könyve

A Pravda szerkesztõi is választották az év könyvét. Nézze meg, mit vettek fel. Ezzel egyidejűleg az Igazságolvasók szavazásában válassza az Év könyve 2020 lehetőséget.

Szavazás az Év könyve 2020 olvasói közvélemény-kutatásban

Ugyanakkor lehetősége van érdekes könyvnyereményeket nyerni:

  • 1 × könyv egész évre (24 különböző műfajú könyv)
  • 3 × könyvcsomag zoknival, Pravda logóval.

Többen közülük Veronika Šikulova Tremolo ostinato néven szólt az idei újdonságtól - a kultúra és a folyóirat szerkesztője Helena Dvořáková írta szerzőjéről, hogy versként prózát ír.

Kollégája Zora Handzová, aki a Hét könyve rovatban a Hétvége mellékletben írja, viszont úgy érzi, hogy Šikulová a családjáról ír, azzal tanítva, hogy szeresse a sajátját. És a zenéről úgy, ahogy tetszik, még akkor is, ha nem érted. Meghív a kertjébe, letesz az asztalhoz, kirándulásokra visz a Modranské járdák mentén, és jó barátokat is meglátogat. A fordítási kategóriában szavazott

Zora Handzová Mariusz Szczygieł lengyel riporter kiváló könyvéért, rövid Nie je címmel. Ez egy novellagyűjtemény - beszámolók egy közös témáról arról, ami hiányzik a hősök életéből, tehát nem az. Mariusz Szczygieł riporterként dolgozik, így minden szereplője valóságos és őszinte, néha évekig, emberi sorsokat keresve. Egyesek nevetségesek, mások tragikusak vagy abszurdok, de a szerző empátiájának és telentjének köszönhetően úgy tűnik, mintha maga is találkozott volna velük.

Katarína Sedláková fordítási kategóriában az izlandi Jon Kalman Stefánsson Aste története című nagyszerű regényére szavazott. "Nem csak azért, mert az Asta név izlandi szerelmet jelent az utolsó betű kihagyása után. A regény átszövi Asta történetét, aki egyszer Reykjavíkban, néha Bécsben vagy a nyugati fjordokban található tanyán tartózkodik, és sok más szereplőt erről a lenyűgöző szigetről. Lenyűgözött a szerző stílusa és nem feltűnő mellbimbói, ahol éppen egy szó között egy szereplő megemlíti, hogy külföldön mindig szép az idő, mert az izlandiak azért vállalták a hideg, a szél és a viharokat, hogy a külföldön élők jól érezzék magukat. Vagy hogy Izland története elsősorban a szénának az esőtől való megmentése, időben történő kiszárítása és a szénakazalban történő tárolása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket írja le. Mint Stefánsson mondja: "Ősszel számolja meg a szénapadlás szárát, és derítse ki, hogy gyermekei túlélik-e a telet."

A Pravda több szerkesztője egyetértett abban, hogy Elena Flaškovát az idei év legjobb fordításával írták alá. Szerkesztő Igor Daniš a Vélemények rovatból arra emlékeztet, hogy Kundera regényének ez az első fordítása szlovák nyelvre, ha nem vesszük figyelembe az ötven évvel ezelőtti vicces törvények című novellagyűjteményt. Kundera sokáig nem engedélyezte a szlovák vagy a francia fordítást, ami Szlovákiát kivételes helyre helyezi a világon. A jelentéktelenség ünnepe egy másik, új korszak tükrözi, mint amit Kunderben megszokhattunk. Érdekes összehasonlítani a cseh és a szlovák fordítást. Hozzá kell tenni azt is, hogy a minőségi külföldi szakirodalom azon kevés műve közé tartozik, amelyet szlovák nyelvre fordítottak le.

Kunderára is szavazott Helena Dvořáková vagy Vladimir Jancura, de szintén Tina Čorná, a Könyvszemle főszerkesztője. A szerkesztők újabb megállapodása az eredeti címmel is megtörtént - ezúttal a debütáns Dominika Moravčíková versei. Például el voltak ragadtatva Jozef Sedlák, ezt írta Moravčík Deti Hamelnu című könyvének választásáról: „Sietünk, nem tudjuk, hol. Dominika Moravčíková, egy fiatal szlovák költő Orleans szűzeként jelenik meg, hogy felidézze az ember örök történetét, rábírja a kortársat arra, hogy a világot érzékelje azon, ami utána marad. Minden nap Moravčík leghidegebb éjszakai órája vár. Próféciáit és figyelmeztetéseit már hallottuk valahol - többnyire sietve -, de nem hallottuk őket. Emlékezzünk tehát kettőjükre: Először: A szentség soha nem az emberben rejlik, csak a munkájában. Másodszor: Amikor egy személy eltűnik, eltűnik az emberi táj. Köszönöm Dominika. Az emlékezésért és különösen az emlékezésért. "