Szerves vegyületek oxigénjének és nitrogénjének protonálásához is használják.

kovalens kötés

A kovalens kötés polaritása
Különböző atomokból álló diatomi molekulákban, egyenlőtlen protonszámuk miatt, az egyik mag körüli sűrűség nagyobb, mint a másik mag körül, és a megosztott elektronokat nem vonják mindkét atom azonos erővel. Az atom azon képessége, hogy vonzza a más atomokkal megosztott elektronokat, egy relatív mennyiség, amelyet atom elektronegativitásnak (X) nevezünk. Egy elem elektronegativitása a kiválasztott elektronegegre vonatkozik. valamilyen kiválasztott elem, általában fluor. Értéke attól függ, melyik atom és hogyan kötött. A táblázatok tehát az átlagértékeket mutatják.
Egy molekulában, amely két különböző elektronegativitású, negatív töltésű atomból áll, a másik atomban pozitív töltésű. A molekula pozitív és negatív végű, és dipólust képez. Annak a ténynek köszönhetően, hogy az atomok pólust alkotnak, a kötést polárisnak nevezték el. Ezt az attribútumot azonban csak akkor használják, ha az elektronegativitások különbsége meghaladja a 0,4-et.

Ionkötés
Az ionos kötés a poláris kovalens kötés extrém esete. Ha a különbség elektroneg. elég nagy, egyszerűen feltételezhető, hogy a megosztott el. teljes egészében az el. egy elektronegatívabb atom burkolata, vagyis az egyik atom egy elektront adott át a másiknak. A kötés kialakulása tehát egybeesik az egymással ellentétesen töltött, kölcsönösen vonzó ionok képződésével.
A hozzávetőleges tájékozódás érdekében megállapítottuk, hogy ionkötés van az atomok között, amelyeknek elektrongátja van. legalább 1,7-tel különbözik.

Fém kötés
A fémek jellemző fizikai tulajdonságai (fényesség, vezetőképesség, alakíthatóság és alakíthatóság), valamint kémiai tulajdonságaik szorosan összefüggenek atomjaik kémiai kötésével. A fémkristály minden atomját annyi szomszéd veszi körül, hogy nem lehet lokális kötéseket kialakítani velük. Így a fémkötés legegyszerűbb modellje azt feltételezi, hogy a fémkristály szabályos térrácsban elosztott kationokból áll.

Hidrogénkötés (híd)
Főleg az H, F, O és N vegyületekben fordul elő. Ezt a HF, OH és NH kötések erős polaritásával magyarázzák. Csatolás el. a pár egy olyan elektronegatívabb atomra tolódik el, hogy a hidrogénatom gyenge kötést alkothasson a szabad el-kel. pár egy másik molekula atomján.
Feltételezi pl. a fehérjék és a nukleinsavak térbeli elrendezésének stabilitása. Ez azt is eredményezi, hogy a víz folyékony, olyan körülmények között, ahol hasonló vegyületek gázneműek. Hatással van a karbonsavak, alkoholok és más szerves vegyületek tulajdonságaira is.