• polgári jog
  • Üzleti jog
  • pénzügyi törvény
  • közigazgatási jog
  • Munkatörvény
  • bűnügyi törvény
  • Európai jog
  • egyéb jogi osztályok

Bár az EU-jognak nincs külön általános elve, amely tiltaná az elhízás miatti megkülönböztetést, a kóros elhízás is belefoglalható a "fogyatékosság" fogalmába, ha ez megakadályozza a teljes életben való részvételt más munkavállalókkal egyenlő alapon.

kóros

Az egyenlő bánásmód elvének támogatása érdekében az egyenlő foglalkoztatásról szóló irányelv1 általános keretet biztosít a foglalkoztatásban és a foglalkozásban való megkülönböztetés elleni küzdelemhez. Ezen irányelv értelmében tilos a vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés a foglalkoztatásban. Ezenkívül a Szerződések és az Alapjogi Charta több cikke foglalkozik a megkülönböztetéssel és a fogyatékossággal, különösen az EU Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a „hátrányos megkülönböztetést, különösen fogyatékosság alapján”. Ezen rendelkezések egyike sem utal kifejezetten az elhízásra.

Karsten Kaltoft a dániai Billund önkormányzatnál dolgozott hivatásos gondozóként, akik tizenöt éven át más otthonában gondozták mások gyermekeit, amikor 2010. november 22-én elbocsátották. Az elbocsátás indoklása a gyermekek számának csökkenését említette, de nem volt egyértelmű oka annak, hogy Kaltoft urat választották. Munkavállalása során Mr. Kaltoft soha nem volt kevesebb, mint 160 kg, ezért elhízottnak minősítették, 54-es BMI-vel. Noha Kaltoft úr elhízásával foglalkoztak az elbocsátásokkal kapcsolatos hivatalos meghallgatáson, a felek nem értenek egyet abban, hogy miért zajlott ez a megbeszélés, és az önkormányzat tagadja, hogy ez képezné az elbocsátási döntés alapját. Kaltoft úr azonban azt állítja, hogy elbocsátása a súlyán alapuló jogellenes hátrányos megkülönböztetésen alapult, és keresetet nyújtott be a dán regionális bírósághoz e megkülönböztetés miatti kártérítésért.

A Retten i Kolding (Kolding-i Bíróság, Dánia), Kaltoft úr kérelmét meghallgatva, felkérte a Bíróságot, hogy tisztázza, hogy az uniós jog, különösen a Szerződés és a Charta tartalmaz-e az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetés külön tilalmát. Alternatívaként azt kérdezi, hogy az elhízás fogyatékosságnak minősíthető-e, és ezért tartozik-e az egyenlő foglalkoztatásról szóló irányelv hatálya alá.

Niilo Jääskinen főtanácsnok mai indítványában rámutat, hogy sem a Szerződés, sem a Charta nem említi kifejezetten az elhízást a diszkrimináció tiltott alapjaként. Ilyen tilalom tehát csak a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés általános tilalmának részeként létezhet, amely a Charta 21. cikkének szemléletes megfogalmazásából származna. A Charta azonban csak akkor kötelező a tagállamokra, amikor végrehajtják az uniós jogot, és semmi sem utal arra, hogy Dánia olyan uniós jogi rendelkezéseket alkalmazna, amely a munkaerőpiacon a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát tartalmazza. A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy minden olyan uniós jogszabály, amely tiltja a megkülönböztető magatartást, szabályozza a megkülönböztetés konkrét okait meghatározott anyagi területeken, és nem tiltja a megkülönböztető bánásmód általános jellegét. Jääskinen főtanácsnok ezért arra a következtetésre jut, hogy az uniós jogban nincs általános önálló tiltás az elhízás alapján történő megkülönböztetésről.

Ami azt a kérdést illeti, hogy az elhízás az egyenlő foglalkoztatásról szóló irányelv alapján „fogyatékosságnak” minősíthető-e, a főtanácsnok rámutat, hogy bár a fogyatékosság fogalmát az irányelv nem határozza meg, a Bíróság kimondta, hogy a fogyatékosság ebben az összefüggésben, olyan hosszú távú fizikai, szellemi vagy mentális fogyatékosságból eredő korlátozásokat jelentenek, amelyek különféle akadályokkal kombinálva megakadályozhatják az embereket abban, hogy teljes mértékben és hatékonyan vegyenek részt a szakmai életben más munkavállalókkal egyenlő alapon. Így, bár nem minden betegség tartozik a fogyatékosság fogalmának hatálya alá, egyes betegségek - amennyiben orvosilag diagnosztizáltak és hosszú távú korlátokat okoznak - az irányelv értelmében fogyatékosságnak minősíthetők.

Jääskinen főtanácsnok hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság az egészségkárosodott emberek közötti kölcsönhatásból és olyan attitűdökben és környezetekben fellépő akadályokból ered, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy teljes mértékben és hatékonyan részt vegyenek a munkahelyen. Mivel az irányelv célja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem, előfordulhat, hogy nincs kapcsolat a szóban forgó munka és a szóban forgó fogyatékosság között. Noha a helyzet nem befolyásolja az ilyen személyek képességét egy adott munkára, mégis megnehezítheti a teljes körű és hatékony, másokkal egyenlő alapon való részvételt. Lehetnek olyan hosszú távú testi, szellemi vagy mentális fogyatékosságok, amelyek nem teszik lehetetlenné a munkát, de objektíven megnehezítik és megerőltetővé teszik a munka elvégzését vagy a szakmai életben való részvételt. Tipikus példák azok a hátrányok, amelyek jelentősen befolyásolják a mobilitást vagy jelentősen befolyásolják az érzékszerveket, például a látást vagy a hallást. Ezért nem szükséges, hogy T. Kaltoft ne végezhesse hivatásos gondozói tevékenységét Billund településén, mielőtt az irányelvben a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre támaszkodhatna.

A főtanácsnok kifejti, hogy bár nincs olyan kötelezettség, hogy továbbra is olyan személyt alkalmazzanak, aki nem képes ellátni a munka alapvető funkcióit, megfelelő intézkedéseket kell hozni a fogyatékossággal élő személyhez való alkalmazkodás érdekében, kivéve, ha a munkáltatóra nehezedő teher aránytalan.

Ezért Jääskinen úr úgy véli, hogy ha az elhízás olyan szintet ért el, amely egyértelműen megakadályozza a szakmai életben való részvételt, akkor az fogyatékosságnak minősülhet. Véleménye szerint csak a szélsőséges, súlyos vagy kóros elhízás, azaz a 40-nél magasabb BMI lehet elegendő ahhoz, hogy olyan korlátozásokat okozzon, mint mobilitás, állóképesség és hangulati problémák, amelyek az irányelv értelmében „fogyatékosságnak” minősülnek. A nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy J. Kaltoft elhízása megfelel-e ennek a meghatározásnak.

Végül a főtanácsnok hozzáteszi, hogy a fogyatékosság eredete nem releváns. A fogyatékosság fogalma objektív, és nem attól függ, hogy a kérelmező ok-okozatosan hozzájárult-e fogyatékosságának kialakulásához az „önmaga által okozott” túlzott energiafogyasztással. Ellenkező esetben a közlekedés vagy a sport gondatlan kockázatvállalásából eredő fizikai fogyatékosságokat kizárnák a fogyatékosság fogalmából.