A cukorbetegség különböző eredetű betegség. Diabéteszem vagy cukorrépám is van. Ez egy krónikus betegség, amelyet az emelkedett vércukorszint, azaz a hiperglikémia jellemez. A megemelkedett vércukorszintet a szekréció zavara vagy maga az inzulin hatása okozza. A zsír és a fehérje cukrok anyagcseréjének rendellenessége kíséri. A krónikus hiperglikémia károsítja a különböző szervrendszerek, leggyakrabban a szem, a vesék, az idegek, a szív és az erek meghibásodását. Az emelkedett vércukorszint oka az inzulin hormon hiánya, amelyet a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelnek. Úgy működik, hogy csökkenti a vércukorszintet, serkenti a vércukor felvételét.
Az inzulin azonban maga is hatással van más anyagcsere folyamatokra. Kiválasztása bazálisra és prandiálisra oszlik. Számos inger stimulálja önmagában az inzulin szekrécióját, de az alapvető inger a vércukorszint emelkedése, míg az inzulin részt vesz a vércukorszint szabályozásában.
Emberek milliói szenvednek cukorbetegségben egész világ. A fejlett országokban a teljes népesség 10 százaléka. Elterjedése közvetlenül kapcsolódik a civilizációt befolyásoló tényezőkhöz, így a terjedés összefügg a relatív elégségességgel, az egészségtelen étkezési szokások terjedésével is.
A cukorbetegség osztályozását tekintve az alapfelosztás a következőkön alapul:
- 1-es típusú cukorbetegség,
- 2-es típusú diabétesz,
- egyéb specifikus típusok,
- terhességi cukorbetegség.
Az első típust az inzulinhiány jellemzi. Leggyakrabban fiatalkorában jelentkezik, és főként autoimmun betegség ebben a korban. Az etiológián belül van egy genetikai hajlam, amely összefügg az antigének jelenlétével. Ebben az autoimmun típusban a fent említett tényezők mellett szükséges az úgynevezett "autoimmun válasz kiváltója". Ez lehet például vírusfertőzés vagy idegen fehérjékre adott reakció. Megfelelő kezelés nélkül a betegnek metabolikus bomlása alakul ki, és így élete közvetlenül függ az exogén inzulin ellátásától.
A második típust a rezisztencia, vagyis maga az inzulin iránti érzékenység jellemzi. Ezt kiegészíti az inzulin szekréciójának zavara is. Akár 7-10-szer gyakoribb. Megnyilvánulásai felnőttkorban és elhízott egyéneknél figyelhetők meg leggyakrabban. Ennek oka a perifériás rezisztencia és a hasnyálmirigy béta sejtjeinek fokozatos érzékenységvesztése. Ez a típusú cukorbetegség nagyon erős hajlamú az etiológiára, amely főként genetikán alapul. Ez is olyan betegségek része, mint a metabolikus szindróma, a hasnyálmirigy-gyulladás vagy más betegségek. Külső tényezők, például a túlzott táplálékfelvétel, a nem megfelelő összetétel és a testmozgás hiánya, vagy más tényezők, például az elhízás és a dohányzás is hozzájárulnak a megjelenéshez.
A cukorbetegség egyéb specifikus típusai a béta sejtek működésének bizonyos genetikai hibái, maga az inzulin működésének genetikai rendellenességei, hasnyálmirigy-megbetegedések vagy endokrin betegségek.
A terhességi cukorbetegség a terhesség alatt jelentkező vagy terhesség alatt kialakuló cukorbetegség. Ebben a típusú cukorbetegségben a 2. típusú diabetes mellitusra jellemző képet figyelhetünk meg. Ez a fajta cukorbetegség növeli a veleszületett rendellenességek kockázatát a gyermekeknél, ezért monitorozást igényel.
Maga a cukorbetegség diagnózisa a beteg kórtörténetén alapul, amely olyan tüneteken alapul, mint a polydipsia, a polyuria, a gyengeség, maga a fogyás és a cukorbetegség előfordulása a családban. A diagnózist csak a laboratórium igazolja. Az alapvizsgálat a glikémia, azaz az éhomi vércukorszint összegyűjtése, de a vizeletcukor (ketontestek) bizonyítéka is. Ha a vizeletben és az üres gyomorban cukor jelenlétét észleljük, ismételten 7,8 mmol/l vér fölött, akkor folytatjuk a diagnózis megerősítését az ún. az orális glükóz tolerancia teszt néven ismert glikémiás görbe vizsgálatával. A diagnózis megerősítéséhez a C-peptid meghatározása is szükséges, mivel az inzulinnal egyidejűleg ürül, és jelzi a saját termelését.
A cukorbetegség kezelése közvetlenül függ a cukorbetegség típusától, és a betegek célja a vércukor és a glikált hemoglobin megfelelő értékének elérése, ezért a cukorbetegség kompenzációját szeretnénk elérni a betegben. Az étrenden alapuló kezelés, maga a rend és az inzulinterápia szintén a cukorbetegség kompenzációjából származik.
Az inzulint minden 1-es típusú cukorbeteg, azaz gyermek, serdülő, de terhes nő, 2-es típusú cukorbeteg, akiknek sikertelen az étrendi terápiája, és orális antidiabetikumok is használják. Eredetileg sertés és marha inzulint is használtak, ma bioszintetikus humán inzulint és analógjait használják.
Magát az inzulinkezelést orvosnak kell felügyelnie, mind az inzulin típusa, mind az inzulin adagja miatt. Ezt a két feltételt azonban az étrend, a fizikai aktivitás és az életmódváltás is befolyásolja.
Így a cukorbetegség terápiája azon alapul, hogy mennyi inzulin hiányzik a betegből. A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek az orális antidiabetikumok. Csökkentik a vércukorszintet, de meg kell jegyeznünk, hogy használatuk nem helyettesíti magát az étrendet, a fizikai aktivitást és az étrendi intézkedéseket. A sikeres kezelés alapfeltétele az életmódváltás, amely diétás intézkedéseket is tartalmaz. Erre a cikk későbbiekben fogunk kitérni, mivel ez egy széles spektrumú téma, amely sok alapvető információt tartalmaz a cukorbetegek számára.
Az orális antidiabetikus terápia kezdetben a metformin nevű anyag használatán alapul. Az ezt az anyagot tartalmazó gyógyszerek gyakran az első választott gyógyszerek, és csak akkor kezdődik a kezelés, ha a beteg nem tolerálja a metformin-kezelést.
Az orális antidiabetikus terápia tehát elsősorban az éhomi vércukorszintre, az étkezés utáni vércukorszintre, valamint a beteg azon képességére támaszkodik, hogy fenntartsa az ideális vércukorszintet. Néhány beteg esetében az orvosok a gyógyszerek hármas kombinációját közelítik meg. Fontos, hogy a betegek vigyázzanak arra, hogy ne hasonlítsák össze magukat más betegekkel, mivel a cukorbetegek csoportja erős egyéni terápiát mutat. Magának a terápiának a meghatározásakor az orvos és az egészségügyi személyzet az általános klinikai állapotra, életkorra, testtömegre, derékbőségre, BMI-re, a betegség tüneteire, a vérnyomásra, a kis és nagy erek érintettségére, egyéb betegségekre, az önállóság lehetőségére támaszkodik. - a vércukorszint monitorozása - azaz önellenőrzés.
Maga a cukorbetegség-szabályozás a cukorbeteg életének szerves része. Ez a vércukorszint szabályozása a beteg otthoni környezetében és napi tevékenységei során. A cukorszint monitorozása főként a glikémia ellenőrzését foglalja magában glükométer segítségével, különböző időintervallumokban, amelyek azonban az élelmiszer használatához, a fizikai aktivitáshoz, az alváshoz vagy akár az egészségi állapot romlásához kapcsolódnak.
Ez az ellenőrzés minden olyan beteg számára szükséges, aki nem ismeri vagy nem tudja elképzelni magát a betegséget és annak jelentőségét. Az otthoni környezet vércukorszintjének önellenőrzése segíti és felhívja az orvos, a nővér vagy az oktató figyelmét a beteg irányába és a cukorbetegség kompenzálására.
Így a monitorozás végső soron rámutat arra, hogy a glikémia hogyan reagál az egyes ételekre, a fizikai aktivitásra, az alvásra, de a stresszes helyzetekre is. Ezeknek a reakcióknak az ismerete fontos eleme a cukorbetegség kezelésében, mivel ez az út a kompenzált cukorbetegség felé. Az orvos utasításai szerint a beteg így módosíthatja az inzulinadagot, vagy csökkentheti az étrendben lévő szénhidrátegységeket, amelyeket jelenleg követ. Az inzulinnal kezelt betegeket az egészségbiztosító is megtéríti, és az orális antidiabetikumokkal kezelt betegek glükométer vásároljon a gyógyszertárban, mivel hasznosak a cukorbetegség kezelésében.
Az étrendi intézkedésekhez azonban külön cikk szükséges, mert a szénhidrátegységek elsajátítása a cukorbetegek gyakorlatában és a valós életben maga az alfa és az omega a kezelésben.