2015. december 27, vasárnap
Karácsonyi napokon
Ez a karácsony csodával határos módon egészen békés. Valószínűleg hozzájárul ehhez a felnőttkori hozzáállásom, amely szerint bennem tartom az idegeimet olyan dolgok miatt, amelyek szétszakítanak. Tehát van egy kutya és egy kevesebb sírás. A viszonzatlan sikoly ekkor nem akar folytatni és nyugodt:)
Egész szép ajándékokat kaptam. Nagyon szép ajándékzsákban! Csak nézek rá, és nem is tudom, miért szeretem annyira, mert elég elfoglalt.
(Csak az anyám Dolce gusto kávéfőzőjében készített eszpresszót iszom, főtt tejjel abban az alumínium edényben, ami sikít, amikor forr, és fahéjat öntöttem. Imádom az illatát: 3 és az ízét, meg minden. Remek. Kávé kevesebb, de mindegy. Jurčik jobbá tesz, ha együtt vagyunk, karácsonykor kapott egy kávépörköltöt:))
Van egy óriási karácsonyfánk. Szeretem őt. Még a nagymama (aki után Brezsnyevnek nézek ki) díszítettük a fát. A nagyi apró, fekete nevető szemekkel. Imád pletykázni, és a világon a legjobb humora van - halkan viccek nélkül, nevetés nélkül, én pedig sajnálom. Nagyon sok társalgót tettünk a fájára, így már alig várta, hogy legyen min elmenni. (Másnap apukája azt mondta neki, hogy fogynia kell, és rettenetesen megsértődött, hogy nem ő volt a kövér a világon: D Nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott, mert a ZOŠIKAŇA-ban kellett lennie: D )
Nagymama elmondta, milyen kicsit vagyok. Ezen is rettenetesen nevettem. Valószínűleg valóban azokból az eseményekből jöttem - kalandosan menekültem előle, és valahányszor az utcára ment, hogy elkapjon, próbával kezdtem. Egyszer, amikor futottam, berohantam egy boltba, és egy ponyva mögé bújtam. Nem talált meg. Kb. 4 éves voltam.
25.12. Egész nap nevettem, morgolódtam bármitől. De borzasztóan azt sem tudtam, hogyan álljak meg helyenként. Néha nem szoktam rendellenes lenni. De a jó nevetés igen.
A legkisebb szégyen nélkül - imádom az ajándékokat. És ha valaki ajándékot akar nekem adni, nem állítom meg. Valószínűleg azonban örül, hogy ad nekem valamit. Azt hiszem, szerénytelen és szörnyű vagyok. Jój. (Kapok még valamit, rendben, várom már: D) Ó:-)
2015. december 8, kedd
Vissza a feketébe, boldogan énekelve
Beteg vagyok a világtól.
Rosszul vagyok Amy Winehouse végétől.
Beteg vagyok. Ah.
Akkora bánat volt benned, hogy remegek, és kényelmetlen vagyok. A bőröm karcolódik.
Soha életemben nem tudom megérteni, hogyan hagyhattak ott állni, letörölve, félreértve, tele szeretettel, egyszerű intelligenciával, természetesen tehetséggel. Olyan undorító kegyelemmel elpusztították őket.
MIÉRT.
Viszlát zsidó kislány. Nagyon sajnálom. El sem tudod képzelni, mennyit.
2015. október 26., hétfő
Férfi! Egy nőt.
Erős doboz, de mulandó.
Belül erős, de törékeny.
Ha a földön vagy, vedd át és fogadd be a belső teret.
Fedezze be, szüksége van rád.
Óvatosan, bo emlékszik és könnyen kitör.
De!
Ha teljesen kitört.
Tanulja meg tőle, mitől leszel örökkévaló.
Igen, te. Te ember.
2015. október 17, szombat
Néha jó.
Felülök a biciklire, kis narancssárga. A földre érve ez rendkívül fontos számomra, mivel félek, hogy elestem.
Rettenetesen meleg van, de amikor elindulunk, a szellő át szokott fújni a szoknyámon. Néha szégyellem, illetlen magasba repülnek. Nem megfelelő a városban, ahol a nagybácsi és a néni rosszul nézhet ki.
Viszont a gyalogos zónából indulunk, közelebb a tengerhez, szaga van, és hagyom, hogy a szoknyát annyira hordják, amennyit csak akar .
Gyorsan vezetek, néha örömömben kiabálok, kirándulok, szabadon, az illaton, a szépségen.
Nyugodt vagyok, úgy érzem, örökre ebben a hangulatban maradok.
Bejönnek a ruháim, és szeretem őket. Csak úgy, egész testemmel és lelkemmel, határtalanul és céltalanul szeretem.
(Nyári érzések, Trieszt, 2015)
2015. október 8., csütörtök
Nem haragszom örökké.
Ülteted virágaimat, virágaimat. Örülök nekik, szeretlek, nem engedlek el.
Ne aggódj, nem fogsz elesni, én tartlak. Nézd meg őket, milyen szépek.
Megkötözted őket nekem. Mint egy a sok közül.
Azok közül, akik kihúznak a semmiből.
Virágok, szavak, ölelések.