Az anovuláció olyan állapot, amelyben a ciklus során a petefészekben nem alakul ki tüsző, és ezt követően egy érett női ivarsejt (petesejt) felszabadul, ezért ilyen ciklusban nem lehet teherbe esni. Külsőleg az anovuláció egy szabálytalan ciklusban nyilvánul meg, a vérzés között különböző hosszú időközök vannak, néha a menstruációs vérzés teljesen hiányzik (amenorrhoea). Fiziológiailag az anovulációs ciklusok pubertáskor és a menopauza (átmenet) körül vannak jelen. Azonban még egészséges, fogamzóképes nőknél is előfordulhat anovulációs ciklus.
Kórosan az anovuláció leggyakrabban az ún hiperandrogén szindróma (PCO, policisztás petefészek szindróma). Többek között az anovulációs ciklusok okai tartalmazzák az endokrin rendellenességeket - rendellenességek a hormonok termelésében és felszabadulásában az endokrin mirigyekből (prolaktin, pajzsmirigyhormonok, hasnyálmirigy). Az anovuláció a petefészek elégtelenségének, a jelentős fogyásnak (anorexia), a testi és szellemi stressznek is az eredménye.
Hiperandrogén szindróma (PCO) a férfihormonok magas szintje jellemzi, ami krónikus anovulációhoz vezet. Tipikusan szabálytalan menstruációs vérzéssel nyilvánul meg, annak teljes hiányáig. Gyakran előfordul a súlygyarapodásra és a hangsúlyosabb hajra való hajlam is. A súlyos nem reagáló formák az inzulinrezisztenciának nevezett anyagcserezavarhoz társulhatnak (amelyet a cukorbetegség határoz meg).
Diagnosztika a ciklus rendellenességei hormonális teszteken (FSH, LH, ösztrogének, progeszteron, prolaktin, tesztoszteron, TSH, AMH) és a kismedence ultrahangvizsgálaton alapulnak. Az alapvizsgálat a hormonális szint meghatározása a ciklus elején (a ciklus 3. napja). Ezt követően a hormonális vizsgálatokat megismételjük a várható peteérés időszakában (általában a ciklus 13. - 14. napja körül), a tüsző növekedésének ultrahang-monitorozásával együtt (ha szükséges, a tesztet néhány nap múlva megismételjük lassú tüszőérés mellett). Az ovuláció helyes lefolyásának megerősítése érdekében a hormonális vizsgálatokat ultrahangvizsgálattal körülbelül egy héttel megismételjük az ovuláció várható időpontját követően (28 napos ciklus esetén a ciklus 21. és 22. napja körül jár).
Kezelés az anovuláció alapja annak okának meghatározása és kiküszöbölése, ha lehetséges (pl. prolaktinszint beállítása, súly normalizálása.). A hiperandrogén szindróma (PCO) nem gyógyítható meg teljesen. Ebben a rendellenességben a ciklus hormonális fogamzásgátlóval történő szabályozására vagy a progesztogének (progeszteron hormont tartalmazó gyógyszerek, például Duphaston) rendszeres alkalmazására koncentrálunk a ciklus második felében.
Ha teherbe kíván esni, gyógyszeres kezeléssel indukálni kell az ovulációt. Az ovuláció indukciójának legegyszerűbb formája a tabletták használata Clostilbegyt, amelyeket a ciklus elején használnak. A kezelés hatékonyságát ultrahangvizsgálattal ellenőrizzük, ev. hormonális tesztek. Ha az ovuláció még ezen tabletták maximális dózisával sem kiváltható, alternatív megoldás lehet az ovuláció hormonális injekciókkal történő stimulálása. Ez a kezelés már az asszisztált reprodukció központjában lévő szakértő kezébe tartozik, mivel nemcsak a ultrahanggal, hanem a több napos különbségekkel végzett hormonvizsgálatokkal is többször ellenőrizni kell a tüsző (tüszők) érését. Ha a terhesség sem érhető el ily módon, akkor mesterséges megtermékenyítést javasolunk.
A krónikus anovuláció a méh üregében lévő bélés ellenőrizetlen növekedéséhez vezet, ami kezelés nélkül a daganat előtti tumoros változásokat eredményezheti a bélésben. Az anovuláció a női meddőség egyik leggyakoribb oka is. Rendszertelen vagy hiányzó menstruációs vérzés esetén nőgyógyászt kell keresni. Hosszú távú ciklusos rendellenességek és teherbeesési erőfeszítések esetén célszerű egy segített reprodukciós központot felkeresni mindkét partner átfogó vizsgálatával.