koponya varratok

MUDr. Dana Kuniaková

Az újszülött fejének alakja túl hosszúkás, vagy éppen ellenkezőleg, széles vagy aszimmetrikus? Amikor ez a helytelen pozicionálás következménye, és amikor az állapotot craniostenosisnak tulajdonítják?

A craniostenosis olyan betegség, amely a koponya varratok idő előtti növekedéséből származik egy gyermeknél. A kifejezéssel is találkozhatunk craniosynostosis, ami maga a korai varratnövekedést jelenti, de ezeket a kifejezéseket gyakran összekeverik.

A koponyavarratok mindannyiunkban előfordulnak, és általában nyitottak az újszülöttek előtt, és fokozatosan záródnak. Az első varratot általában a gyermek életének első éve zárja le, a többi pedig fokozatosan, felnőttkorban.

A koponya több csontból áll, és koponya varratok kötik össze őket. Születés után a koponya varratai nyitva vannak, lehetővé téve a koponya csontjainak növekedését és a koponya megnagyobbodását.

Fokozatosan lassan záródnak, azaz rugalmas összeköttetésből csonttá alakulnak át, így szilárd kapcsolatot alkotnak az egyes csontok. Ha a varrat idő előtt bezárul vagy növekszik, a koponya növekedése leáll, és a fej sajátos deformitását idézi elő.

Attól függően, hogy néz ki a fej, a szakmunkás már egy pillantásra meghatározhatja, hogy milyen típusú craniostenosisról van szó, és ezért melyik varrat zárva van.

Mi a különbség a craniostenosis és a fekvő fejfájás között?

A craniostenosis a koponya varratok idő előtti növekedésének eredménye. Lefekvett fejjel a koponyacsontok és a varratok teljesen rendben vannak, a fejet csak az deformálta, hogy a gyermek többször ugyanabban a helyzetben feküdt. Ez nyomást gyakorol a fejre egy adott helyen és a fejléc növekedése ezután más irányban valósul meg - ahol nem kell legyőznie a betét ellenállását.

Például, ha egy gyermek a nap nagy részén egy fejlécen fekszik, a fejléc fejlécje lapos lesz, és a kompenzáló elég széles. Ha a gyermek fejét a nap nagy részében egy irányba fordítják - jobbra vagy balra, akkor a fej alakja aszimmetrikus lesz. Ez azt jelenti, hogy a fejlécnek csak az egyik fele fekszik le (például a jobb oldalon), a másik pedig látszólag kinyúlik (például a bal oldalon).
A fekvő fej ebből adódó deformitása nagyon hasonló lehet a craniostenosiséhoz.

Számos olyan tünetről tudunk azonban, amelyek segítenek meghatározni, hogy a deformitás a csecsemő rossz helyzetének eredménye-e. Segíthet például érdesített varrat jelenléte vagy hiánya, amely kraniostenosisban tapintható. A végleges diagnózist azonban mindig szakembernek kell elvégeznie, mivel a két betegség kezelése teljesen eltérő.

Néha, ha az állapot nem értékelhető kizárólag a gyermek fizikai vizsgálata vagy antropometria (a fej méretének pontos mérése) alapján, a koponyaröntgen vagy a számítógépes tomográfia segít közvetlenül megmutatni, hogy a koponyavarratok nyitottak vagy zártak-e.

Mikor észlelheti, hogy a gyermek feje deformálódott?

Craniostenosis esetén a fej deformitása néha megjelenik a születés után, vagy leginkább az élet első heteitől hónapjaig nyilvánul meg. Általában a fejléc növekedésével a deformitás még hangsúlyosabbá válik.

Hanyatt fekvő fej esetén a csecsemő feje születéskor teljesen normális és fokozatosan deformációt okoz a helytelen elhelyezés. A kraniostenosistól eltérően azonban ez a deformitás stabilizálódni vagy akár enyhén javulni is képes a gyermek növekedésével. Ennek az az oka, hogy amikor a gyermek elkezd önmagában forogni, akkor a fejlécet különböző pozíciókban menti.

Hogyan tovább, ha a gyermeknek fekvő feje van?

A fejléc mindig a helytelen elhelyezés miatt. Néha az állapot nem kontrollálható, például ha a csecsemő torticollisban szenved (merev nyaki izom, amely korlátozza a fej mozgását) születése után, vagy ha a csecsemő súlyos betegségben vagy kórházban van, és állapota elsőbbséget élvez, és egy bizonyos betegségben kell feküdnie. pozíció.

Másrészt, ha a baba egészséges, akkor semmi sem akadályozhatja meg bennünket abban, hogy helyesen helyezkedjünk el. Hiszen a csecsemő kiságyba és babakocsiba felváltva történő elhelyezése az egyik és a másik oldalon nem sok időt vesz igénybe, ugyanakkor új ösztönzőket nyújt a babának, amikor más irányba néz a világra.
Másrészt a fekvő fej egy életen át rajta marad, és a gyógymód gyakran hosszadalmas.

Mi van akkor, ha a babájának már fáj a feje?

Ebben az esetben mindig jó felkeresni egy szakembert (gyermekorvos, neurológus, ortopéd, gyermeksebész, idegsebész), hogy segítsen megerősíteni, hogy a fej deformitása valóban a fekvés és nem a craniostenosis következménye.

A kezelés során a 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek helyes pozícionálása eredményezi a legjobb eredményt. Javasoljuk, hogy a fejlécet más helyre helyezze, mint ahol a fejléc fekszik. A gyermekek hajlamosak elfordítani a fejüket a fény mögött, ezért célszerű például elforgatni a gyermekágyat, hogy a gyermek jó irányba forduljon.
Ezenkívül lehetséges úgy támogatni a gyereket, hogy kissé az oldalán feküdjön, és ne a fejlécen. Fontos gondolkodni a pozícionálásról, amikor a baba a kiságyban fekszik, hanem játék közben, babakocsiban vagy utazás közben is.

Három hónapos kortól kezdve a baba fordulni kezd, és a pozícionálás fokozatosan elveszíti jelentőségét, bár helyénvaló még mindig helyének beállítása és motiválása például a hasi játékra és hasonlókra.

Ha a deformitás jelentős, 4 hónapos kortól lehetőség van úgynevezett baba készítésére a koponya ortózisának átalakítása. Ez egy speciális sisak, amelyet pontosan a gyermek feje szerint mérnek, és biztosítja a deformáció helyes alakúra korrigálását. A sisak feszes, ahol a fej ívelt, és laza, ahol a fej lapított. Ennek eredményeként a fej csak egy bizonyos irányban nőhet, és a deformitás eltűnik.

Az ilyen ortózis hatása azonban csak akkor jelenik meg, ha helyesen viselik. A gyermeknek a nap 23 órájában sisakot kell viselnie. 12 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a fej és a deformitás leggyorsabb növekedése viszonylag gyorsan korrigálódik, a kezelés standard 4–6 hónapig tart. Az idősebb gyermekek általában hosszabb kezelési időt igényelnek, mivel a fej lassabban növekszik.

18 hónapos életkor után az átalakító ortózissal végzett kezelés már nem megfelelő, mivel a fej növekedése jelentősen lelassul, és a hatás nem elegendő. Az ortózis speciális könnyű anyagból készül, a gyerekek kiválaszthatják saját tervezésüket, és általában nagyon jól tolerálják.
A kezelés hatását és az orthosis viselésének hosszát az orvos határozza meg, ideális esetben egy antropológussal együtt, aki pontosan megméri a fejet.

Hogyan néz ki a craniostenosis?

Ha a gyermeknek olyan deformitása van, amely megnagyobbodott koponyavarratokra utal, akkor fel kell keresni egy gyermekorvost vagy idegsebészt, mivel ebben az esetben a kezelés kizárólag műtéti. Craniostenosisban szenvedő betegeknél az átalakító ortózis alkalmazása nem megfelelő. De hogyan néz ki a fej a craniostenosis egyes típusainál?

Craniostenosisra gyanakszik?

A legfontosabb, hogy nemcsak a gyermekorvos, hanem a szülő is ismeri a craniostenosis lehetőségét. Gyakran a szülő veszi észre először a fej deformációjának kialakulását, vagy a gyermek manipulálásakor érdes varratot érez.
A sikeres kezelés kulcsa a korai diagnózis. A műtét optimális életkora a legtöbb, egyéves korú gyermeknél van, és a szinosztózis típusától függően változik. Néhány gyermeket 3-6 hónapos korban operálnak. Ezért rendkívül fontos, hogy a betegséget időben diagnosztizálják.

A legtöbb gyermeknél a kraniostenosisra szakosodott orvos véleménye elegendő a diagnózis felállításához. A craniostenosis megalapozott gyanúja alapján ezután CT-vizsgálatot (számítógépes tomográfiát) hajtanak végre, amely preoperatív vizsgálatként is szolgál.

A következő lépés egy ütemezett művelet. A műtéti eljárás a szinosztózis minden típusánál eltérő, de közös elve van. Szükséges eltávolítani a megnagyobbodott varratot és kijavítani a koponya ebből eredő deformációját.
A benőtt varrat típusa szerint a műtét viszonylag rövid ideig tarthat, hanem néhány órára is, és a gyermek néha transzfúziót igényel. A műtét után a baba fejét védőkötés borítja.

A műtéti seb meggyógyulása után a gyermek némi fokozott védelmet igényel, különös figyelmet kell fordítani a fejsérülések megelőzésére, de egyébként tevékenysége nem korlátozott.

Nemrégiben ez is előtérbe került endoszkópos craniostenosis műtét. A teljesítmény szelídebb, mint a klasszikus módszer, ami tagadhatatlan előnye ennek a módszernek. Másrészt az endoszkópos módszer sikerességét a páciens életkora határozza meg - a gyermekeket az élet első hónapjaiban operálják meg, azaz. 3–4 hónapos korig.

Ebben az esetben tehát korai diagnózis szükséges. A második különbség a posztoperatív kúra - bár a gyermekek gyorsabban gyógyulnak a műtét után, de a klasszikus módszerrel ellentétben a műtét után néhány hónapig speciális sisakot kell viselniük, amely kezelni fogja a deformitást.

Az orvosnak el kell döntenie, hogy a műtét típusa melyik a legalkalmasabb a gyermek számára, de a szülő véleménye, hogy melyik műtéttípus szimpatikusabb számára, nem kevésbé fontos.

Mi történik, ha egy gyermek a fejére esik? Olvassa el a MUDr gyermeksebész újabb érdekes cikkét. Dany Kuniaková!

A babának görbe feje van, na és?

Szükséges-e egyáltalán craniostenosis? Ha a fej deformációja elfogadható a szülők számára, szükség van-e ilyen nehéz műveletre? Gyakran halljuk ezt a kérdést szüleinktől. Valóban, ha a varrat csak részben megnagyobbodott, és a deformitás kozmetikailag elfogadható, akkor le lehet lépni a műveletről.

Számos külföldi tanulmány foglalkozott a craniostenosis kérdésével, és még jelentős deformáció esetén sem bizonyították egyértelműen a megnövekedett koponyaűri nyomást vagy az agy csontok általi elnyomását (kivéve a sagittalis varrat szinosztózisát).

Tehát ez csak egy kozmetikai művelet? Alapvetően igen. De fontos vegye figyelembe a gyermek pszichológiai fejlődését, amely a serdülőkorban a fej deformációja miatt negatív figyelem középpontjába kerülhet, ezáltal megzavarva annak fejlődését.

Másrészt bebizonyosodott a megnövekedett varratok műtéti lazításának a gyermekek viselkedésére gyakorolt ​​előnye - a gyermekek a műtét után gyakran élénkebbek, jobban kezdenek "dumálni", boldogabbak. A műtét megtervezésének azonban mindig szigorúan egyéninek kell lennie, különösen azután, hogy az orvos és a szülő megállapodott a gyermeke számára optimális eljárásban.