felismerni, felismerni, felismerni, elismert dok.
1. (mit kinek) mutasson megértést valakinek, megértést valakivel, valakinek megértését valamiben: Semmit nem fog felismerni számomra! (Ráz.) A Baricának mindenkor gyermekekkel kell lennie. De Jera nem akarja tudomásul venni. Szégyen az odaadásáért. (Kuk.)
2. (amely feltétel nélkül a class = "b0"> kötőszóval is) néha mellbimbó jellege van a beszédben, hogy elfogadjon, valamit igaznak ismerjen el, beismerje (általában hosszú vonakodás után): u. a hibád, a hibád, u. igazság;
Nem akarták tudomásul venni állításainak igazságát. (Jégé) Ez igaz, jól csinálják őket - ismertem be. (Kuk.) Sokáig ellenálltak, de végül beismerték, hogy a tehenet el kell adni. (Tat.) Bevallod, egy fillér nélkül sem mehetek el. (Tea.) Valld be, nem így élek. (Tat.)
● meg kell u. ez igaz, így van;
3. (mit, kinek, mire, mire, kinek) jöjjön, döntést hozzon, véleményt szerezzen valamiről al. valakiről: u. valami helyes, helyes;
u. valaki bolondért;
Stanislav furcsa tudomásul vette apja kívánságát. (Vaj.) Felismerésre méltónak találta. (Gab.) Csak tegyen meg mindent a legjobban (Tomašč.) Ahogy akarja, ahogy tudja.
4. (ki, mit;
class = "sc" /> ki, mire, mire, mire, kinek, miért) beleegyezéssel elfogadja;
(hivatalosan) megerősít, jóváhagy: u. elnök, uralkodó, kormány;
u. állapot;
a bizottság elismerte (nem ismerte el) a tesztet;
a játékvezető elismerte (nem ismerte el) a gólt;
az orvos munkaképesnek ismerte el (nem);
u. egy gyermek a sajátja számára;
A katonai urak elismerték (katonai szolgálatra képesnek). (Taj.) Nem akarta a gyereket unokájának elismerni. (Kisteherautók.);
jogokat. u. valaki bűnös;
u. valaki követelése;
u. az apaság;
mezőgazdaság jóváhagyott eljáráson átesett elismert vetőmag;
5. (mit) értékelni;
dicséretek, valamiért való elismeréssel: elismerte szépségét. (Tim.) Mindig felismerhetjük a számunkra nyújtott szolgáltatásokat. (Jégé) A gyerekek [a vizsgán] jól válaszoltak. Az urak tudomásul vették a szorgalmat. (Taj.);