A nagyböjt első napján szigorú böjtöt írnak elő, hús- vagy tejételeket nem fogyasztanak, tojást fogyasztanak, és csak egyszer fogyasztható el.
Bizánci-szláv eredetű hívő katolikusok, azaz görög katolikusok számára a nagyböjti időszak hétfőn kezdődik (12.2). A nagy böjt, amelyet a pozsonyi görögkatolikus egyházmegye szóvivője, Stanislav Gábor szerint negyveneseknek is neveznek, péntekig tart Lázár szombata előtt. A görög katolikusok szombatot és vasárnapot is böjti időszaknak számítanak, bár ezeken a napokon nem írnak elő szigorú böjtöt.
"A nagyböjt első napján szigorú böjtöt írnak elő, nem fogyasztanak hús- vagy tejételeket, tojást, és csak egyszer lehet enni" - mondta Gábor, hozzátéve, hogy szerdán és pénteken a húsmegtartóztatás fennmarad a ilyen gyorsan.
A böjt az az időszak, amikor a hívő embernek meg kell térnie a megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, az Istenhez, önmagához és a felebarátokhoz való viszonyulásra és viszonyokra. A liturgikus szövegek ösztönzik a saját életének elmélkedését.
Az oltárokat nagyböjt idején nem díszítik virágok. A liturgikus ruhák és oltárterítők sötétvörös liturgikus színét az egész negyvenes években használják. A liturgikus szövegek imádságosak és bűnbánóak. A fizikai és lelki böjt lényegére összpontosítanak, mint az emberi alázat, az ima, az irgalom szellemének kifejeződésére. A lelki böjt a szenvedélyes gondolatok, érzések és egyéb sértések eltávolításából áll.
A negyvenes évek története az apostolok idejére nyúlik vissza. Már az első keresztény közösségek megemlékeztek Krisztus szenvedéséről és haláláról a zsidó húsvét napján, és ezen a napon böjtöltek. Történelmi források szerint ez az ún némelyik egy nap, másik két nap vagy tovább, a paszális böjtöt követte. A 2. és 3. században a böjt fokozatosan a húsvét előtti időszakra, az ún pasztoráció előtti böjt és hosszan tartó. A 4. század óta már egyértelmű bizonyíték van a 40 napos áldozatot megelőző böjtre (Nizzai Tanács).
Az ősi hagyomány szerint a keleti egyház szombatját és vasárnapját nem tekintik böjti napnak. A 40-es szám elérése érdekében a böjtöt hat hétről hétre meghosszabbították. A nyugati (latin) egyháznak hathetes nagyböjt volt az ideje, mivel a szombat is nagyböjt napjának számít.
Nyugaton is csak 36 napig volt nagy böjtje. A teljes 40 napos nagyböjt elérése érdekében a nyugati egyház a 7. században további négy nappal egészítette ki a nagyböjt kezdetét, és nagyböjti időszakát hamvazószerdával kezdte, a keleti két nappal korábban.