hogyan

Manapság néha nagyon nehéz elmagyarázni az idősebb gyerekeknek, hogy kitartóaknak kell lenniük, és meg kell próbálniuk elérni azt, amit igazán szeretnének. Ez főleg azért nehéz, mert néha a feltételeket úgy állítják be, hogy túl könnyen eljutjanak bizonyos dolgokhoz. Mit tehetnek a szülők gyermekeik állóképességének fejlesztése érdekében?

1. szakasz: Az óvodások számára az erőfeszítés a képesség szinonimája. Ezek a gyerekek meg vannak győződve arról, hogy ha többet próbálnak, akkor szinte mindent megtehetnek. A kisgyerekek nem értik, hogy mindenkinek vannak bizonyos veleszületett erősségei és gyengeségei. Úgy gondolják, hogy ha valamiben jók akarnak lenni, akkor csak több erőfeszítést kell tenniük. Meg vannak győződve arról, hogy bármit megtehetnek, és nem ismerik el a kudarcot.

2. szakasz: 6 és 10 éves kor között a gyerekek kezdik megérteni, hogy az erőfeszítés az egyik tényező, a másik pedig a veleszületett képesség. Ezen ismeretek ellenére elsősorban az erőfeszítésekre koncentrálnak. A legtöbb ilyen korú gyermek úgy gondolja, hogy kiegyensúlyozott kapcsolat van az erőfeszítés és a kiegyensúlyozott eredmény között. A siker érdekében keményen kell dolgozniuk.

3. szakasz: 10 és 12 éves kor között a gyerekek mélyebben elmélyülnek az erőfeszítés és képesség kapcsolatának megértésében. Már teljesen tisztában vannak azzal, hogy a kevesebb képességű embernek nagyobb erőfeszítéseket kell tennie. A legtöbb gyermek optimista szemléletet tart az iskolai munkájához, de néhányat már bosszant, hogy többet kell tanulniuk, és egyre több időbe telik, mire megtanulják őket. Ezek a gyerekek, ha senki nem irányítja őket, megszokják a tanulás elhalasztását vagy teljes elkerülését.

4. szakasz: Mire a gyerekek felkészülnek a középiskolára, tisztában vannak azzal, hogy a képességek kihatnak a sikerre. A képességek hiánya is ürügyként szolgál kudarc esetén. És ebben az időszakban sok serdülő pesszimistává válik sikerélményeivel kapcsolatban. Néhányan abbahagyják a próbálkozást. Egyre több serdülő indul a legkevesebb ellenállás útján, minimális erőfeszítéssel dolgoznak az iskolában, és elégedettek a középszerűséggel.

Bár ezek a fejlődési szakaszok jelentős hatással vannak a gyermekekre serdülőkorukban, nem minden gyermek reagál egyformán rájuk. Sokakban kialakulnak a jó munkahelyi szokások, és megőrzik a tanulás iránti szenvedélyüket, amely még serdülőkorban sem hagyja el őket.

Hogyan segíthetik a szülők a kitartó erőfeszítés értékét?

Motiválja a gyerekeket olyan fontos dolgokra, amelyek nem okoznak elégedettséget

L. E. Shapiro klinikai pszichológus meg van győződve arról, hogy a gyerekeket nemcsak olyan egyszerű tevékenységekbe kell bevonni, amelyek örömet és szórakozást okoznak számukra, hanem olyan igényesebb tevékenységekbe is, amelyekben nagyobb erőfeszítéseket kell tanúsítaniuk. Ha valami bonyolulttá válik, vagy unatkoznak, ösztönözni kell őket a kitartásra. Hosszú távon fontos, hogy megtanulják megbirkózni az élet részét képező csalódottsággal és fáradsággal. Ha a gyerekeket is ilyen hozzáálláshoz vezetik, akkor többet tudnak a sikerekről, és rugalmasabbak a jövőben. Ha ebben az irányban szeretne segíteni a gyerekeknek, elkezdhet több házimunkát adni nekik, például elmehet velük közösségi szolgálatot végezni, motiválhatja őket a nagyszülők vagy szomszédok megsegítésére stb. L. E. Shapiro arra is rámutat, hogy a számítógépek állandó örömet okoznak a gyerekeknek, és akkor azt gondolják, hogy a való életben is csak szórakozásnak kell lennie. És ezért nagyon fontos, hogy szüleik képesek legyenek útmutatást adni és segítsenek megtalálni az egyensúlyt a szórakozás és bizonyos feladatok között, amelyek nem annyira szórakoztatóak számukra. Eleinte dühösek lehetnek, de később megértik, hogy az ilyen kötelezettségek teljesítése az, ami belső elégedettséget jelent számukra.

Tanítsd meg a gyerekeket az idő megszervezésére

A gyerekek az egyensúly megteremtésén is dolgozhatnak, ha megtanítják őket megszervezni az idejüket. A gyermek megtanulhatja megszervezni az idejét, még mielőtt megtanulja felismerni az órákat. Egy hatéves gyermek megértheti, mi az idő szervezése. L. E. Shapiro eszközként említi az űrlapot, amelyet először a gyermek és a szülő tölt ki, később pedig a gyermek kitöltheti önmagában. Az űrlap a következő elemeket tartalmazza:

AMIKOR A SZEREP TELJESedett

HOGYAN TÖRTÉNT TELJESEN

Amikor kitölti az űrlapot a gyermekkel, a gyermek fokozatosan rájön, mi a fontos és a kevésbé fontos feladat, fokozatosan megtanulja megbecsülni a feladat elvégzéséhez szükséges időt, az értékelés alapján ráébred arra is, hogy mikor teljesítette jól a kötelességet, és mikor nem. A szülők azonban nem várhatják el, hogy a fiatalabb gyerekek azonnal megértsék, mit akarnak tőlük a szüleik, és nem kérhetik az idősebb gyermekeket, hogy azonnal kezdjék el ezt megtenni. Csak ezeknek a képességeknek az ismételt megerősítése és a szülők türelme fokozatosan segít abban, hogy kitartásukat egy életen át tartó szokássá változtassák.

Az érdeklődés a gyermeket is kitartásában támogatja

Leonardo Da Vinci elmondta: "Senki sem olyan ügyetlen, hogy legalább egy dologban nem sikerülhet, ha kitartó." A kitartás nagyon fontos. Nagyon sok hallgató nem érte el célját, és csak azért nem fejezte be tanulmányait, mert nem volt kitartó. Nem a képtelenség tanulni, hanem a kitartás és a lustaság hiánya volt az egyetlen akadályuk. És különösen manapság, amikor egyes dolgokat nagyon egyszerűen el lehet intézni vagy kifizetni, a kitartás nagyon fontos a gyermekek számára, mert az életben egyszer eljön az idő, amikor szükségük lesz rá. És ha van bennük, akkor elkerülik a felesleges problémákat.