Milyen gyakorlati lehetőségek vannak egy agresszív, kezelhetetlen kutya közterületen történő megoldására? Milyen kompetenciák vannak ilyen esetben?
Tegyünk példát egy szlovákiai patthelyzetre az agresszív és egyben ellenőrizhetetlen kutyák kezelésében. Egy vaskos, jelentősen benőtt, de alultáplált kereszt, amelyet a falu udvarának hátsó részén egy rakott fatömeg mögött tartanak, több éve áll a mérőláncon idegesítő hang, állítólag "ellenőrizhetetlenség" és a kutyákkal szembeni fokozott agresszió miatt. emberek. Eldugult agyag, ha esik, olyan iszap, benne sok (lapáttal szórványosan eltávolított) ürülék, erős vizeletszag. Egy régi rozsdás, soha meg nem tisztított edény, meg nem evett kovászleves kovászos kenyérrel. Egy régi ónvizes tál üres, a kutya játszik vele - a hiányzó kutya és az emberi társadalom helyettesítésére. Tartós szomjúság.
A kérdés a következő: Hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet?
Közben napról napra semmi sem változik a helyzetben. A kutya részben nyugodtabban mozog az utcákon, fokozatosan kiszabadítva a nélkülözés éveit. Azonban továbbra is veszélyes, különösen a kutyákat támadja meg. Egy naiv helyi állatvédő aktivista azt állítja az állampolgároknak és a Fejsbúkban, hogy a kutya agresszív, mert nem kapott elég szeretetet, és állítólag kicsi korában folyamatosan verték és fizikailag bántalmazták (bár a szomszédok még soha nem láttak hasonlót), miközben elmagyarázta, hogyan lehet kijavítani ezt a kutyát egy "megnövekedett szeretetadattal" - amit azonban valahogy nem tud megadni neki. Ugyanaz a védő, bár nincs semmilyen jogi kapcsolata a kutyával, kérés nélkül, bárki kérdése vagy beleegyezése nélkül is, jelentős, de az állatvédők számára szokásos és nyilvánvaló merészséggel felajánlja a kutyát a kutya iránt érdeklődőknek, állítólag "örökbefogadás", vagy legalábbis SÜRGŐSEN az "időre". Meggyőzi a közvéleményt és a közösséget a "megtépázott" kutya megmentésének szükségességéről. Taktikai és ideológiai okokból elrejti a kutya negatív tulajdonságait.
Eközben a kutya zaklatja a falut, és feszültséget kelt a falu lakói és képviselői között. Megszűntek az állampolgárok sétái a faluban, a vásárlás félelemmel és csoportosan történik. Az állami rendőrség a nap folyamán többször is kötelező utakat tesz az önkormányzatba, minden hívás után. Kirándulások elég feleslegesek, semmit sem oldanak meg, mert a faluban való jelenléte idején a kutya nem támad senkit, vagy otthon van, az udvaron és alszik. Ismételten csak arra figyelmezteti a családtagokat, hogy rendet tegyenek a kutyával, miközben nem világos, hogy mit magyaráznak pontosan a "rend" szó alatt, és mit magyaráznak a kutya családja. A családnak nincsenek eszközei a lyukas kerítés javítására, a kutya nem köthető hozzájuk. Rájuk mordul és kitér elől.
A legmagasabb állami állategészségügyi hatóságok és az állatorvosi jelentés, amely nem lépett fel (saját karanténállomásuk hiányában érveltek, ami állítólag az oka annak, hogy nem tudják hivatalosan elkobozni a kutyát. Ehm.), Hogy az eutanázia okai voltak-e megfelelő, megfelelően értékelt, és hogy minden rendben ment-e. Egy kinológus cselekedetei, akik csaknem 100 eurót költöttek kutya vásárlására, az eutanáziára és a vakolókra, érthetetlennek tűnnek számukra, és inkább negatív, mint pozitív motívumokat keresnek benne. Hazánkban nem igaz, és nem szokás pozitív ötleteket vagy elméleti megfontolásokat vetni arra, hogy egy kinológust aggódhatott a veszélyeztetett polgárok elégedetlensége, a kutya rossz helyzete és szomorú jövője, tele korlátozásokkal és ezért a kegyelem, hogy egyedül aludjon el - elsősorban a hamis erkölcs és az az elképzelés, hogy a kutya életét bármi áron, emberektől és magától az állattól függetlenül megmentsék, és csak azért, mert egyes védők így akarják. És amit akarnak és gondolnak, ezek szerint kötelességük gondolkodni, és azt akarják, hogy mindenki más tegye! Ha nem, akkor harcuk során és újságírók előtt beszélnek velük, hogy ne emlékezzenek.
"A nemzetek csodálkoznának, ha tudnák, mennyire kevés a józan ész" - mondta régen találóan a klasszikus.