Versenypályázatok 2016

  • Általános iskola 1. osztálya
    • Nyomtató
    • Lisa - Ki lopta el a havat
    • Kis kutya és tél
  • Általános iskola 2. osztálya - vers
    • Bizonytalanság
    • Menekültek
    • Fagan
    • Újság
    • Annie
    • Holló
  • 2. osztály az általános iskola - próza
    • Törött orrról és világi szépségről
    • Szótípusok völgye
    • Az erdei tündér gyermekei
    • A nő, aki etette a galambokat
    • Hogyan akart megváltozni Telefko
    • Amit a gyerekek nem tehetnek a gyerekekkel
  • Középiskola - költészet
    • Chors
    • Alvás
    • A szavak
    • Második kijárat
    • Mi a szerelem?
    • Óda a gyermekkorhoz
  • Középiskola - próza
    • Újrafelfedezés
    • Hörcsög
    • - Emlékezz a szavaimra.
    • Edmund St.
    • Értelmesség a falban és titkok mások fejében
    • A bagoly mindig a megfelelő csomaggal érkezik, így nem találtak senkit, aki kezelte a panaszt

A tévéképernyőről öntött letargikusan nyugodt szoba homályában ráncos kezek keveredtek a ráncos kezeknél. Talán egyszer csak emlékeim és ízletes gyümölcslé lesznek ráncaim ... Mindegyikből csak cseppenként.

szavaimra

A mérleg teljesen simán csúszik. A megpuhult gyümölcsről leesnek egy műanyag tálcára, ő pedig folytatja a beszélgetést, gyümölcsszeletekkel ellátott kést tesz az ajkához, hogy felszívja a nyár utolsó cseppjeit, hogy azok ne romolhassanak el. Ezt mondta.

Tévécsatornát váltok, de unom. Mindent kommentál, nem tud koncentrálni.

Fémes hang hallatszott a képernyőről: rata-ta-ta-ta! Fegyver félig részlete, utána madártávlat. A drámaoktatásban tanultuk. A legtöbb háborús film a hóban vagy a sárban játszódik. Ez az elsők között van. Egy rakás test és élénkvörös vér. Mintha csak az artériákat ütnék meg minden alkalommal.

- Át tudom váltani? - nézek kétségbeesetten az arcába, de a kifejezésből azt hiszem, nem. A háborús filmek az övék.

- Minden egyenruhának megvan az élete. A gombokat mindig mintára kellett varrni. Nézd meg azokat a jelvényeket.

Feladom a sofőrt.

A matt lé lefolyik a csuklómon, a film lassan végtelen felvételeket húz a síkságról, én pedig édesen megúszom a megkezdett gondolat és történetek érzékét. Hetven év.

- Ezek már nem olyanok, mint régen. A régi udvarban, lent a malomban volt…, te voltál! Körte volt a világ számára. Emlékezz a szavaimra. Ők sem lesznek. - ő mondta.

Soha nem lett Kauflander. Az előkertben bízott három paradicsomában, amelyről csak a nagymama gondoskodik. Együtt kerestük a csigákat, nyálkás testüket. Még mindig gyűjti őket. Egyedül. Táplálja őket friss spenóttal. Nagymama pedig jóval az egészséges táplálkozás látomása után boldogan vásárol tovább idegeneket. Kauflandistka.

- Nagypapa, mikor kezdődik a pusztulás szezonja? - A keleti újonnan elkapott akcentussal rajzolok, mesterségesen tanítva csendes éjszakákat borral a pavilonban. Az itteni nyarak egyre rövidebbek. Barátjaik lopnak.

- Oberačka, Dušinka, vasárnaptól egy hónap múlva. Amibe belerúgsz nyáron, azt télen csinálod. Emlékezz a szavaimra.

Nem tavasszal volt? Arca két mélyedést tárt fel, azonosak az enyémmel. Válaszol, bár biztosan gyanítja, hogy a gyűjtési idő nagy részét átírom körteültetvényébe, amely egy tavat és egy padot rejt magában a helyrehozhatatlan alvók számára. És én a naplóval.

Világos szoba, hektáros körtére, szokások nélküli ruhára, babkine süteményekre sütés előtt öt perccel és kávéval, valószínűleg csak megszokásból. Szeretek nyáron felébredni. És a fémlemezek susogása.

- Honnan szerezzem be a kosarat? Én is szeretnék válogatni.

- Futok a nagyapa felé tenyérrel, tele szakadt pöttyös gyümölccsel. Zöld óriás katicabogarak. Csak csúsztassa gyorsan…

- Fuss be a nyári konyhába, és nyisd ki a szemed. És vigyék a kicsiket is. Tudod, mikor van egy jó kis magzat? Amikor nem nagy. Emlékezz a szavaimra. - megpördül egy körte, megfordítja az arcát, utoljára a nap megmutatja az ág alól.

A fogásokat előre elkészített ládákká alakítja. Dokumentáltam, csak leszakítottam, és visszamentem nagymamámhoz, egy magán tárolóhely felé.

A nyári konyha fűszerszagú, rosszul lezárt, gyűrött mustárcsészékbe rakva dobozokban és lóhere a tengerimalacoknak, amelyeket a forgalmas unokatestvérek itt hagytak, faszitán megszárítva.

Megfosztottam magamtól a frissen készített savanyú süteményeket, megégettem egy omlós körtét, amiről nem derült ki, hogy még várnom kell, és a nagymamám szerint régi ragacsos ujjakkal ragacsos, nagyapám szerint felesleges és feleslegesen tárolt szemét, értéktárgyak újrafelhasználási lehetőséggel. - Emlékezz a szavaimra.

Látószög… Látószög. Pontosan rám irányul. Egy idős, rongyos, több százezerszer megtekintett fényképet tapsolt keretben. Csak gondatlanul támaszkodott a tavalyi diózsákokra. Még várni kell a "pusztulás évszakára".

Jóképű, kimutathatatlan színű fiatalember mintás gombokkal és jelvényekkel.

- A nagypapa rendesen jóképű volt. Ezzel a nyalogatott hajjal és rózsaszín ajkakkal metroszexuális készül. - kis iróniával értékelem a megfelelően retusált fotót.

- Soha nem metrózott. - összerezzent az idegen szótól megrémült nagymama. Inkább megfordította a fenekemet. De megértette, amikor hozzátette. - Micsoda tuskó, olyan tuskó, főleg, hogy árnyék van alatta, istenem.

Hagyom, hogy dübörögjön a lepedőkkel és a hangulattal. Van néhány kevesebb emlékem. Ezért még nem kell "emlékeznem" rájuk. Talán még nem annyira osztályozottak, mint az övé. Egyenruhás.

Látom. Mindenkinek megvan a maga élete…

Tortával és kérdésekkel teli szájjal térek vissza a gyümölcsösbe. Nincs kosár.

- Megtalálták a hercegnőt, megtalálták? - csak a fiatal, ráncos fiatalember mosolyog rám.

Nincs több egyenruha, csak overall és vicces égésgátló kalap.

És elhatároztam, hogy adok neki egy darab tortát egy újabb "Emlékezz ..." -re.