ember

Bíró Shikuta: Ha az ember életéről és haláláról dönt, az vonzza

Részletek Kategória: Külső Közzétéve: 2019. július 17. Találatok: 2607

| dennik.n.sk | Veronika Prusova 2019. július 4. 11:32 |

Ján Šikuta bíró. N fénykép - Tomáš Benedikovič

Ján Šikuta, aki a múltban az UNHCR-nél is dolgozott, és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájaként beszél az évek óta fekvő Franz Vincent Lambert ügyéről, valamint az alkotmányos bírák Szlovákiában, az év elején részt vettek.

Vincent Lambert tizenegy éve feküdt ágyon. A Francia Semmítőszék a múlt héten úgy döntött, hogy leválasztható azokról az eszközökről, amelyeken keresztül ételt kap, és így életben tartja. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájaként döntött az ügyéről. Erre emlékszel?

Természetesen, mert ez volt az egyik legnagyobb eset, amit valaha megítéltem. Egy fiatalember esete volt, aki egy autóbaleset után megbénult. Miután a felesége azt kérte, hogy válasszák le az élelmet biztosító eszközökről, a strasbourgi bíróságra vitték. Ebből a célból Franciaországban bírósági eljárás folyt, amelynek eredményeként az élethez való jog megsértése nélkül le lehetett őt kapcsolni.

Vincent szülei és néhány testvére azonban nem értett egyet. Ezért jutott ez az eset Strasbourgba?

Igen, és 2015-ben a tizenhét tagú nagytanács egyik bírája voltam. Találkoztunk, hogy eldöntsük, leválasztjuk-e a hírcsatornáról

a táplálkozás szempontjából az élethez való jog megsértése lesz.

A nagy szenátus azt mondta, hogy nem fogja?

A nagykamara többséggel döntött a lekapcsolás mellett. A szenátus azon öt tagja közé tartoztam, akik különvéleményt írtak. Nem értettünk egyet ezzel a döntéssel. Azt mondtuk, hogy ez valójában eutanázia, ami Franciaországban nem megengedett.

Mik voltak a többség legfőbb érvei?

Sok információt kaptunk a döntéshozatalhoz, még egy orvosi orvosi tanácstól is. Ez azt jelenti, hogy Vincent olyan állapotban van, hogy ki lehet kapcsolni. De azt állítottuk, hogy nem számít, ha valaki halálos injekciót ad, ami klasszikus eutanázia, vagy leválasztja a táplálkozásról. Az eredmény ugyanaz lesz.

A férfinak nincs más választása, mint meghalni. Ezenkívül el kell mondanom, hogy bár Vincent megbénult és ágyhoz van kötve, mégsem kómában van. A kapott videóból látható, hogy nyitott szeme van, és rajtuk keresztül kommunikál. Bár nem beszél, bizonyos hangokat ad ki. Ezért mondtuk, hogy ha leválasztja a táplálkozásról, az megölésnek számít.

Sajnálja a bírót, ha ilyen véleményben kisebbségben találja magát ilyen esetben?

Egy ilyen eset annyira súlyos következményekkel jár, hogy a bíró is érintett. Lehet, hogy megpróbál meghaladni a pontot, de az ember életének és halálának elhatározásával bevonul. Saját magam és a másik négy bíró számára azt kell mondanom, hogy meglepett minket a többség döntése. Szélsőséges eset volt. Még soha nem tapasztaltam ilyen választ, mint korábban. Különvéleményünk után mintegy ezer támogató levelet kaptunk.

Említettél egy videót Vincentről. Elküldték önnek, mielőtt döntést hozott? Nem a bírák befolyásolására tett kísérlet volt?

Nem. Az elmúlt napokban elküldték nekem. Franciaországban használják annak bizonyítására, hogy Vincent életben van, és nem kómában, majdnem meghalt ember.

Ha kómában szenvedne emberi esetet, akkor másként döntene?

Nagyon nehéz kérdés és nagyon hipotetikus. De néhány állam még mindig részletesen foglalkozik az ilyen helyzetekkel a törvényben. Egy ilyen döntés nem arról szól, hogy a bíró gondoljon valamit, hanem az egészségi állapot és a jövőre vonatkozó előrejelzések nagyon pontos meghatározásáról van szó. Azokban az országokban, ahol az eutanázia megengedett, ez szigorú eljárás. Nem úgy működik, hogy valakit elaltat, csettint egy ujját, leválaszt valakit az eszközéről, vagy halálos injekciót ad neki.

A hozzáállásod ellenérve az, ami Vincent Lambertnek van az életben?

Megértem, hogy életminőségről van szó - ha valaki eszméleténél van, például most egy 104 éves férfi, aki az eutanázia mellett döntött. Ő maga azt mondta, hogy ő már öreg és beteg, és meg akarják ölni. Ez más, mint olyan emberről dönteni, aki nem tud saját maga dönteni.

Ennek ellenére a francia bíróságok többször is elmondták, hogy Vincent Lambert leválasztható. Ez egy visszafordíthatatlan döntés?

Szülei és testvérei harcolnak érte. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához is fordultak. De most nem tudom megmondani, hogy alakulhat.

Ez az az ügytípus, amely nem csak a bekezdéstől vagy a szakmai dokumentumoktól függ, hanem különösen a bíró értékmeghatározásától?

Kétségtelen, hogy az értékrend mindig szerepet játszik. Mindegyik másképp van beállítva. Olyan, mint a fizikai fájdalom. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Tehát még egy bíró is mindig ember marad, és mindig érzelmi viszonyban kell állnia vele. Talán másként fognám fel, ha olyan ember lenne, aki tíz évig lehunyta a szemét, ő van az eszközökön. Valószínűleg többet adnék szakmai anyagokra. Vincent esetében ez más volt.

A különvéleményben Ön arra is felhívta a figyelmet, hogy a múltban 31 napig nem volt kapcsolata, és még mindig életben maradt, ami életvágyának megnyilvánulása. Ez is kulcsfontosságú volt a döntésednél?

Természetesen, amikor kisebbségben maradtunk, minden érvünket különvéleménybe akartuk foglalni. Érveket kerestünk arról, hogyan álljunk ki mellette. Van szimbolizmus is.

Fontolgatta-e azt is, hogy bíróként nincs joga elvenni valaki életét, meghozni ezt a halálos ítéletet?

Nem mondható el, hogy halálos ítélet volt. Ez a határozat csupán azt állította, hogy ha nem kapcsolódik, akkor nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének második cikkét. Bár az eredmény alapvetően halál.

Azt mondtad, hogy a bírót nem lehet teljesen személyteleníteni. Kíváncsi voltál, hogyan viselkednél, ha a kedvesed lenne?

Természetesen a szubjektív dimenzió létezik ott. Olyan, mint háborúról, erőszakról vagy szerencsétlenségről szóló jelentések. Az emberek a világon haldokolnak, de ez csak akkor fog megütni, ha ismerőseid vagy rokonaid közöttük vannak. Tehát minden bizonnyal más lenne, ha egy bíró döntést hozna egy közeli személyről.

Nem így gondoltam. Természetesen egy ilyen bíró nem dönthetett erről. Ezt elmagyarázom egy példával. Amikor szeretteim rákban haltak meg, egyetlen kívánságom az volt, hogy minél kevesebbet szenvedjenek és méltósággal távozzanak erről a világról. Tehát elképzelte, hogy ha valaki hozzád közel áll Vincent helyében, akkor ebben az irányban is gondolkodna? Hogy méltóságteljesen távozzon, és ne aggódjon az ágyban tizenegy évig.

Nehéz kérdés. Vincent Lambert idegen volt, akinek a sorsáról döntöttem. Egy normális ember soha nem akar dönteni arról, hogy megérinti valaki életét. Ez az utolsó dolog. Megértem, hogy a kérdés az, hogy nem jelent-e megoldást annak megkönnyítésére, szenvedéseinek enyhítésére. De az orvos dönt. Le kell írnia, hogyan szenved és mi a prognózis.

Azért is kérdezem, mert egy szklerózis multiplexben szenvedő női orvos történetéről írtunk. Pontosan tudja, mi vár rá, és négy éve kéri az eutanázia bevezetését.

Mindenképpen gondolkodni kell a prognózison. Az ilyen betegségben szenvedő betegeknél jobb és rosszabb napok is vannak. El tudom képzelni, hogy egy ilyen ember végül elérheti azt az állapotot, hogy elegendő volt és meg akar halni. Megint az életminőségről szól. De még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy ez eltér Vincent Lambert esetétől. Nem tud saját maga dönteni, ezért sokkal nagyobb a felelősség mértéke az ilyen döntésért.

Mindenesetre az eutanázia témája nagymértékben polarizálja a társadalmat. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájaként előfordult veled, hogy az egyik vagy a másik tábor megpróbált befolyásolni?

Vincent Lambert esetével a média is széles körben foglalkozott. Hogyan lehet egy bíró "elvágni magát" az ilyen befolyástól?

Ha a vitában részt vevő felek bíróval fordulnak, ez megengedhetetlen. Ha a média tájékoztat az esetről, akkor természetesen a bíró érzékeli. Ha azt mondanánk, hogy valamit nyilvánosságra hoznak, és ez nem érinti a bírót, akkor valószínűleg hazudnánk. De a második dolog az ügy. Ha egy ember életéről vagy valami másról van szó. Ezért lehetnek különbségek ebben a döntésben. Nem minden érinti a bírót.

Ön alkotmánybírónak indult, és egy nyilvános meghallgatás során sok kollégáját megkérdezték, hogy mit gondolnak az eutanáziáról. Mit válaszolnál?

Azt hiszem, kaptam egy ilyen kérdést. Már nem emlékszem rá. Nagyon rosszul felépített kérdés, annál is inkább, ha a képviselők törvényhozóként teszik fel. Nem számít, hogy én, mint bíró, támogatom-e az eutanáziát. Fontos, hogy miként módosítottuk a jogszabályokat, és mi a társaság akarata.

Mit mond az alkotmánybírák megválasztásáról?

Azzal fejeztem ki a véleményemet, hogy nem indultam a következő körökben. Csak az elsőben. Bár a petíció benyújtói már akkor is megkeresték. A jelöléssel már nem értettem egyet, mert az Alkotmánybíróság bíráit nem így választják ki. Ezt még nem láttam, méltatlan, és számos választást tapasztaltam.

Méltatlan a meghallgatásra vagy az azt követő választásokra?

A nyilvános kihallgatás nem illetlen. A meghallgatásnak nem úgy kell lennie, ahogyan én tapasztaltam. A képviselő tanárként járt el, a jelölt pedig diák volt. Ez aztán bizonyos feszültséget és egyenlőtlenséget okoz. Interjú kellene. Valami olyasmit tapasztaltunk, mint a megpróbáltatások, ami teljesen helytelen.

Ön januárban indult, amikor végül senkit sem választottak meg. Ez nem zavart?

Természetesen igen, mert tizennyolcat biztosan lehetett választani 39 vagy 40 jelölt közül. Ők voltak eddig a legjobb jelöltek. Az a tény, hogy nem választottak senkit, abszolút illetlen. Megsemmisítette az Alkotmánybíróság mint intézmény képét. Az alkotmánybíráknak lesz mit tenniük a hitelesség megszerzéséért. Most a párt mindig megkérdezi, hogy miért és milyen feltételek mellett választották meg a bírót. Hogy van-e valamilyen megállapodás mögötte.

Meghatott az a tény, hogy a képviselők megvetették az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírói tapasztalatait?

Engem nem érintett személyesen. Azért vállaltam el a jelölést, mert erkölcsi kötelességnek tartottam, hogy ha lehetőségem lesz strasbourgi bírónak lenni, felajánlom tapasztalataimat az államnak. Ha az állam vagy a képviselők arra a következtetésre jutottak, hogy nem, akkor nem mentem a következő fordulókra. A Legfelsőbb Bíróság szenátusi elnökének lenni szép munka, és a különbség e munka és az alkotmánybíró között nem olyan nagy.

Az Alkotmánybíróság nem pénzverde?

Igen, az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság. De figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy rendszeres kassai utazással vagy szolgálati lakásban éléssel jár, ami nem sokat járul hozzá az életkényelemhez. Tehát ahogy kiderült, végső soron jó.

Érted még, miről szól az alkotmánybírák megválasztása?

Annak megfelelően, hogy az EP-képviselők hogyan nem tudnak megegyezni, azt olvastam, hogy nem a legjobb vagy független jelölteket keresik. Van valami más mögött, amit nem tudok értékelni. A parlamentnek tizennyolc jelöltet kellett megválasztania. A koalíciós és ellenzéki politikai pártok képviselőinek önéletrajzokat és jelölteket kellett készíteniük. Le kellett ülniük és üzletet kötniük.

Ez a legerősebb politikai párt elnökének, Robert Ficónak az Alkotmánybírósághoz való eljutásának ambíciója miatt sem sikerült?

Célja az Alkotmánybíróság elnöke lett.

Meglepett?

Igaz, hogy sok éven át a politikában a legmagasabb pozíciókban nem szabad független alkotmánybírósághoz fordulni.

Utoljára négy évvel ezelőtt találkoztunk, amikor nemrég tért vissza Strasbourgból Szlovákiába. Sokkterápiáról beszélt. Megszokta?

Természetesen változás volt. Az igazságszolgáltatásból mentem az európai bíróságra, így nem volt akkora sokk, amikor visszatértem. Sok dolog haladt előre, mióta elmentem. Abban az időben nem voltak asszisztensek vagy a bíróság vezető tisztségviselői. A készülék javul, de a változás az volt, hogy az ember megszokta az ilyen segítség magasabb színvonalát.

Tehát már megszokta a szlovák valóságot?

Mindig hozzá lehet szokni. Azt hiszem, most már nagyon normálisak vagyunk. A visszatéréskor kapott fájlok száma is nagyon nagy volt. Sikerült csökkentenem, így kerültem a szokásos helyzetbe.

Hiányzik Strasbourg?

Természetesen igen. Tizenegy éve vagyok ott.

Jan Sikuta (59)

1983-ban diplomázott a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1986-ban bíróként kezdte a Pozsonyi-Vidéki Kerületi Bíróságot, ahonnan négy év után a Pozsonyi Területi Bíróságra került. 1995 óta jogi tanácsadója az ENSZ menekültügyi főbiztosának, és 2004-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságához távozott Strasbourgban. 2015-ben ott fejezte be karrierjét, és a Legfelsőbb Bíróságnál kezdett dolgozni.