Soha nem hallottam olyan babáról, amelynek születési súlya kevesebb, mint egy kilogramm. Soha nem hallottam a terhesség hatodik hónapjában született gyermek túlélőjéről. És velem még soha nem fordult elő.

számít milyen

Jurajunk a terhesség 27. hetében született, születési súlya mindössze 540 g. Amikor az altatás után felépültem, az orvos hozott nekem egy fényképet a fiamról. Sok mindent elmondott nekem, de egyikre sem emlékszem. Egész éjjel csak a fényképet tartottam a kezemben, és titokban sírtam az egészet. A legrosszabb az egészben a tehetetlenség. Nem tehet semmit. Semmi, csak várj. És ezzel egyidejűleg a szó szoros értelmében lélegezné a gyermekét. Az idő a legfontosabb dolog, amire gyermekének szüksége van. Ez a tehetetlenség mindaddig elpusztított, amíg a kórházi nővérem azt mondta nekem, hogy ha akarom, felhívhatok valamit a tejcímkére. "Tehetek végre valamit?" Tehát minden este rajzoltam képeket a világ találmányából. Valahányszor megrajzoltam őket, elképzeltem, hogy Juraj erre reagál, elmagyarázza neki, hogy milyen állat, milyen színű és mit csinál. Legalább ennyire ötletes lehettem a fiammal. Ez a rajz csak neki szólt. Amikor nehézségei támadtak a légzésével, töltött sapkát rajzoltam sállal vagy forró teával. Amikor keveset nyert, akárcsak a sündisznó papa. Amikor először esett a hó, rajzoltam nekik egy elefántot és egy nyuszit ... Ez a terápiám reményt adott mindkettőnk számára, hogy minden rendben lesz.

Még mindig megvan a fénykép, amelyet az orvosom hozott az éjjeliszekrényre. Kíváncsi vagy miért? Nagyon sok ilyen fotónk van. Hogyan tartom őt először a karjaimban, hogyan kezdett egyedül lélegezni, hogyan nyitotta ki a szemét, hogyan mosolygott ... Nos, valahányszor megnézem az első fotóját, látom, hogy hatalom harcolni a helyért a csak 540 g-os baba élete. Olyan energiával fog tölteni, hogy abban a pillanatban mindent meg tudnál csinálni.

Ezért biztatlak titeket, kedves anyák. Amikor a kisujjad harcolni tud, akkor neked is harcolni kell. Nem számít, milyen nehéz, nem számít, milyen reményeket adnak neki, nem számít, hogy néz ki, mennyit súlyoz, vagy milyen egészségügyi problémái vannak. Csak azon múlik, hogy élni akar-e. Az érleléséhez szükséges időt pedig úgy teheti, hogy elhiszi, hogy képes rá. Bár csak úgy, hogy színes szivárványt rajzol a címkére. Mert, ahogy a kórházi nővér elmondta, a képzeletbeli köldökzsinór soha nem fog elszakadni közted és a babád között.