Kedves anya, a fiam több mint 1,5 éves, és még mindig nem tudok megszabadulni a félelmétől, amikor odaadom valakinek, hogy őrizze. Szeretném leszögezni, hogy ilyen helyzetek csak kétszer voltak velünk, még 2 óránál is hosszabb ideig, anyám még mindig figyelte őt. MM nem számolok, nem így élek ott. Egész idő alatt tűkön voltam, nem tudtam pihenni 😔, még mindig nanhon gondolkodtam. Most egy kollégánkkal bulizunk és újra megoldom a félelem kérdését. Annak ellenére, hogy a kicsi nem másnak adom, hanem az édesanyámnak, mégis problémám van ezzel. Istenem, mit tegyek, amikor óvodába jár? ☹ Most valahogy el kell kezdenem megoldani. Hogyan kezelted?
@monikapalo szia, magától értetődik, hogy félsz. De meg kell kérdezned magadtól, mitől félsz? Attól félsz, hogy anyukád nem sikerül? Hogy történik vele valami? Rájön, hogy ő az édesanyád, szeretettel gondozott rád és az unokájára is. Bízzon benne. Nem adod másnak 🙂 És ami az óvodát illeti, minél jobban megszokja más embereket és a csapatot, annál könnyebb mindkettőtöknek megbirkózni vele.
@ len.petra Köszönöm a támogatást. Tudod, félek, nem is tudom, pontosan mit. A lényeg az, hogy szinte mindig egyedül vagyok vele. MM gyakran utazik, és anyám nincs közel, ezért gyakran nem látjuk egymást. Ezért gondolom, hogy nem ismeri jól, nem tudja, mit akar kicsi és mit nem. talán túlzok. Bár viszont igaz, hogy a kicsi nagy barátom az anyámmal 😀 Igyekszem minden nap vele menni a játszótérre, a gyerekek közé, hogy ne legyen mindig velem. Amikor idősebb lesz, időnként beteszem egy gyerekzugba.
@monikapalo nagyon jó barátkozni. Legalább tudod, hogy jól van vele. Fogom a hüvelykujjamat 🙂
Megértelek téged is, de tudod, hogy lesznek pillanatok, és minél idősebb lesz, annál több lesz, ha nem tudsz vele lenni. Jobb, ha más emberekkel találkozik, hogy megszokja, hogy nem minden, amit akar. Tudom, hogy csak a legjobbat akarod neki, de az életben találkozni fogsz emberekkel, pl. abban az óvodában, ahol a fiad lesz, csak egy másik gyerek egymás után. Nem akar oda menni, és talán egy-két hónapig megoldja az óvoda problémáját. Akkor sokkal nehezebb lesz neked. Próbáljon egy kicsit személyteleníteni. Mi anyukák néha csak jobban ártunk a gyerekeknek ezzel a szeretettel. Minél többet szimatolsz, annál függetlenebb lesz, és valahol a sarokban elnyomják ... és még mindig nem akarod. 😉
A fiam 4 és fél éves, és amikor valakinek odaadom, félek tőle és gondolok rá. Nem szoktam, hogy valaki felvegyen. De általában nem független, éppen ellenkezőleg. Soha nem volt senkivel, kivéve rajtam és MM-n, de amikor például egy barát hároméves korában jött őrizni, problémamentesen sikerült neki, és belépett az óvodába is. Második éve ment óvodába, amikor én is félni kezdtem, de szeret oda járni, soha semmi rossz nem történt vele, és különösen bízom a tanáraimban. És rájöttem, hogy ez a legfontosabb, amikor kicsi, például az anyósa mellett, félek tőle, mert nem bízom benne, és erre van néhány okom. A kicsi még kicsi, teljesen rendben van a félelem, fokozatosan kikristályosodik és megpróbál gondolkodni, például ha valami oka van annak, hogy nem teljesen bízol az őt őrző személy iránt, talán ez segít neked.