enni

Nem látok semmi rosszat abban, ha egyszer-egyszer pizzát (krumplit, hamburgert) fogyasztok, de hogy a gyermekem minden nap megegye - nem hiszem el. az anyósom erősebben hajtana:-D Nekem az a hátrányom, hogy mindennap felidézi, és egy kicsit megkérdezi, mi a mai pápai: P

Jutalmunk van az ilyen étkezésekkel - amikor egyikünknek ünnepe van, amikor fürdeni megyünk, vagy most pénteken van egy kis farsang az óvodában, délután megyünk "ünnepelni" (remélem, ez megfordul jól, mivel péntek 13 lesz - ez * 500 *) - ott van a kedvenc steakünk, ahova megyünk

@ cicuska0191 azt sem tudod, milyen jól csinálnád nagyon gyorsan, különben tökéletesen képes lenne kezelni ételek révén. Nekünk az evésnél az a szabály, hogy a gyerekek maguknak esznek, nem nekem. egyetlen kivételük az, amikor betegek (mint például most, amikor 40 évesek, ezért nem úgy döntök, hogy nem szeretik az ebédet, és nyugodtan adnak nekik például szőlőt).

@ sophie11 Inkább vagyok, nincs igazad. Nem arra gondoltam, hogy a szlovák gyerekek tökéletesek, és az összes többi "külföldön" iskolázatlan kölyök. Természetesen főleg a konkrét szülők megközelítéséről van szó, és jó vagy rossz lehet mind Szlovákiában, mind másutt. amikor au pair voltam, nem tudom, mi volt, de mindig az volt az érzésem, hogy amikor problémák vannak a diétával, annak beadásával, nem azért, mert a diéta "rossz" vagy "rossz" jellegű lenne/természetét, hanem a szülők megközelítése miatt.

tény, hogy az az ország, ahol a család él, nagy hatással van a nevelésre. például az olaszok általában nagyon szeretik a gyerekeket, a diéta szinte szent dolog számukra, de gyakran majomszerelem. például a buszon: amikor Szlovákiában valaki helyet kínál egy anyának egy gyerekkel, akkor az anya leül, és térdre teszi a diétát. Olaszországban a diétás anyákat szinte biztosan egy idősebb hölgy fogja elhagyni. és mit fog tenni anya? ülj nyugodt hely diétán. ő és az idősebb hölgy áll. véleményem szerint a gyerekeket önzésre terelik, mindenki mindenben alkalmazkodik hozzá.

természetesen a gyerekek gyerekek, de nekem határozottan szükségem van határokra, láttam x gyereket, akiknek szinte nem volt határuk, és kár volt különösen nekik, nagyon bizonytalanok, néha és agresszíven.

én azonban nem állítom, hogy minden külföldi vagy meghatározott olasz gyermek rossz modorú lenne. éppen ellenkezőleg, két másik családban voltam ott, és sokat tanultam tőlük, amit a gyermekeimre is alkalmazok. például pozitív hozzáállás a dolgokhoz, még nehéz helyzetekben is. próbáljon minden helyzetben találni valami pozitívat. (Pozitív hangulatban sikerült a kórházi tartózkodás, Zuzka ma még kissé csalódott, hogy nem maradtunk ott újra, mert egy "autick" szobában akart aludni: D )