A szülők gyakran nem elég türelmesek, amikor gyerekekkel játszanak - mondja Peter Pöthe gyermekpszichoterapeuta és pszichiáter. "A szülőnek még mindig tennie kell valamit, mert úgy érzi, hogy ez nem elég ösztönző a gyermek számára, hogy nem tanul eléggé, ezért változtat rajta, és javasol valami mást. A gyerekeket így kiszakítják olyan tevékenységekből, amelyek segítenek nekik az érzelmeik szabályozásában "- mutat rá egy szlovák őslakos interjúja, aki 20 éve dolgozik a Cseh Köztársaságban.
Az interjúban erről is beszél,
- milyen hibákat követnek el a szülők, amikor játszanak a gyerekekkel,
- miért kell a gyermeknek "jó függőséget" tapasztalnia?,
- hogyan lehet minimalizálni a válás gyermekekre gyakorolt negatív hatásait,
- hogyan ne nevelhessünk olyan felnőtteket, akik a fasisztákra szavaznak,
- hogyan segíthet a pszichoanalízis megérteni Ficót és Matovicot.
Legújabb könyvének bevezetőjében A kimondatlanok ereje Ön azt mondja, hogy a gyermekek és serdülők pszichiátriai és pszichológiai ellátásának jelentős része Csehországban "nem mentálisan egészséges". Ön szerint ez Szlovákiára is vonatkozik?
Nem merem értékelni Szlovákiát ebben a tekintetben. Ismerem például Jožek Hašt kiváló pszichiátert, ezért úgy gondolom, hogy ez nem olyan tragikus. Bár megértem, hogy csak egyének lehetnek.
Csehországban egyrészt hajlamos kiabálni, hogy kevés gyermekpszichiáterünk van. Másrészről, miközben árvaházakban felügyelem a pszichológusokat, tudom, hogy a gyermekpszichiátriát visszaélésekkel diagnosztizálják a gyermekeknek, hogy „porrá tegyenek” - gyakran olyan gyógyszereket kapnak, amelyeket gyermekek számára egyáltalán nem engedélyeztek. Ahelyett, hogy hangsúlyozná a pszichoterápiás oktatás szükségességét, a rendelkezésre álló jó gyermekpszichoterapeuták hordáinak oktatása.
Nem állítom, hogy a gyógyszeres kezelés bizonyos esetekben nem indokolt, de gyakran valóban nem. Amikor a szülő nem érti gyermekét, vagy valamilyen módon "megzavarja" a gyermek, akkor orvoshoz fordul, és az orvostudományban ez úgy működik, hogy amikor az orvosnak fizetni kell egy műtétért, akkor meg kell diagnosztizálták. A szülők és az orvosok akkor természetesen úgy vélik, hogy a fiatal már beteg. De ezek a gyerekek egyáltalán nem betegek, legalábbis nem a belgyógyászat szempontjából.
Hogy érted?
Ezek gyerekek szenvednek. Valami nehéz dolgot tapasztalnak, és a kezelésük módja megnyilvánulhat bizonyos "tünetekkel", például azzal, hogy nem tudnak aludni, bepisilnek vagy agresszíven viselkednek. A szülők általában megkönnyebbülnek, ha diagnózist kapnak egy orvostól. Mert már nem kell ezen gondolkodniuk. A legrosszabb, hogy még azok a gyerekek is érzékelik, hogy sérültebbek, mint valójában. És beletörődnek abba, hogy megértsék önmagukat.
Ez a tendencia az Egyesült Államokból származott, ahol a gyermekek hatalmas százaléka pszichiátriai gyógyszereket szed. Amikor a gyermek gyógyszert kap, már nem kell gondolkodni azon, hogy hol van a nehézségei oka, elegendő befolyásolni tüneti megnyilvánulásait és túlélését. De mit gondol a gyerek, mitől fél, mi minden jön ki a fejéből, milyen fantáziák kísérik - már senkit sem érdekel. Az ilyen gyermek ekkor elindul egy diagnózissal rendelkező személy karrierjében, és 18 évesen nagyon gyakran automatikusan átkerül a felnőtt pszichiáterek gondozásába, akiket már nem érdekel, hogy a fiatalnak valóban papíron van-e a diagnózisa - gyakran csak előre három hónapig írt fel gyógyszert.
Azt mondod, hogy az orvosok és a szülők manapság nem kérdezik meg a gyerekeket, hogy boldognak érzik-e magukat és tudnak-e játszani. Véleménye szerint ezek olyan kérdések, amelyeket együtt kellene keresniük?
Az alapvető kérdés az, hogy mit érez a gyermek, mert ezt próbáljuk befolyásolni a terápiában. Az, hogy akkor mit érez, hosszú távon befolyásolja viselkedését és mondjuk az összpontosítását. Próbáljon összpontosítani, amikor nem szereti magát! Nem is működik, mert mindig másra akarod fordítani a figyelmedet, mint magadra. Próbálj koncentrálni, amikor szüleid veszekedése vár rád otthon, vagy nem tudod, hogy apád nem tér-e vissza ittasan este, vagy szüleid nem vitatkoznak azzal, kivel leszel a hétvégén. Ha egy ilyen gyermeknek már lenne olyan diagnózisa, amelynek lenne értelme,