A gyermek számára az iskolába lépés nagy változást jelent, legalább annyira, mint egy felnőtt számára, munkahelyváltást. Ha azt szeretnénk, hogy a gólyaink várják az iskolát, és stressz és jólét nélkül éljék túl az iskola első napját, fel kell készülnünk rá. Mindenekelőtt mindig pozitívan beszélünk az iskoláról, mint arról a helyről, ahol új barátokkal találkozik és sok új dolgot tanul meg. Soha ne ijesztjük meg az iskolával. Olyan kijelentésekkel, mint "várj, megtanítanak az iskolában, ott engedelmeskedned kell", csak előre képesek leszünk a gyermekben az iskola iránti félelem és ellenállás kialakítására. Stresszben és félelemben nem érhet el olyan jó tanulmányi eredményeket, mint amikor jól érzi magát, elégedett és boldog az iskolában.
Az iskolát felügyelni kell
Ha egy kis gólya félelemmel és sírással megy iskolába, vagy egyáltalán nem hajlandó odamenni, vagy hirtelen vizelni kezd, fej- vagy hasfájásra panaszkodik, reggel visszatér, ne becsüljük le. Valószínűleg még nem elég érett az iskolához. Az átlag feletti intelligens és okos gyerekek is lehetnek érzelmileg éretlenek, azaz alacsony érzelmi hányadosuk van, azaz EQ. Az érzelmi érettség mértéke, csakúgy, mint az intelligencia, már ma is kifejeződik, hasonlóan az intelligenciához bizonyos hányadosokkal. A pszichológusok szerint az EQ ugyanolyan fontos, mint az IQ.
Csak az kellő érzelmi érettség teszi lehetővé az emberek számára, hogy egyenlő kapcsolatokat és barátságokat kössenek egymással, tudják, hogyan kell együttműködni és megosztani másokkal, hogyan lehet legyőzni a kritikus helyzeteket. Az érzelmi fejlődés szintje befolyásolja a gyermek tanulási képességét, mert a kiegyensúlyozott és elégedett gyermek gyorsabban, könnyebben és jobban tanul. Az érzelmi intelligencia nem veleszületett, fejleszteni és képezni kell. Egy jól működő családban a gyermek természetes módon és erőszakmentesen fejleszti az EQ-ját. A gyermek utánozza a felnőttek viselkedését, és amikor a legközelebb áll önmagához és más emberekhez, figyelmes, akkor a gyermek akaratlanul megtanulja.
Dicsérjük utódainkat minden jó cselekedetért, tanítsuk meg megköszönni, udvariasnak, tapintatosnak, segíteni más embereknek. Otthon megtanulják a legjobban az emberekkel való kommunikációt, és előrelátással oldják meg a konfliktusokat. Ha sikerül a családban, akkor képes lesz megtenni az iskolában, és később felnőttkorában sem lesznek problémái.
Tanítsuk meg a gyermeket tanulni
A pályakezdőnek kezdetben egy felnőtt segítségére van szüksége a tanuláshoz. Fontos, hogy mindig legyen hova tanulnia, lehetőleg saját íróasztala. Már a kezdetektől meg kell szoknia a rendszeres tanulást. Egy hatéves gyermek nem képes még hosszabb ideig koncentráltan dolgozni. Ezért a tanulást rövidebb szünetekkel váltjuk. Rövid idő elteltével képesnek kell lennie arra, hogy egyszerre legalább fél órát tanuljon. Soha nem lehet több, mint két óra folyamatosan. Kezdettől fogva hozzászoktatjuk a gyermeket a szisztematikus előkészítéshez, a rendszeres rendszerhez, ahol van idő a tanulásra, de a pihenésre is.
Tanuláskor a gyermeknek békére van szüksége. Még a zene, mint háttér, önkéntelenül elvonja a figyelmét, és rontja a képességét, hogy jól emlékezzen a tananyagra. A hallgatónak mindenekelőtt meg kell értenie a tárgyat. Ha nem érti a tananyagot, bár tudomást szerez róla, annál gyorsabban elfelejti. A nehezebb dolgokat többször meg kell ismételni, minden alkalommal. A tanulás során váltogatjuk a különböző tantárgyakat és tevékenységeket. Fokozatosan tanítjuk a gyermeknek az önállóságot. Egy idő után hagyjuk, hogy egyedül végezze el a feladatokat, és csak ellenőrizzük a munkáját. A gólyának azonban a tanulás mellett kötelességei is vannak, ezért képességeihez mérten bevonjuk a házi feladatokba is.