Nemzetközi megállapodások listája (pdf; 214,96 KB)

fontos

ENSZ Szervezet

  • ENSZ Alapokmány
  • Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948)
  • A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) - sz. 120/1976 Coll.
  • Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) - sz. 120/1976 Coll.
  • Nemzetközi Egyezmény a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről (1965) - szám alatt megjelent. 95/1974 Coll.
  • Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről (1979) - szám alatt megjelent. 62/1987 Coll.
  • Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény (1984) - a. 143/1988 Coll.
  • Egyezmény a gyermek jogairól (1989) - megjelent a 2. sz. 104/1991 Coll.
  • Nemzetközi egyezmény a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről (1990)
  • Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól (2006) - megjelent a. 317/2010. Sz.
  • Nemzetközi egyezmény a személyek erőszakos eltűnés elleni védelméről (2006) - közzétéve: 12/2015 Coll.

A konvenciók részletes áttekintése jelentésük és kérdésük szerint felosztva
Az oldal lehetővé teszi a dokumentumok teljes verziójának letöltését angol nyelven. A szlovák változat megtalálható a slovlex weboldalon, ahol ezeket a dokumentumokat jogi szabályozásként a Szlovák Köztársaság törvénygyűjteményében teszik közzé.

ENSZ-rendszer Az emberi jogok előmozdítását és védelmét célzó szervek két fő típusú szervből állnak:

  • az ENSZ Alapokmánya által létrehozott testületek
  • a nemzetközi emberi jogi egyezmények által létrehozott szervek (szerződéses testületek)

Hatóságok között a Charta alapján létrehozott jelenleg különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához (HRC) tartozik, amely az ENSZ Emberi Jogi Bizottságát váltotta fel. Ma a Tanács az ENSZ-rendszer legfontosabb emberi jogi szerve. A HRD-vel kapcsolatos további információkért lásd az "ENSZ Emberi Jogi Tanácsát".

Az emberi jogok előmozdításával és védelmével az ENSZ valamennyi fő szerve foglalkozik, különösen:
Közgyűlés - elsősorban a Közgyűlés harmadik bizottsága (Szociális, Humanitárius és Kulturális Bizottság).
Gazdasági és Szociális Tanács
Nemzetközi Bíróság

Között ajánlatkérők tartalmazza:

  • Emberi Jogi Bizottság
  • Gazdasági, szociális és kulturális jogok bizottsága.
  • A faji megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság.
  • A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság
  • Kínzás elleni bizottság
  • Gyermekjogi Bizottság
  • Migráns Dolgozók Bizottsága
  • A fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága

Az ENSZ emberi jogi főbiztosának irodája
Az ENSZ emberi jogi főbiztosának Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) egy viszonylag új intézmény az ENSZ emberi jogi rendszerén belül. 1993-ban hozták létre az ENSZ Közgyűlésének 1. sz. 48/141. Az ENSZ emberi jogi tevékenységéért az emberi jogok főbiztosa viseli a fő felelősséget - ezen a területen ő az ENSZ főtitkára után a legmagasabb rangú ENSZ-képviselő. Feladatkörén belül és egy másik politikai testület (pl. Az Emberi Jogi Tanács) kifejezett megbízásának szükségessége nélkül a főbiztos kezdeményezhet súlyos és szisztematikus emberi jogi jogsértések esetén.

A Hivatal többek között támogatja az emberi jogi egyezmények egyetemes ratifikálását és végrehajtását. Az emberi jogok ENSZ-rendszerbe történő integrációját célzó feladatokat lát el (az emberi jogok általános érvényesítése). Ösztönzi az emberi jogi intézmények és szervezetek közötti együttműködést szerte a világon, és arra ösztönzi őket, hogy az ENSZ rendszerével összhangban járjanak el az emberi jogok támogatása érdekében. A Hivatal szakértelmet és tanácsokat nyújt az ENSZ emberi jogi szerveinek, valamint hozzáférést biztosít az emberi jogi információkhoz.

Európai Unió - az emberi jogok előmozdítása az EU-n kívül

"Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt és minden tagállamban közös alkotmányos hagyományokban rögzített alapvető jogok tiszteletben tartása az Európai Közösség."

Az EU-Szerződés kötelezi:

  • az alapvető jogok tiszteletben tartása az Európai Unión belül
  • fejleszteni és megszilárdítani az emberi jogokat az EU külső fellépéseiben.


Az emberi jogok tiszteletben tartása a világon az EU harmadik országokkal és nemzetközi intézményekkel fenntartott kapcsolatai alapvető része. Például minden olyan szerződésnek és megállapodásnak, amelyet az EU aláír, be kell tartania az emberi jogokat, ahogyan azt az EU Alapjogi Chartája meghatározza. Ez azt jelenti, hogy az EU Tanácsának minden külügyi szervének be kell építenie az emberi jogokat munkájába.

Az EU ezen a területen végzett munkájának referenciakerete a Az emberi jogok és a demokrácia stratégiai terve, amelyet 2012-ben fogadtak el, valamint az EU emberi jogi és demokrácia-cselekvési terve az Európai Bizottság munkájának idejére elfogadták. A harmadik tervet az EU Tanácsa 2020 novemberében hagyta jóvá a 2020–2024 közötti időszakra.


A cselekvési terv meghatározza az EU ambícióinak szintje és prioritásai ezen a területen az összes harmadik országgal fenntartott kapcsolatokban.

Öt részből áll:

I Az egyének védelme és felhatalmazása
II Rugalmas, befogadó és demokratikus társadalmak kiépítése
III Az emberi jogok és a demokrácia globális rendszerének támogatása
IV Új technológiák: A lehetőségek megragadása és a kihívások kezelése
V. Az uniós intézmények, köztük 140 küldöttség, és tagállamai közötti kölcsönös együttműködés megvalósítása

A terv új elemei megerősítik az emberi jogok és a környezetvédelem közötti kapcsolatot, nagyobb hangsúlyt fektetnek a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokra, a demokráciára, ideértve a polgári és politikai tér szűkítését is, nagyobb hangsúlyt fektetnek az üzleti és emberi jogokra, a digitális technológiai kérdésekre. és az emberi jogok védelmezőinek támogatása.

Az EU Tanácsán belül az emberi jogokkal közvetlenül összefüggő nemzetközi kérdésekkel egy speciális előkészítő testület, az Emberi Jogi Munkacsoport (COHOM) foglalkozik.

Az EU Tanács emberi jogi munkájának fő szempontjai a következők:

  • az EU prioritásainak meghatározása az ENSZ emberi jogi fórumain
  • tematikus iránymutatások elfogadása az EU külső fellépéseinek támogatására
  • emberi jogi párbeszédek megnyitása az EU-n kívüli országokkal
  • az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentés elfogadása

A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében az EU a harmadik országokban az emberi jogi helyzet figyelemmel kísérésére és javítására összpontosít. Fontos eszközök a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek, ill. politikai párbeszédek, amelyek emberi jogi kérdéseket is tartalmaznak. Ezenkívül az EU 12 alapvető iránymutatást fogadott el, amelyek meghatározzák az EU - különösen küldöttségei és tagállamai - célkitűzéseit és eszközeit az emberi jogok kiemelt területeken történő előmozdítása terén:

Az EU Tanácsa által jóváhagyott összes EU-irányelv angol nyelven elérhető az Európai Külügyi Szolgálat honlapján.

1. Iránymutatások a halálbüntetésről (2013)

Az Európai Unió a halálbüntetést az emberi jogok és az emberi méltóság súlyos megsértésének tekinti. A halálbüntetés világszerte történő eltörléséért folytatott harcban úgy döntött, hogy fokozza tevékenységét, és 1998 júniusában iránymutatásokat fogadott el, amelyek rögzítik az EU alapvető eszközeit és politikáit a halálbüntetés abszolút eltörléséhez béke és háború idején. Ezeket az irányelveket 2013-ban frissítették.

2. Útmutató a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel (2012)

A 2001 áprilisában elfogadott és 2012-ben aktualizált iránymutatások célja, hogy olyan eszközt nyújtsanak az EU-nak, amelyet a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban minden szinten, valamint a nemzetközi fórumokon felhasználhat a kínzások megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítésére és támogatására. embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés.

3. Az EU irányelvei a vallás és a meggyőződés szabadságának támogatásáról és védelméről (2013) szlovák nyelven

A 2013 júniusában elfogadott iránymutatások előmozdítják a vallásszabadságot és minden ember jogát arra, hogy megfélemlítés, erőszak vagy támadás veszélye nélkül joguk legyen vallásuk vagy meggyőződésük kifejezéséhez az istentisztelet, az ünnepek, a gyakorlatok és a tanítás során. Az iránymutatások elmagyarázzák a nemzetközi emberi jogokat, a vallásszabadságot vagy a meggyőződés szabványait, és egyértelmű politikai iránymutatásokat adnak az uniós intézmények és az EU tagállamai képviselői számára, amelyeket a harmadik országokkal, valamint a nemzetközi szervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás során kell felhasználni.

4. Iránymutatások a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek valamennyi emberi jogának előmozdításához és védelméhez (2013)

Az Európai Unió aggódik amiatt, hogy a szexuális irányultságot és a nemi identitást még mindig használják az emberi jogok súlyos megsértésének igazolására az egész világon. Ezen, 2013 júniusában elfogadott iránymutatások célja, hogy útmutatást nyújtsanak az uniós intézmények és az EU tagállamai képviselői számára, amelyeket harmadik országokkal, nemzetközi szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás során felhasználhatnak az LMBTI személyek emberi jogainak előmozdítása és védelme, valamint leküzdeni az LMBTI-személyekkel szembeni bármilyen megkülönböztetést, valamint az emberi jogaik megsértésének kezelését.

5. Útmutató a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekhez (2009)

Az Európai Unió rendszeres emberi jogi párbeszédeket folytat több mint negyven Európán kívüli országgal, különböző formátumokban és szinteken. A 2001 decemberében elfogadott és 2009-ben aktualizált iránymutatások megerősítik az EU szerepét az emberi jogok és a demokratizálás előmozdításában a harmadik országokban. Nagy jelentőséget tulajdonít különösen a Kínával folytatott intézményesített párbeszédnek (1995 óta tart) és az Orosz Föderációval folytatott párbeszédnek (2005 óta tart).

6. Iránymutatások a fegyveres konfliktusban szenvedő gyermekekről (2008)

A gyermekeknek természetes és elidegeníthetetlen jogaik vannak, amelyeket a gyermek jogairól szóló egyezmény, annak fakultatív jegyzőkönyvei és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök is rögzítenek. A gyermekjogok előmozdítása és védelme az EU emberi jogi politikájának egyik prioritása. A 2003 decemberében elfogadott és 2008-ban naprakésszé tett iránymutatások célja, hogy felhívják a figyelmet a kérdésre az EU-ban és harmadik országokkal egyaránt. Az egyes tagállamok révén az EU számos tevékenységet és projektet hajt végre, különösen az afrikai országokban.

7. A gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó felülvizsgált EU-irányelvek (2017) Ne felejts el egyetlen gyereket sem

Ezekkel az iránymutatásokkal az EU hangsúlyozza a legfontosabb nemzetközi és európai emberi jogi eszközök, normák és normák fontosságát, valamint a gyermeki jogok előmozdításával kapcsolatos politikai kötelezettségvállalásokat. A 2008 decemberében elfogadott és 2017 márciusában felülvizsgált iránymutatások megerősítik az EU elkötelezettségét a gyermeki jogok teljes körű megvalósításának biztosítása mellett, lehetővé teszik a gyermekek jogainak átfogó uniós megközelítését a külpolitikán keresztül, és új eszközként szolgálnak az EU emberi jogi politikájának előmozdítására. politikai kapcsolatokban.

8. Iránymutatások az emberi jogok védelmezőiről (2008)

Az emberi jogok védelmezőinek támogatása az EU emberi jogi politikájának hosszú távú eleme. A 2004 júniusában elfogadott és 2008-ban frissített iránymutatások útmutatóul szolgálnak a harmadik országokkal való kapcsolatokhoz minden szinten, valamint a multilaterális fórumokon az emberi jogok védelméhez való jog tiszteletben tartásának fokozására irányuló uniós erőfeszítések támogatására és megerősítésére. . Az iránymutatások a veszélyeztetett emberi jogok védelmezőinek uniós beavatkozását is előírják, és javasolják számukra a támogatás és segítség lehetőségét.

9. Iránymutatások a nők elleni erőszakról és a nőkkel szembeni megkülönböztetés bármilyen formájáról (2008)

2008 decemberében az EU Tanácsa elfogadta a nők elleni erőszakról és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokat annak érdekében, hogy megteremtse az ezen a területen az emberi jogi jogsértések elleni hatékony küzdelem eszközeit. Az EU prioritása a nők jogai iránt, hogy hosszú ideig aktív legyen ezen a területen. Az iránymutatások gyakorlati útmutatást nyújtanak a nők jogainak védelméről az ellenőrzés (ideértve az egyedi eseteket is), jelentéstétel, értékelés, két- és többoldalú együttműködés révén. Ezen iránymutatások célja a nők és a lányok védelmét célzó konkrét projektek megvalósításának támogatása is.

10. Iránymutatások a nemzetközi humanitárius jog betartásának előmozdításához (2009)

A nemzetközi humanitárius jog, más néven fegyveres konfliktusjog vagy haditörvény, célja a fegyveres konfliktusok hatásainak enyhítése azáltal, hogy megvédi azokat, akik már régóta nem vesznek részt vagy nem vesznek részt a konfliktusban, valamint a konfliktus eszközeinek és módszereinek kiigazításával. menedzsment. Ezen, 2009 decemberében elfogadott iránymutatások célja meghatározni az EU operatív eszközeit a nemzetközi humanitárius jog betartásának előmozdítása érdekében. Kiegészítik az EU-ban már elfogadott iránymutatásokat és közös álláspontokat olyan kérdésekben, mint az emberi jogok, a kínzás és a civilek védelme. Az iránymutatások célja annak biztosítása, hogy harmadik országok és adott esetben a harmadik országokban működő nem állami szereplők betartsák a nemzetközi humanitárius jogot. Valamennyi EU-tagállam részes fele a genfi ​​egyezményeknek és kiegészítő jegyzőkönyveiknek, ezért kötelesek betartani az előírásaikat is.

11. Iránymutatások az online és offline véleménynyilvánítás szabadságához (2014)

Ezek a 2014 májusában elfogadott iránymutatások tisztázzák a vélemény- és véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó nemzetközi emberi jogi normákat, és politikai és operatív útmutatást nyújtanak az európai intézmények és az EU tagállamai képviselőinek és munkatársainak a harmadik országokban és multilaterális fórumokon végzett munkájukhoz, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartáshoz szervezetek és polgári társulások. Utasításokat ad nekik arról is, hogyan lehet megakadályozni a véleménynyilvánítás szabadságának esetleges megsértését, hogyan lehet hatékonyan reagálni, ha ezt a jogot megsértik, és hogyan és milyen körülmények között korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát.

12. Iránymutatások a megkülönböztetésmentességről az EU külső fellépéseiben (2019)

Ezeket az iránymutatásokat 2019. március 18-án hagyták jóvá annak érdekében, hogy növeljék az EU hatékonyságát a kétoldalú és többoldalú együttműködés és párbeszéd, a fejlesztés és a humanitárius segély, valamint a civil társadalom erőfeszítéseinek bármilyen alapú megkülönböztetés elleni küzdelme terén.

13. Útmutató az ivóvízhez és a szennyvízelvezetéshez (2019)

Több mint kétmilliárd embernek nincs hozzáférése a biztonságos ivóvízhez, és 4,5 milliárd embernek nincs hozzáférése a biztonságos higiénés körülményekhez. Az éghajlatváltozás hatással van a vízhiányra. Ebben az összefüggésben a feszültségek és a konfliktusok a világban egyre nőnek.

A 2019. június 17-én jóváhagyott iránymutatások az egyik eszköz, amely elősegíti a mindenki számára biztosított ivóvízhez és szennyvízelvezetéshez való emberi jog fokozatos megvalósítását, és segítséget nyújt az e jogokért küzdő emberi jogi jogvédőknek. Az iránymutatások arra irányulnak, hogy az EU hogyan tudja felhasználni külpolitikai eszközeit, ideértve a fejlesztési együttműködést is.

Az uniós iránymutatások nem jogilag kötelező érvényűek, de mivel miniszteri szinten fogadták el őket, erős politikai jelzést adnak arról, hogy prioritásként kezelik az EU-t. Az iránymutatások hasznos eszközök az európai emberi jogi politikához, és gyakorlati eszközök az európai emberi jogi politika jobb előmozdításához. Az EU globális szereplői ezeket az iránymutatásokat konkrét intézkedésekkel, például demarszokkal és nyilatkozatokkal hajtják végre.


Az EU éves jelentése az emberi jogokról és a demokráciáról a világban

Az EU éves emberi jogi jelentésének célja bemutatni, hogyan alakul az EU közös értékei az Unió emberi jogi politikájává és álláspontjává. A jelentésben szereplő tényszerű információk célja az EU emberi jogi politikájának értékelésének alapja. A jelentés elsősorban a következő témákkal foglalkozik: az emberi jogok fejlesztése az EU-n belül, az uniós források és kezdeményezések harmadik országokban, az EU részvétele a nemzetközi fórumokon, az EU számára kiemelten fontos tematikus kérdések.