síhegymászás

Síhegymászás Szlovákiában igazán érdekes kezdetei voltak. Ismerte a híres dynafit köteléket első a világon megpróbálták a tátrai a versenyen? És inkább elrejtették ellenfeleik elől?

Síhegymászás ma és tegnap

Sí hegymászás ma és harminc évvel ezelőtt. Milyen különbségek vannak? Egyes dolgok nem változtak, mások teljesen.

Összehasonlította a skialpe-t egy smokoveci fesztiválelőadáson Robo Gálfy. Tapasztalatokat és történeteket is adott hozzá. A legérdekesebbeket a Kék Sikló választotta papírra.

Elrejtették és bezárták a sílécüket az előttünk lévő szekrénybe

Soha nem fogom elfelejteni, mennyire megdöbbentően ismertem meg egy új forradalmi kötési tippet.

Megérkeztek a szezon legnehezebb alpesi versenyei Pierre Menta Tivoly Franciaországban.

Testvérek Ján és Milan Filipskí a Adriano Greco a Fabio Meraldi a sí megkezdése előtti este bezárkóztak a szekrénybe.

Egyrészt nem adtam értelmet, másrészt egy kérdőjel világított meg számomra, mert valami szokatlan volt a síhegymászás szempontjából.

VAL VEL Petě Lichý Silvretta keretkötéssel jöttem a versenyre, amin fentebb versenyeztünk 10 év.

De abban az időben már Fritz Bartl feltalálta a híres tűkötést Dynafit.
Fogalmunk sem volt, Filipski, Greco és Meraldi símászók igen.

Reggel az elején megláttuk új kötésüket. Nem értettük, miről van szó.

Képességei, nagy súlykülönbség, még kényelemben is, gyorsan nyilvánvalóvá vált. És a célnál is. Az olaszok első, a filippínóiak az első helyen végeztek, mi pedig a szakasz harmadik szakaszától kezdve forradalmi újdonságot kerestünk a síelés és a hegymászás szempontjából.

A verseny után utunk Fritz Bartlhoz vezetett, kipróbálni a síhegymászó csodát.

A harmadik helyről érkező furcsa gálfymiak az ezüst színpadon figyelik a filippínóiakat, mit tettek velük ezzel a kötéssel? Ma a tátraiak emlékeznek arra, hogy a világon elsőként léptek pályára forradalmi újdonsággal.

Végzetes úttörő verseny után a dynafita újdonság villámgyorsan elterjedt a símászók körében. Brenta, Dolomitok.

Filippínó: Skialp? Kockáztattunk

Hogyan emlékszik az esetre Jano Filipský?

A verseny felé menet megálltunk Bartlo mögött kötés után. Tehát a verseny előtt egyáltalán nem próbáltuk ki! Az is kockázatot jelentett, hogy hagyják, hogy versenyezzünk vele, a szabályok akkor szigorúak voltak.

Amint azt reméltük és feltételeztük, az új sí-hegymászó kötés döntőnek bizonyult az eredmény szempontjából. Ez volt a forradalmi hír. Mindenkinek fokozatosan megvolt a következő versenyeken.

Hogy a szekrénnyel nem használnám a rejtőzés szót. Verseny volt, és nem akartuk, hogy a többi sí-alpinista a rajt előtt lássa. Hogy elsők voltunk a világon, aki használta, igen, ez egy érdekesség, különösen a körülöttünk élők számára, ami gyakran emlékeztet rá (nevet)

Fritz Bartl azt állítja, hogy a híres dinasztiát lustaságból találta ki a símászáshoz. Nem akart nehézfém kötést viselni.

Ezek Silvrették 10 éven át jól szolgálták Gálfy R.-t. De a skialp forradalmi változásait sem lehet megállítani.

Miért nyertük meg a versenyt az Alpokban?

Miért kezdték hirtelen az eddig ismeretlen fiúk a rangos alpesi alpesi versenyeket?

Ha utólag gondolkodom, valószínűleg a síiskola döntött a legtöbbet gimnázium Kežmarokban.

Csak heti négy napot tanultunk, a másik három a lejtőn volt. Hoztuk a sport-edzés elemeit a símászó versenyekre. Addig a hegymászók és hegymászók voltak a területük, akik a síléceket inkább a felemelkedés másodlagos segélyeként fogták fel, hogy gyorsabban tudjanak leszállni.

Táplálkozással foglalkoztunk, úgy tudtuk megtervezni az étrendünket, hogy a verseny napján az optimális glikogénszint legyen. A legtöbben ezt nem tették korábban.

Anyagi motivációnk volt a nyeremények elnyerésére és a nyugati utazás lehetőségére is. A hegymászás lehetővé tette számunkra. Olasz és osztrák riválisaink ezt nem tudták.

Híres síosztály. Balról: Robo Gálfy, Walter Renner, Jaro Štancel, Miro Bobrovský, Jano Filipský, Jano Rohár, Július Antošík, Timo Zuzula, Karol Král.

A gimnáziumtól kezdve utaink az első alpesi túrákhoz vezettek. Bevezető film Ivan Urbanovič-szal 1979-ben Strednohrotában. A "skialp" bálványaink abban az időben Laco Janiga és Milan Kriššák voltak. Közülük ismét a kezdőszalagok elé ugrottunk. A Ďumbieri szlovák hegymászó szlovák bajnok címet Jan Filipskýval érték el.

Az első nagy siker! Első hely az 1983-as brentei nemzetközi olasz bajnokságon. Alexander "Šaňo" és Robo Gálfy testvérpár.

A hegymászás segített nekünk skialpe-ban?

Nagyon. Neki köszönhetően mindig a legmodernebb felszereléssel rendelkeztünk. Elmagyarázom.

Évben 1981 apám, Ivan elvitt a himalája expedíció csapatához, hogy felemelkedhessek a délnyugati oszlopra Jannu később pedig a délnyugati fal Lhotse Shar.

Nehéz emelkedő volt Messner kijelentette, hogy legkorábban egy év alatt megoldható 2000.

De sikerült, és ez felkavart. Messner gratulált nekünk egy Salewa eseményhez, és nagyon érdekelte az előadás. A Salewa igazgatója Hermann Huber erre úgy reagált, hogy támogatta hegymászó tevékenységünket, de a síhegymászáshoz is.

A magasság is segített. Amikor visszatértem az expedícióról hét-nyolcezer magasságba, elképzelheted, milyen jól sikerült a versenyen.

Messner érdeklődése a Lhotse-i emelkedőnk iránt nagy jelentőséggel bír a látszólag nem rokon síhegymászás szempontjából.

Volt egy szlogened?

A mai napig megemlítem az érettségi testületünk mottóját Eddy Merckx: "Győzni tudtam, mert többet tudtam szenvedni, mint a többiek."

És ez a síhegymászás ötlete is. Aki át akar törni, annak többet kell szenvednie, mint ellenfeleinek.

Sí hegymászás: Semmi sem ingyenes.

Nyolc ezrelék is síelhető?

Évben 1987 Felvettem a sílécet Everest, de haszontalanok voltak számomra. Egy kis részt leszámítva nem voltak használhatók.

Később azonban Ivan Urbanovič és egy kisebb nyolcezres síelésről álmodoztunk Gasherbrum.

Végül azóta csak részben volt sikeres 7300 méter. Az erő hiánya és a rossz körülmények miatt nem vittük a csúcsra a síléceket. De így is jó élmény volt. Néha a skialpe helyzete másképp alakul, mint ahogy tervezzük.

Ma már nem lehet a hegyet síelni, a gleccser az alaptáborból felfelé repedés.

Gasherbrum. Nyolcvanezer is síelhető.

Először pillantás a Gasherbrum nyeregbe. Aztán egy alpesi emelkedő sílécekkel hozzá.

Ami teljesen más volt, mint ma?

Ha kihagyom a kötést, akkor a feltételeket. Szállás.

Között Keleti tömb, ahová tartoztunk, és nyugaton nagy ár- és bérkülönbségek voltak.

Nem engedhettük meg magunknak a vendégházakat, ezért autókban aludtunk, a kis Skoda autóinkban.

Szép emlékeim vannak Bormióból, ahol felfedeztünk egy termálforrást egy barlanggal, és ott maradtunk.

Amikor olasz riválisaink és barátaink, Grecovci megtudták, meghívtak minket az otthonukba. Valójában a símászás valóban más!


Panziók helyett a WC-k vagy a kis Škoda 120 melletti felvonó állomásán is aludt.

Hogyan finanszírozta a skialp expedíciót?

Amikor nem volt szállás?

Megemlítettem az erős motivációt a győzelemre a pénzügyi jutalmakért is. Számukra megvettük a legjobb nyugati sífelszereléseket, és hazaköltöztünk. Ezután az ismerősöknek történő eladással szerzett összes pénzt további utakra használtuk fel.

Ma a fiatalok nem tudják elképzelni, de Csehszlovákiában a nyugati árukat elvileg nem adták el. Legtöbbjüknek lehetetlen volt külföldre utazni és megvásárolni.

Képzeletre volt szükség ahhoz, hogy a dolgokat kis autóba tegyék, valamint erős idegeket a vámhatóságnál.

Nem felejtem el, hogyan ismerkedtem meg egy versenytársammal egy osztrák vámosnál. Elmosolyodott és pislogott a csempészés mellett, amit cipeltünk.

A vasfüggönyös hegymászásnak ez a szempontja szerencsére ma a fiatalok már nem tudják.

A szocializmus abszurditása. Képzések helyett "nyugati" áruk vásárlása, csomagolása és átadása.

A versenyek rendszere megváltozott?

Az akkori símászás ma még nem volt ismert a rendszer indítása és befejezése.

Versenyeztek ún rally rendszer, amikor az egész útvonalra öt-hat órás határt szabtak meg. Büntetési pontokat kapott, mert nem tartotta be a határt. Szükség volt az erők leszerelésére.

A döntő tényező ekkor egy rövid időmérő edzés és a szlalom volt a kötélen, amellyel a párok összekapcsolódtak.

Az alpesi verseny rajtja Ďumbieriben.

A síhegymászók kötelekkel versenyeztek. Annak érdekében, hogy ne avatkozzon közbe, titkos trükköt, gumiszalagokat használt.

A Ďumbieri versenyen még az is követelmény volt, hogy a verseny előtt egy jégkunyhóban aludjak. Még egy ilyen szokatlanság is gazdagította a versenyt.
Balról Jano Filipsky, Robo Gálfy, Igor Viest edző, Beránek Viktor, Milan Filipský, Šano Gálfy és Peter Lichý az Adamelo-hegységben a reggeli edzéseken.

Lomničák hány irányban síelt?

Nekem egyet a hármas emléknapon, de ez nem az eset lényege. Ma ez nem lehetséges, nem engednek be sílécekkel a felvonóba.

Először skialp segítségével engedtem el Nyergek, majd megint arra Cmitera.

Harmadszor szálltam fel a felvonóra, és átgondoltam az északi utat a német létrán keresztül. Bár haboztam.

Itt lépett közbe Maťo Janek. Elmondta, hogy a csernobili erőmű felrobbant, és egy atomfelhő felénk tart.

Adott nekem két mustárt vodkával, azokkal a szavakkal, hogy úgyis meghalsz, és valószínűleg meggyorsították a döntést. Lementem a földszintre, és Brnčalkánál kötöttem ki. Az atomfelhő ellenére ma is itt vagyok, és remélem, hogy maradok egy darabig (mosolyogni ...).

Kisebb változásokkal a múlthoz képest, de még mindig itt vagyunk 🙂

Az akklimatizációs tabletták nem működnek?

Sokszor, még a katonaság idején is meglátogattam Pamir. Síhegymászás a Szovjetunióban.

Úgy döntöttem, hogy mind a három 7000-esét síelni fogom.

elkezdtem Pikom Korzhenevskaya.

Itt, az alaptáborban, minden megállapodás nélkül, p Maroš Marekom találkozunk Paľa Rajtárral. Így kimentünk és összejöttünk.

Érdekes és feszült volt Pik Lenin (Ma Abu Ali ibn Sinai pajzsa)

Egy sportorvos elmondta, hogy speciális tablettái vannak az akklimatizáció felgyorsítására.

Ma nem tudom elképzelni, de az ifjúság napjaiban magabiztosan vettük. Persze, megpróbáljuk. Az ellenkezőjét írtuk alá az oroszokkal, és saját felelősségünkre elindultunk a csúcsra.

De az időjárás elárult minket, amikor egy nagy vihar miatt kellett táboroznunk 150 méter a csúcs alatt. Ha másnap nem történt volna hirtelen, és nem síeltük volna le a hegyet a lábánál, akkor valószínűleg nem tudtunk volna leereszkedni akklimatizáció nélkül.

Pont. Nincsenek csodatabletták, soha ne higgyen ilyeneknek. Soha, de soha nem ajánlom a magassági akklimatizáció mellőzését vagy rövidítését.

A sílécekről már könnyű volt leereszkedni.

A kommunizmus csúcsának síelés után Borodkin oszlopán keresztül. Fotó: Mirek Šmíd síalpinista.

Pik Korženevskától a kommunizmus csúcsára néző síléc és egy kamera a kezében.

Ivan Urbanovič-szal Pik Lenin síelése után.

Kiváló sí-alpinista, Pavol “Fako” Rajtár trieli síléceken, a tádzsikisztáni Pik Korženevskától hétezer.

Podial a skialpe-ról

Téged érdekelt Rob Gálfy 30 évvel ezelőtti, a hegymászásról szóló története?
Az előadás teljes felvétele meghallgatható egy újonnan Podcaste kék felvonó.

Síhegymászás és egyéb történetek

Ön síalpinista fanatikus? Biztosan tetszeni fognak ezek a történetek!