posttraumás

Hogyan élik meg a gyerekek a negatív tapasztalatokat, és mikor beszélhetünk a gyermek traumájáról?

Nem csak a jólét és a boldogság pillanatai tartoznak az életünkbe. Sokszor vannak olyan nemkívánatos események is, amelyek jelentősen kényelmetlenné tehetik helyzetünket. Ez lehet súlyos betegség, baleset, egy szeretett ember halála és egyéb kellemetlen események, amelyek akár az élethez akarunk tartozni, akár nem. Sokáig széles körben elterjedt az a felfogás, hogy a gyermekeknek csak ilyen "átmeneti reakcióik" vannak, és sokkal könnyebb elfelejteni a rosszakat. Fokozatosan azonban bebizonyosodott, hogy a gyermekek traumára adott reakciói ugyanolyan súlyosak, mint a felnőtteké.

Mi a pszichológiai trauma?

A "trauma" szó görög eredetű és sebet jelent. Ez egy mentális sérülés, amely valamilyen megterhelő tapasztalat eredménye. Maga az esemény azonban nem trauma, hanem később érinti azt, aki túlélte. Ezek olyan események, amelyek súlyosan veszélyeztetik az emberi egészséget vagy életet, többnyire váratlanok és ellenőrizhetetlenek, és a túlzott félelem és tehetetlenség tapasztalatával társulnak. A gyermekek traumája olyan tapasztalat, amelynek során a gyermek fenyegetést tapasztal önmagára vagy szerettére nézve.

Mi sértheti meg a gyermeket

A felnőttekhez hasonlóan a gyermekek és serdülők is különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, amelyekben megváltozik az észlelésük, a stresszértékelésük és az életminőségük. A gyermekek és serdülők általában más szempontból érzékelik, tapasztalják és értékelik a kockázatokat, mint a felnőttek. Általánosságban elmondható, hogy a gyermeki világ sokkal rugalmasabb, engedelmesebb és sebezhetőbb, mint a felnőtteké. A gyermekek és serdülők traumatikus eseményei a következők lehetnek:

  • egészségügyi problémák (saját vagy közeli személy);
  • a családi problémák (konfliktusok, válás, nézeteltérések az új szülővel);
  • a serdülők érzelmi, érzelmi problémái;
  • konfliktusok társaikkal;
  • egy szeretett ember halála;
  • iskolai problémák (haszon, konfliktusok a tanárokkal, zaklatás);
  • a természeti katasztrófák túlélése;
  • súlyos közlekedési balesetek;
  • erőszak (bántalmazás, nemi erőszak, nemi erőszak).

Ezek a traumatikus események jelentősen megzavarhatják a gyermekek világképét, megkérdőjelezhetik vagy teljesen lebonthatják az összes feltételezést, amelyre épült.

A gyermekek reakciói

A gyermekek és serdülők traumatikus eseményei különösen erős negatív érzelmeket váltanak ki. A trauma átfogó értékelése azonban hosszabb időeltolódással történik. A gyermekeket szüleik vagy a hozzájuk közel álló emberek véleménye befolyásolja. Kezdetben tolakodó gondolatok jelenhetnek meg, a gyerekek elméjükben visszatérnek az átélt eseményekhez, és nem tudják megakadályozni a lankadatlan gondolatokat. Elzárkóznak az emberektől, elbátortalanodnak. Rájönnek, hogy valami komoly dolog történt, hirtelen az egész világ megváltozott, vagy akár össze is omlott. Nem tudom elképzelni, mi következik. Az idő múlásával fokozatosan más gondolatok merülnek fel, újragondolva, ami nem bántó, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálja kivezetni őket a kétségbeeséstől és a tehetetlenségtől, és aktivizálja erőiket, hogy megbirkózzanak egy stresszes helyzettel. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor képtelenek megbirkózni ezzel, és poszttraumás stressz zavart eredményezhetnek.

A poszttraumás stressz zavar

Ez egy olyan rendellenesség, amely egy extrém stresszes helyzet vagy egy rendkívül traumatikus esemény túlélése után következhet be. Nem számít a tanfolyam hossza, lehet rövid vagy hosszú távú. A gyermek túlélheti ezt az eseményt (elsődleges trauma), vagy befolyásolhatja szeretteit (a gyermek tanúja) (másodlagos trauma). Ez a rendellenesség kialakulhat vagy nem alakul ki olyan személynél, aki traumatikus eseményt tapasztalt. Vannak azonban olyan kockázati tényezők, amelyek növelhetik az előfordulás valószínűségét, többek között: saját tapasztalata, hogy elvesztette az irányítást a helyzet felett, az esemény intenzitása és időtartama, negatív helyzet, saját testi sérülése, a család és a környezet alacsony támogatottsága.

Elkerülhető és hogyan kezelhető?

Ezen kockázati tényezők ellenére vannak olyan védő tényezők is, amelyek megakadályozhatnak bennünket ennek a rendellenességnek a kialakulásában. Fontos:

  • próbálja meg felhasználni a korábbi tapasztalatokat, hogyan oldotta meg a problémákat és mi segített (milyen források);
  • fenntartsák a békét és az irányítást a viselkedés felett;
  • aktívan védekezzen;
  • hogy ne hibáztasd magad és aggódj olyan események miatt, amelyek rajtuk kívül állnak.

Ennek a rendellenességnek a kezelése lehetséges. A legfontosabb azonban a környezet támogatása. Vannak esetek, amikor az ember ebből a rendellenességből csak a családja segítségével gyógyult meg. Ha ez továbbra is fennáll, fontos a szakértő segítsége. Ebben az esetben a farmakoterápiát a pszichoterápiával együtt alkalmazzák. A családterápiát nagyon gyakran alkalmazzák.