Fedor Frešo reneszánsz ember volt. Ezt két fia, Viktor és ifjabb Fedor állítja. Mindkettő művészetben dolgozik. Ifj. Fedor sőt, mint az apja, basszusgitározik. Viktor sikeres művész, de hangszereket is elsajátít, a dobok állnak hozzá a legközelebb. A velük folytatott beszélgetésből érezni, mennyire hiányzik nekik az apjuk, és milyen csodálatos kapcsolatot ápolnak vele.
Fiai Fr. Fedor Freš sok embert tárt fel az interjúban, és úgy véli, hogy életben tudják tartani örökségét a sorra kerülő emlékkoncertnek köszönhetően 2019. január 6 a pozsonyi Majestic Music Clubban. Legendás zenekarok lépnek fel rajta Fermata, Prágai válogatás, Collegium Musicum és a vendégek. A díjátadás hagyománya az emlékkoncerten is megkezdődik Fedora Freša-díjak. Interjú Viktorral és ifjabb Fedorral készítette: Vladimíra Pobišová.
Mi jut először eszedbe, amikor apádra gondolsz? Hogy nézett ki fiainak neveltetése?
Viktor: Kötelező kérdése: "Miből akarsz élni?!" Elmosolyodom az emléken, mert nevelési módja nem irányelv, hanem barátságon alapult. Barátok voltunk. Nem volt szigorú vagy zavargó apa, és mindig mindent elmondhattam neki, mint barát. Ebben egyedülálló volt a kapcsolatunk. Természetesen egy ideig normális klasszikus apa volt, aki meghatározta a mantelinákat. Azonban kissé eltolódtak, mivel művészként szabadabb szemlélet volt. Például könnyen kivághatunk vagy elpusztíthatunk valamit, mert ezt kreatív tevékenységnek tartotta.
Később, ahogy felnõttünk, felismerve, hogy nincs értelme semmiféle tekintélyelvû nevelést alkalmazni, ez természetesen barátsággá vált. De meghatározott néhány értékrendet, mint egy szokásos apa. Azt mondta nekem: "Le kell érettségizned, különben bármit megtehetsz, amit csak akarsz." Ez volt az egyetlen kötelességem. Így mire végeztem, mindent meg tudtam csinálni. A második dolog az, hogy enyhén szólva problémás gyerek voltam. Teljesen összeegyeztethetetlen voltam az általános iskolai oktatási folyamattal. Az általános iskola harmadik osztályában volt az első két viselkedésem.
Ifj. Fedor: Együtt csináltuk, így abban a pillanatban, amikor a szüleivel dolgozik, barátokká kell válnia. Más a kapcsolat. Hosszú évek óta szólítom a zenekart, amelyben játszott. Együtt jártuk a világot. Tehát a szülő-fiú dolog oldalra ment, és barátokká vagy partnerekké váltunk. Segített abban, hogy konfliktusok nélkül tovább tudtunk együtt maradni. A tengeralattjáró betegség idővel minden vonalon kialakul. Végül, de nem utolsósorban, amikor hosszabb ideig voltunk együtt valahol, általában utazásként, nem csak munkaként vettük figyelembe. Nagyon jó volt.
Ez hatással volt rád a gyermekeid nevelésében?
Viktor: Ifj. Fedor nincs gyermeke, nekem két gyermekem van. Igen, hatott rám. Bár kissé más a helyzetem, mert két lányom van, így én vagyok az egyetlen férfi a családban. Ez azt jelenti, hogy az a szerepem, hogy mindenképp barát akarok-e lenni. Csak hátrányos helyzetben vagyok, de ugyanazt az oktatási utat járom - a barátjuk vagyok.
Milyen, ha apádként egy zenész van, akit a legnagyobb lázadók és a legjobb zenészek is tisztelnek?
Ifj. Fedor: Gyerekként nem jöttem rá. Csak amikor az emberek odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy az apád híres zenész. Számomra mindig az apám volt az, aki rövidnadrágban és pólóban volt otthon nálunk. Először akkor jöttem rá igazán, hogy a dicsőség nagy volt, amikor a Collegium visszatért, és láttam az emberek reakcióit. Láttam egy 60 éves öltönyös férfit sírni a koncerten. Vagy amikor az első rajongók mindig ugyanazok voltak a Collegia vonal alatt. Akár Prágában voltunk, akár Kassán, mindig ott voltak.
Hatással volt rád, mint zenészre is? Kihívást jelentett, amikor együtt játszottatok?
Ifj. Fedor: Határozottan igen és maximum. De csak most, amikor megtanulom játszani a partiját, rájövök, hogy mekkora volt a zenész. Eddig természetesnek vettem, hogy csak basszusgitározott. Most látom, mennyi irreális tehetség és technika volt. Nagyon inspiráló számomra.
Viktor: Fedornak nem okozott gondot velem játszani a zenekar, én pedig tényleg punk és amatőr dobos vagyok. Nem okozott gondot a Kosa z nosu együttesben játszani. Nem okozott gondot népzenészekkel és valóban átlagon aluli bluesokkal sem. Emberileg élvezte. Mindig igazán alázatos volt, függetlenül a szinttől. Egyszer tegnap a dallamon kívüli gitárt játszottam, és egyáltalán nem volt vele problémája, és velem játszott. Vagy amikor kirándult a barátaival, bármit játszott, nem volt duzzadt. Nagy mottója az volt, hogy "semmi sem rosszabb, mint amikor egy művészt túl komolyan vesznek".
Fedor Frešo mindig a háttérben állt, de hozzájárulása és szerepe hatalmas volt. Ön kezdeményezi örökségének továbbadását a Fedora Freš-díj hagyományának bemutatásával. Milyen volt a kapcsolata, ill. vélemény a hasonló árakról?
Viktor: Nem hitt nekik, de megérintette, hogy annak ellenére, hogy 30 évig dzsesszt játszott, megjelent egy jazz-enciklopédia, és nem is említették. Ő írta a Sideman című könyvet, amely szintén megerősítette, hogy a háttérben emberként látta magát, és bizonyos mértékben ez ennyire megfelelt neki. Biztonságosabb környezetnek érezte, és nem kellett közvetlenül szembesülnie vele. De hozzájárulásának alábecsülése hatással volt rá. A képzőművészet területéről is tudom, ahol dolgozom. Sok szlovák művész van, aki világhírű, és nem is állítja ki őket Szlovákiában. Amerikában nem ez a helyzet. Szlovákia sajátossága, hogy nem engedjük meg magunkat.
Nem hiszem, hogy a Fedor Freš-díj apánk élethelyzetében folytatódik. Szeretnénk odaadni azoknak a frontembereknek. Hangszeres-művészi minőséget keresünk. Minden előadónak van esélye, olyan személyiség, aki érdekes technikában vagy valamilyen tehetségben. Ez az ár magában foglalja a nevét, véleményét és a minőség igényét. Ez egy független szervezet, amelynek más tagjai is vannak, például Laco Lučenič és Tomáš Berka. Fontos, hogy megéljük, mert ezért él a neve és az öröksége.
Mindketten felléptek a koncerten is?
Ifj. Fedor: Játszani fogok a Collegióval. Működik, és nagyon várom már. Amikor az emlékkoncertet készítettük elő, egyet megtudtunk. Fedor a legnagyobb zenekarokban játszott, és a probléma az, hogy nem tudnak mindannyian játszani, ez technikailag nem lehetséges, és azért is, mert a koncert kilenc órán át tartana. Ezért hívtunk zenészeket, akik a barátaink vagy Fedor barátai voltak, és velük együtt játszunk koruknak megfelelő dalokat.