polgári társulás
NŐK SZÓJA
Bezručova 21
900 31 Stupava
Két szlovák kétnyelvű oktatása
Adrianka 34 éves, BA-ból származik, nős, angol és könyvtári szakot tanult a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, jelenleg harmadik gyermekével, Jakubekkel van szülési szabadságon, de angolt tanít, anyasági központban is részt vett, ahol angolt tanított az óvodásoknak, és nemrég elkezdett olaszul tanulni.
Adrianka, te vagy az egyetlen a környezetemből, vagy legalábbis azok közül, akiket ismerek, akik meglehetősen szokatlan úton indultak el - 100% -ban kommunikálni saját gyermekeikkel - nem idegen nyelven, pedig van szlovák anyanyelv és egy ember, akinek szlovákja van. Ki inspirálta ezt a döntést?
Azt mondtam magamnak, hogy amikor angolt tanultam és magam tanítottam, így idegen embereknek is megtaníthattam, akkor saját gyermekeim lehetnek. Már 4 hónapos korában elkezdtem angolul beszélni Martin fiammal. Egy impulzust tapasztaltam egy szomszéddal, aki angolul mesét olvasott 3 éves kislányának. Hirtelen a lánya azt mondta: „Anya, beszélj velem normálisan.” Ezzel rájöttem, és azt is tanulmányoztam, hogy a gyermek, ha idősebb, rájött, hogy ez egy másik nyelv, és tiltakozni tud. Ezért úgy döntöttem, hogy korán kezdem.
Miért állt hozzá valójában? Mi motivál téged?
Azt gondolom, hogy manapság az angol olyan, mint az eszperantó, a gyerekek megnyitják az ajtót a világ felé, hogy más emberekkel kommunikáljanak.
És amikor egyikkel kezdtem, akkor az összes testvérével kell. Az első elvek egyike: egy személy - egy nyelv. Az egyik szülőnek továbbra is csak az egyik, a másik szülőnek a másikat kell beszélnie. És a 2. elv: jobb, ha az apa és az anya idegen nyelven beszélnek a gyerekekkel, ha természetesen szándékos kétnyelvűségről beszélünk - i. hogy egyikünk sem születik angolul, így nem természetes a kétnyelvűség. De másképp állapodtunk meg.
Tehát nagyon fontosnak látja az idegen nyelv elsajátítását. Annyiban, hogy felhagyott a szlovák versekkel, dalokkal és a hazai nyelv csavarásaival és gyöngyszemeivel.
Őszintén meg fogom mondani - sajnáltam is, de azt mondtam magamban, hogy ha követni akarom a kitűzött célt, akkor - azon elv alapján, hogy a nyelveket nem szabad keverni, akkor nem keveredek és csak gyerekekkel beszélek Angol. Igen, feladom a gyöngyöt - a verseinket. De elkezdtem angol verseket és verseket tanulni. Az Úristen pedig mindig a megfelelő időben küldött útba - angolul beszélő embereket. Ha egy hölgy volt a pályán, a barátok sokat segítettek nekünk, ahol ő amerikai, majd egy család Minnesotából. Azt tanácsolták nekünk: "Ezt mondják, így vannak, itt vannak jó gyerekkönyvei." Nagyon sok mondóka van angolul is. Természetesen nem ők a szlovákjaink.
Jobban foglalkoztat, hogy minden nyelv kommunikációs funkciója mellett esztétikus és érzelmi. Úgy érzi, hogy olyan mély kapcsolata van a gyerekekkel, mintha a saját nyelvén kommunikált volna velük?
Nincs mihez hasonlítanom. Talán jobban éreztem magam, amikor a gyerekek még nem beszéltek, és nem tudtam használni a tipikus "némítás-némítás, néma-pofon-pofánkat". Hangfestés gyönyörű szavak, amelyek nem angolul. Bár vannak mások, de lehet, hogy nem ismertem őket. De most már nem érzem ezt a kárt - őrültek vagyunk, együtt eszünk és - legalábbis remélem J - gyönyörű érzelmi kapcsolatunk van.
Tehát mit követel mindez az anyától és a családtól? És mi van a nyelvtanárral?
Először is, a szülőnek rendelkeznie kell belső motivációval, elhatározással, hogy elindulni akar ezen az úton, és világos elképzeléssel kell rendelkeznie arról, hogy mikor akarja ezt megtenni. Magának kell akarnia, senki nem tudja lebeszélni róla. Természetesen jó nyelvtudásra van szükség. Bár rájövök, hogy én sem beszélem a nyelvet 100% -ban, és átadok vele néhány hibát is, amit sajnálok, de ez így van, mert ez a második nyelvem. Jó egy ideig abban a vidéken élni, majd otthonról találkozni olyan emberekkel, akik születésüktől fogva beszélnek angolul. Úgy, hogy a gyereknek más modelljei is legyenek. Azt mondtam magamban, hogy 6 évesnél fiatalabb gyermekek számára szeretném megtenni, de ma ezt látom, amíg elegendő pótlást nem kapnak. És sajnos ezt nem látom 2 óra angol nyelvben egy általános általános iskolában. Mert egy normális állami iskolába akarjuk őket tenni. Ha most abbahagynám velük a beszélgetést, időpazarlás lenne, mert valószínűleg a gyerekek felejtkeznének el leginkább. És csak az iskolában folytatják Én vagyok te vagy. .Ha nem járnak kétnyelvű iskolába, folytatni kívánom.
Ebben látom azt a kérdést is: a gyerekek csodálatosan unják az iskolát nálam, te vagy . Mit tegyél, hogy engedelmesek legyél? Végül is többet tudhatnak, mint maga a tanár.
(Adrianka nevetése): Valószínűleg beszélek a tanárral, elmagyarázom neki a helyzetet, és megkérdezem, mit tehetünk ellene. De gyermekeink nem hiperaktívak. Amit tudnak, nem feltétlenül tudatják az egész világgal. Nem hiszem, hogy zavarnák az osztály összes munkáját. Anyám szerintem nagyon értelmes ebben, és másképp alkalmazható. Talán a tanár munkatársnak veszi. És mindenképpen van mit tanulniuk írásban, még nem tudják, hogyan kell angolul írni.
Gondolja, hogy sikerül elérnie eddigi célját? Megértik gyermekei az igazán beszélt angol szót? És angolul is válaszolnak?
Igen, szinte mindent megértenek. Ha nem is néha, akkor kérdezik. És leíróan elmagyarázom nekik. Válaszolnak? Részben szlovákul, néhány angolul. "Anya, ezt szlovákul elmagyarázom neked" - mondja anya, de aztán visszatérünk az angolra. Vörös pöttyökkel is motiválom őket, amelyeket leírom. Az életkor előrehaladtával összetettebb kérdések és egyéb témák merülnek fel, de megpróbálom.
Tesztelte már külföldön a gyermekek nyelvtudását? Mi volt az?
Igen, egy keresztény közösségben voltunk Angliában, és ez jó volt. Martin még nem volt 3 éves, és egy angol meglepődött, amikor kérdezett tőle valamit, és az anyja angolul válaszolt neki. Az úr ekkor azt mondta: "Még nem is 3 és 2 nyelven beszél" (még nem 3 éves, és már két nyelven beszél). Ami akkor a hosszú és megerőltető munka kellemes megelégedéseként jutott el hozzám. Ami a gyerekekkel való beszélgetés - szinte egész nap egy második (vagyis számomra idegen) nyelven - az is. Öntsünk tiszta bort: egyrészt ez nagy előny a gyermekek számára, másrészt néha nehéz munka a szülők számára.
Látsz valami hátrányt? Ez a tanítás vagy nevelés problémákat okoz Önnek?
Azonos. Különösen itt, Szlovákiában. Gyermekeink szlovák környezetben nőnek fel. Például. amikor szlovák gyerekek között játszunk a játszótéren, megpróbálok elmagyarázni valamit, és más gyerekek nem értik. Nyelvi akadályt érzékelek. De hozzá lehet szokni. Ebben több előnyt, mint hátrányt látok.
Feltételezem, hogy a karaktered erőssége magában foglalja a következetességet. Ön is következetes, pl. a játszótéren, a boltban, röviden, az emberek között? Hogyan érzékeli a közeli és távoli környezetét?
Kint, a boltban, nincs gondom az orvossal. Amit kissé problémának tartok, az nem lehet a gyermekek oktatása rovására. Rájövök, hogy igazán nem tudok mindent elmagyarázni nekik angolul, de megpróbálom. És mások? Nem követtem jelentősen az idegenek visszajelzéseit. Időről időre az emberek megmutatják csodálatukat. És hogy nem tudták megtenni, meg ilyesmi. Megszokták. De egyfajta mikrovilágban élünk, ahol mindenki elfogadja. Ami a családot illeti, apám néha angolul beszél Anyával és Hankával, hogy gúnyolódjon rajtuk, és bővítse a ráfordításokat, barátaink pedig angolul kommunikálnak gyermekeikkel, amiért nagyon hálás vagyok.
Különösen erre a lépésre készültél? Bizonyos végzettség.
Különféle anyagokat tanulmányoztam az internetről, és amikor anyám körülbelül egy éves volt, elkezdtem doktori címet szerezni a FiF-ben. Az egyik téma a következő volt: Hogyan neveljünk kétnyelvű gyermekeket. Abban az időben az angol tanszék vezetője azt tanácsolta, hogy már van egy teljes tanulmány, ezért Štefánik docenstől nyúltam irodalomhoz, aki körülbelül 20 éve foglalkozik ezzel a témával és kétnyelvű gyerekekkel rendelkezik, bár mindkét szülő Szlovák. Megjelent az "Egy ember, két nyelv" című kiadvány. És sok-sok hasznos van benne.
Évek korától kezdve Martinko és Hanka kezdte rájönni, hogy életükben két különböző nyelv van jelen.?
Nem tudom. De tudom, hogy ha a gyermekeket születésüktől fogva két vagy akár három nyelvről beszélik, akkor az agyuk egyfajta egy nyelvet, beszédközpontot alkot, tehát csak egy nyelvként érzékelik. Nem tudom, mikor következik a felbontási szakasz. Amikor anya 2 éves volt, megkérdeztük tőle, hogyan mondana valamit az édesanyja, és hogyan mondana valamit az apja. De nem tudta, hogy ezt angolnak hívják, ez pedig szlovák. Csak annyit tudott: anya ezt mondta, apu így. Tudta, hogyan kell egy személyhez egyedi szavakat rendelni. Ezért egy személynek csak egy nyelvet kell beszélnie a gyermekkel.
Nem féltél attól, hogy gyermekeid egyetlen nyelvet sem beszélnek?
Nem. Nos, néztem, ahogy válaszolnak, vagy sem, és amikor láttam, hogy válaszoltak, folytattam. Anyám másfél éves korában kezdett beszélni. Egyes gyerekek korábban, mások még később kezdik, és a szülő nem tudja, mi az. Amikor Dél-Szlovákiát nézzük, ott mindkét ember szavakkal nő fel, és ott senki sem oldja meg.
Ismerek egy Ausztriában élő szlovákot, aki feleségül vett egy osztrákot, aki gyermekei késleltetett beszédfejlődése miatt egyáltalán nem beszél velük szlovákul, aminek következtében saját gyermekei nem értik az anyjukat, nagymamájukat, unokatestvérek. Mit mondana vagy ajánlana egy hasonló nőnek, aki ilyen félelmekkel fordulna önhöz?
Azt javasolnám neki, hogy határozottan beszéljen a gyerekekkel az anyanyelvükön, mert később nagyon kevés az esély arra, hogy megtanulják. Családom van Svájcban és Németországban. Az unokatestvérem apja szlovákul beszél a fiával, így jól ért minket, de senki sem beszél szlovákul az unokatestvéreivel Svájcban, bár nem tudom az okokat, és nyelvi akadály áll fenn. Nem beszélhetnek az itt élő nagyszüleikkel. Minden anyának erre csak akkor van lehetősége, amikor otthon van gyermekeivel, vagyis nulla évtől tegyük hozzá - hármat. Amikor az adott ország óvodáiba és iskoláiba járok, az anyanyelve háttérbe szorul, a környezet uralkodik. Azt javasolnám neki, hogy borítsák el szlovák könyvek, filmek, állítsa ki a gyerekeket, de önmagát is szlovák ingerekre. Úgy, hogy vagy a nagyszülők látogatják meg, vagy hogy a gyerekek gyakran velük mennek az ünnepekre, hogy a nyelv létrejöjjön, majd csak fenntartva legyen. Áldozat ez, nagy következetességet és elszántságot igényel.
Ezért lehetséges, hogy a gyermek késik a beszéddel?
Megint csak Štefánik docensre és 20 éves kutatásaira támaszkodom. Beszél az elménkben uralkodó mítoszokról: arról, hogy ha két nyelvet beszélünk a gyerekekkel, akkor a gyermek elkábul vagy késik a beszéd fejlődésében. Állítólag ezek csak mítoszok, kutatások, amelyeket tudományosan nem erősítettek meg.
Pszicholingvisztika - a pszichológia határterülete a gondolkodásunk és a beszéd kapcsolatának kutatásával foglalkozik. Feltételekben gondolkodunk, tehát a gondolkodás fejlődésével a nyelv is fejlődik, a nyelv elsajátításával pedig a gondolkodás is fejlődik. Mit vettél észre ezen a területen?
Nem tudom. Nem gondoltam rá így.
Ha újra el kellene döntenie, akkor újra folytatná?