagógiában gyakran találkozunk ezzel. A "normalizált gyermek" az a gyermek, aki egy idő után (hetek vagy hónapok, mindenki számára különbözőek) Montessori-környezetben töltött idő után visszatérhetett "normális állapotba", azaz. hogy már nem vad, de jobban irányítható. Például. nem kell sikítania, hogy meghallják, nem kell tovább futnia, másokba ütközni és dudorokat csinálni. Nem mintha a Montessori bölcsődék és óvodák gyerekeinek nincs rá szükségük, de várhatnak a játszótérre, a kertre, mert ez megzavarja a benne rejlő harmóniát és békét.:) És takaríthatnak és segíthetnek a kisebb gyerekeknek is - tanítsd meg őket!:)
HÁROM LÉPÉSŰ MÓDSZER
Ez a háromlépcsős módszer abban a tekintetben csodálatos, hogy segít meglátni, megért-e egy gyermek minket, vagy tud valamit.
Képzelje el, hogy azt szeretné, ha egy gyermek megtanulna színeket. Azt mondod: „Kék, fehér, piros.” Aztán (néha néhány nap múlva) megkérdezed kisgyermekedet: „Milyen színű?” és reméled, hogy válaszol. Nem fog válaszolni. Tehát azt mondod: "Nos, igen, még mindig kicsi. Túl sok van neki." De a valóságban a gyermek nem válaszol rád, mert egyszerűen nem tud beszélni, nem azért, mert nem ismeri a színeket. Tanításában kihagyta az ún másodfokú.Maria Montessori szerint.
Első fokozat:
- írja le a dolgot: Ez egy tehén, ez egy juh, ez egy malac, ez egy liba
Második szakasz:
- derítse ki, hogy a gyermek ismeri-e a kérdést: Hol van a juh? Hol van a malac? Kérem, adjon nekem egy tehenet. Vigye a juhokat az asztal konyhájába. Kérlek, mutasd meg nekem a fenevadat. Stb.
Harmadik fokozat:
- Tudja meg, hogy a gyermek meg tudja-e nevezni a megfelelő dolgokat: Mi ez? Hogy hívják ezt az állatot?
HÁROM HAT ÉS MA
Egy kisgyerek esetében a maximális szám legfeljebb öt-hat elem lehet. Soha ne tegyen 5/6 gesztenyénél többet egy tálba, 3 színben stb. Ha egy kisgyermek diót mozog tálról tálra, fontos, hogy a végére érjen. Inkább 6-szor ismételje meg a dolgot (mozgassa ezt az 5 diót 6-szor az egyik tálból a másikba), de üresnek kell látnia a tálat. Ellenkező esetben elfogy a türelme, és erőteljesen befejezi ezt a csodálatos szórakozást.
ANYAG MONTESSOROK
Az anyag vonzhatja a gyermek figyelmét, világosan felépített és logikusan követi egymást. Lassan és gördülékenyen mutatjuk meg a gyermek számára a teljes munkamenetet, de külön-külön hangsúlyozzuk mozgásának minden lépését, fokozatosan hozzáadunk egy újabb lépést az elsajátítás után.
Maria Montessori pedagógiai megközelítésében nagy hangsúlyt fektetnek az érzékszervek fejlesztésére összpontosító anyagokra. Az érzékek gyakorlása és tökéletesítése közben elmélyíti az érzéki érzékelést és szilárd alapot teremt az intellektuális növekedéshez. Az értelem konkrét elképzelések alapján, a környezettel való érintkezés és ennek a környezetnek a részletes vizsgálata révén alakul ki. Az érzékszervi anyagok olyan tárgyak sorozatából állnak, amelyeket bizonyos fizikai tulajdonságok szerint csoportosítanak, mint pl. szín, forma, méret, hang, szövetszerkezet, súly, hőmérséklet, nyújthatóság stb. Megy pl. zenei hangokat kibocsátó harangok vagy különböző színű székek, azonos alakú, de különböző méretű tárgyak vagy azonos méretű, de különböző súlyú tárgyak halmaza. Minden objektumkészlet ugyanazt a tulajdonságot képviseli, de különböző szinteket, növekvő sorrendben van kialakítva, és így meghatározza a határokat, ill. meghatározza a gyermek használatának módját. Jól látható vagy hallható különbség vonzhatja a gyermek figyelmét még azelőtt, hogy lehetősége lett volna használni az érzékszervi anyagot.
Maria Montessori (Helming, 1996) szerint az anyagok nem a gyermek világhoz való hozzáférését blokkolják, hanem annak lényegét és rendjét nyitják meg, nem pedig arra, hogy a gyermeket mechanikai gyakorlatokban maradják, hanem szabad felfedezést tesznek lehetővé. Az anyagnak nem szabad helyettesítenie a világot, nem szabad kizárólag a világról szóló ismereteket közvetítenie, hanem segítőnek és útmutatónak kell lennie a gyermek belső munkájához.