A legtöbb gyermekkori szexuális bántalmazást tapasztalt ember vagy egyáltalán nem beszél erről az élményről, vagy jelentős késéssel. Az úgynevezett a bántalmazás késleltetett észlelése jellemző a szexuális erőszak ezen területére. A szexuális bántalmazást megtámadók azonban támogatás és segítség helyett gyakran a laikus és a szakmai közönség kérdéseivel is találkoznak. Ezt megakadályozhatjuk, ha többet megtudunk a késői leleplezések okairól, valamint az áldozati státus vélelméről.

felnőttkorban

A szexuális bántalmazás elleni hatékony fellépés, valamint jogi szempontból is ideális lenne, ha ilyen esetben a gyermeket azonnal megbíznák egy megbízható felnőttnél, aki azonnal segítséget nyújtana és értesíti a bűnüldöző hatóságok. A gyakorlati tapasztalatok, valamint a kutatási eredmények azonban rámutatnak arra, hogy ilyen gyors reakciók csak az esetek kisebb részében fordulnak elő, és ez tipikus éppen ellenkezőleg, az ún. késedelmes észlelés a visszaélésekről.

A spontán és viszonylag gyors kinyilatkoztatások, vagyis azok, amelyek a bántalmazáskor vagy röviddel azután következnek be, ritkák. Külföldi kutatások szerint:

  • Negyedik áldozatból kevesebb, mint 1 azonnal beszél a szexuális zaklatásról. A gyermekkori szexuális áldozattá válás tapasztalatai alapján az áldozatok jelentős része bizalommal jár az idő múlásával vagy soha.
  • Szinte minden második gyermek, aki szexuális bántalmazás behatoló formájának van kitéve, csak 5 év után osztja meg ezt a tapasztalatot.
  • Tipikusidőtartam a gyermekkori szexuális visszaélés és annak felderítése között 8-15 év.
  • Az áldozatok legalább egyharmada szándékosan nem hisz a felnőttkor előtti szexuális visszaélések tapasztalataiban.

Gyakran előfordul, hogy ha egy tinédzser vagy egy felnőtt a gyermekkorban tapasztalt szexuális áldozattá válásról beszél, akkor először felteszi neki a kérdést: "Miért nem mondtad vagy csináltad korábban?" Késleltetett észlelés ban ben gyakran használják a hitelesség megkérdőjelezésére szexuális visszaélést tapasztalt személy állításai. Cselekedetei "rendellenesnek" tűnnek a körülötte élők számára, ellentétesen cselekszik. Az átlagember úgy véli, hogy az agresszor által megtámadott „normális” reakció azonnali segítségkérés. Az ilyen elvárás azonban helytelen. Nem veszi figyelembe a probléma dinamikáját és azt a kontextust, amelyben a lányokkal és fiúkkal szembeni szexuális erőszak zajlik. A gyermeket nagy nyomás éri a szexuális erőszak miatt, ami megakadályozza, hogy bárki bízzon abban, ami történik. Számos belső és külső tényező együttesen teremthet olyan helyzetet, amely zsákutca az áldozat számára. Az erőszakról hangosan beszélni nemcsak abban az időben lehet veszélyes, amikor a bántalmazás jelenleg zajlik, hanem még sokáig - akár évekig vagy évtizedekig - utána.

A késleltetett észlelés lehetséges okai

A szexuális visszaélések áldozatai leggyakrabban közeli barátnőkben vagy barátokban bíznak, ritkábban a hatóságokban. Tegyen reakciót késleltetett észleléshez nem bántotta az áldozatokat, szükséges megérteni, mi jár a némításukkal.

A csend oka lehet például:

Az áldozati státusz vélelmezésének elve

Az emberek nemcsak késői kinyilatkoztatásokkal hajlamosak betartani az ártatlanság vélelmének elvét az elkövetővel kapcsolatban. Általában azt gondolják, hogy bűncselekmény csak akkor történt, ha bebizonyosodik. A történelem azonban tele van olyan bűncselekményekkel, amelyekről soha nem tettek jelentést vagy bűncselekményt. Ezenkívül a büntetőeljárások nem garantálják az igazságszolgáltatást. Nem lehet elég bizonyítékot találni, helyrehozhatatlan eljárási hibák vagy az emberi tényező meghibásodása fordulhat elő az érintett szakmai csoportok részéről, ami negatívan befolyásolja a folyamat kimenetelét.

Az áldozatok megfelelő támogatása érdekében fontos felismerni, hogy a szexuális bántalmazás koholt állításai valóban nagyon ritkák. Külföldi kutatások szerint a hivatalosan bejelentett eseteknek csak 2-12% -ában fordul elő hamis, koholt szexuális bántalmazás.

A másodlagos áldozattá válás fontos megelőzése - nemcsak - késedelmes észlelés esetén, ill. a szexuális zaklatásról szóló jelentések szigorúan tartsa tiszteletben az áldozati státusz vélelmezésének elvét. Ezen elv szerint "egy személyt áldozatnak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az elkövetőt azonosították-e, elfogták-e, büntetőeljárást indítottak-e vagy elítélték-e, és tekintet nélkül a köztük fennálló családi kapcsolatra" (2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv). a Tanács, 19. pont).