2 És az asszony teherbe esett és fiút szült, és látván, hogy szép, három hónapig elrejtette.
3 Amikor pedig már nem tudta elrejteni, nádat vett a bőréből, és ragasztóval és kátránnyal kent meg, és gyereket tett bele, és harmatba rakta a folyó partján.
4 A húga pedig messzire állt, hogy lássa, mi lesz vele.
6 Amikor kinyitotta a kulcsot, meglátta őt és a gyermeket, és íme, egy síró fiút. És együtt érezte őt, és ezt mondta: Ez a héberek egyik fia.
12 És látta, és látta, hogy látta, hogy nincs ember, megölte az egyiptomi embert, és elrejtette a homokba.
13 És másnap kiment, és íme két héber férfiú egymással verekedett. És így szólt a vádaskodóhoz: Miért üti meg a bolondját?
14 De ő ezt mondta: Ki tette őt fejedelemré vagy bíróvá felettünk? Meg akarsz ölni, hogyan ölted meg azt az egyiptomi embert? Mózes pedig félt és monda: Bizonyára ismert a dolog.
15 Amikor a fáraó ezt hallotta, meg akarta ölni Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől, és Midián földjén lakott. És amikor eljött, leültél a kút mellé.
17 De amikor a pásztorok jöttek, elűzték őket. Mózes pedig felkelt, segített nekik, és megöntözte nyájaikat.
18 Mikor pedig odaértek az õ atyjához, Reguelhez, monda: Miért siettek ma ezen a napon, és olyan hamar eljöttetek.?
19 És mondának: Egy egyiptomi kiszabadított minket a pásztorok kezébõl, és vizet öntött rájuk, és megöntözte a nyájat.
22 És szült fiat, és nevezé Geresnek, mert azt mondta: idegen földön vagyok.
23 És hosszú idő után meghalt Egyiptom keresztje. Izráel fiai pedig felsóhajtottak a robotra, és kiáltottak, és kiáltásuk felment Istenhez a robot felõl.
24 És meghallotta Isten kiáltásukat, és Isten eszébe jutott az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetsége.
25 És meglátta Isten Izráel fiait, és Isten felemelte õket.