csata

Annak ellenére, hogy 907-ben jelentős és nagy csata zajlott a mai Pozsony közelében (Brezalauspurc-Pozsony), Szlovákiában sokan ismerik ezt az eseményt és annak menetét. Ezzel szemben ez az esemény jól ismert a magyar történetírásban. Ugyanakkor maga a csata helye (vagyis a mai Pozsony) fontos helyet foglal el a magyar történelemben.

A mai pozsonyi csata (magyar pozsonyi csata) 907. július 4-én zajlott. Ebben a csatában az ómagyar törzsek megnyerték a csapatokat Liutpold bajor őrgróf. Markgróf megtámadta a magyar törzseket Pannonia visszafoglalása érdekében. Csapatait azonban legyőzték. E győzelem után a magyar kormány megerősödött a Dunántúlon. Ugyanakkor az ellenséges csapatok következő 120 év alatt történő teljes pusztítása után az ellenség nem lépett be a régi magyarok területére.

A Kárpát-medence magyarok általi megszállásának hivatalos dátumát éveknek tekintik 895/896. 895 után Árpád és törzsi főnökei elpusztították Svätopluk morva fejedelem földjét. Elfoglalták a Kelet-Frank Birodalom keleti területeit is, ahol a király vazallusaként szláv fejedelmek és bajor őrgrófok uralkodtak. Emiatt Liutpold őrgróf 907-ben úgy döntött, hogy katonai hadjárattal kiutasítja a magyarokat. Nagy támogatást kapott IV. Lajos királytól is. (Lajos IV. hívott Baba; kormány 900-911), a pápától, valamint a német egyháztól. 907 júniusában becslések szerint 100 000 katona gyűlt össze Ennsburg városában, akik a krónikák szerint harcba szálltak a magyarok megsemmisítése érdekében. Margrave az elveszett területek visszaszerzését tervezte, egyúttal meg akarta fejezni a magyar rajtaütéseket ezen a területen.

Bár ez a csata valóban jelentős volt, kevés történelmi forrást találunk róla. Az eseményeket csak német évkönyvek alapján és az e csatában elpusztult fontos személyiségek nekrológja alapján rekonstruálhatjuk. Az biztos, hogy Luitpold célja a mai Pozsony (magyar Pozsony) helyének átvétele volt. Úgy akart megtenni, hogy végigsétált a Duna két partján. A katonai hadjárat későbbi szakaszában valószínűleg a Dunántúl többi kastélyát akarta elfoglalni. A bajorok kifinomult taktikával támadták meg a magyarokat. Meghatározták az Ennsburgban szokásos katonai felvonulások dátumát, hogy összegyűjtsék csapataikat. A magyar kémek ilyen régóta nem sejtik az ellenséges szándékot. Két német hadsereg (északon a őrgróf hadsereg, délen Thietmar érsek serege) pedig az Enns folyó melletti kastélyból költözött június 17-én. A magyar határőrség azonban csak tíz nap múlva értesült róla.

Mivel néhány nemes halála - nekrológja szerint - június utolsó napjaiban támad, úgy vélik, hogy a határőrök Thietmar érsek csapatait csapatokba provokálták, amint megérkeztek. Így időt akartak szerezni a magyarok fő csapatai összegyűjtésére.

A Kárpát-medence déli részén letelepedett magyar törzsek időközben becslések szerint 40 ezer könnyűlovasságot küldtek a Duna partjára (szemben a mai Pozsonyival). Ugyanakkor a magyar határvédők rajtaütései kimerítették a dél-bajor hadsereget.

A magyarok jellegzetes katonai taktikájukkal az érsek csapatait is irányították. És ez a taktika hozta a sikert a pozsonyi csatában. Az ellenségeket egy zárt medencébe hajtották, és a környező magaslatokból érkező magyarok nagy számban kezdtek nyilakat lőni a német harcosokra.

AVENTINUS: Annales Boiorum:

A magyarok kiűzésére a Bajor Birodalomból minden tartomány katonai alakulatait összegyűjtve három hadsereggel vonultak ellenük. Lajos, Németország és Bajorország királya egész Bajorországból menedéket kapott, és az új bajor Ennsburg településen kapott menedéket. A keresztény üdvösség júliusi naptárai előtti tizenötödik napon a püspökök, a szerzetesek bevezetése és a bajor nemesek voltak jelen. Itt a beleegyezéssel eldőlt, hogy a magyarokat ki kell zárni a Bajor Birodalomból. Így összegyűltek csapatok az összes bajor tartományból ... A magyarok hadat üzentek, és a bajor nemesek harcos és támadásra kész hadsereggel vonultak fel a Duna mindkét partján az ellenség nepri ellen.

A magyarok gyorsan kimerítették és legyőzték a nehézfegyverekkel felszerelt bajor hadsereget, átkeltek a Dunán, és hasonló vereséget okoztak más hadtesteknek is. - Amint a magyarok észrevették, hogy ennyi előkészület után támadásra készülnek, nem voltak lusták és nem hódoltak tétlenségüknek…. Gyorsabbak voltak, mint a nehézfegyverekkel felszerelt hadseregünk. Amikor azt hitték, hogy eltávoztak, újra jöttek, azonos sebességgel üldözték és elmenekültek. Míg azt hitted, hogy nyertél, a legnagyobb veszélyben voltál. A magyarok messziről nyíllal ütötték az ellenséget .... Annyi csalás volt bennük, olyan gyors sebesség és annyi tapasztalat a harcban, hogy nem lehetett biztosan tudni, hogy veszélyesebbek-e, ha távoliak vagy jelen vannak, mikor futnak, vagy a sarkukon, amikor úgy tettek, mintha harcolnának, vagy amikor háborúban álltak.

… Három napig folyamatosan harcoltak rossz időben. A bajor nemesség nagy része elpusztult, megkülönböztetés nélkül megszámlálhatatlanul megölték az embereket. Liutpoldot, Kelet-Bajorország hercegét, a bajor királyi család alapítóját és a rajnai [császári] testőrség parancsnokait tizenkilenc bajor herceggel megölték…

Az első, július 4-i csata során a hadsereg méltóságainak többsége megsemmisült. Eközben a megerősített flotta magyar lőtt részét tűznyilak lőtték ki. A győzelem azonban még mindig nem volt teljes. Luitpold serege közben elérte a Duna északi partját. Szándékosan késett és öt nappal az érsek után érkezett. Margrave terveit azonban tönkretette az érsek seregének teljes veresége. Június 5-én a győztes magyar csapatok könnyen átjuthattak a folyón, majd Luitpold csapatai elpusztították a Devin-hágót.

Kétnapos katonai összecsapás Pozsony közelében megtizedelte a bajor nemességet. A harcokban sok püspök és apát mellett Luitpold őrgróf, thietmári érsek esett el. A csata után a magyar területek az Enns folyóhoz költöztek. Ez a vereség akkora trauma volt a nyugati világ számára, hogy 1030-ig (II. Konrád támadása; bajor herceg, római király, a Szent Római Birodalom császára; kormány 1024-1039) senki sem merte megtámadni vagy elfoglalni a Magyarok.

A mai pozsonyi csata a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb győzelme. Fölényük ellenére az ellenséges csapatok nem voltak képesek legyőzni a magyar törzseket. Érdekes, hogy még mindig nem tudni, ki volt a magyar csapatok parancsnoka. Az egyik vélemény szerint Árpád parancsolta a magyar csapatokat a mai Pozsonynál. A második vélemény az, hogy a kelet-frank birodalom az ő halála volt az előnye. A harmadik vélemény szerint Árpádnak éppen ebben a csatában kell meghalnia.

Tarján M. Tamás
a szerző történész