Mi segítünk a mozgásban!

szorongás

A légzés vagy a légzés olyan folyamat, amelyet tudatalattink irányít. Nem kell tudatosan gondolkodnunk, hogy lélegezzünk, mégis lélegzünk. Ennek ellenére tudatosan befolyásolhatjuk és megváltoztathatjuk a légzésünket az aktivitás és az oxigénellátás szükségessége szempontjából. Sok ember megpróbálja megváltoztatni étrendjét, ivási módját vagy életmódját, de megfeledkezik a légzésről. Összehasonlításképpen - étkezés nélkül 3 hétig, víz nélkül 3 napig, de oxigén nélkül csak 3-5 percig tartunk. Naponta legfeljebb 23 000 lélegzetet veszünk, amelyre nem gondolunk, de egészségünk szempontjából elengedhetetlenek, mivel a légzés közvetlenül vagy közvetetten befolyásolja az emberi test összes többi rendszerét. Az alapvető építőelem, amelyen minden áll, a légzés és annak stratégiái, amelyeket használunk, akár fiziológiásak, akár kórosak.

A közös vélemény szerint a légzés 3 alapvető alkategóriára oszlik: mellkasi, hasi és rekeszizom. Alapvetően a légzés minden típusáról beszélhetünk rekeszizomként, mert a rekeszizom vagy mellkasi, vagy hasi/rekeszizom-légzésben működik, de mindegyiknél kissé másképp.

A rekeszizom a fő belégző izomként funkcionál, ill. összehúzódásai során a mellüregben helyet hoznak létre a tüdő tágulásához, és a hasüreg tartalmát a medencefenékhez nyomja (a belső szervek megfelelő mozgása). Rajta kívül más belégző izmok is működnek, mint pl bordaközi és fogazott, hogy a bordák elforgatásával maximalizálják a tüdő számára a belégzés során bekövetkező helyet. Beszélünk az ún fiziológiai helyzetek.

Vannak emberek, akik tüdőbetegségekben szenvednek vagy károsodnak a rekeszizom funkciói, és ezért kóros légzési stratégiákat kell alkalmazniuk a légzéshez. Megfelelő légzés esetén egyensúlyt kell fenntartani a légzőgázok be- és kitárolása között. vegye be a szükséges mennyiségű O2-t (oxigént) és bocsássa ki a szükséges mennyiségű CO2-t (szén-dioxid). Ha ez az egyensúly megszakad, a homeosztázis (a belső környezet egyensúlya) megőrzésére különféle szabályozási mechanizmusok merülnek fel. Gyakori jelenség a CO2 (PaCO2 szén-dioxid nyomás) csökkenése a vérben vagy a légzőszervi alkalózis, amely hiperventilációval jár. Ez a jelenség stresszes helyzetekben figyelhető meg.

A stressz lehet pszichológiai eredetű (szorongás, depresszió, nehezebb élet, túlterhelés stb.) Vagy fizikai (hiperventiláció, amelyet nem megfelelő fizikai aktivitás, hosszú távú nem megfelelő fizikai aktivitás, túledzés stb.) Okozhat. A stressz rossz légzési sztereotípiákkal jár (mellkas felső légzése, gyors sekély légzés, száj légzés stb.), Amelyek légzési izom hipertóniával járnak. A mellkasi típusú légzést a nyak, a mellkas felületes izmainak fokozott aktivitása, a kulcscsont dőlésszögének változása és egyéb kapcsolódó mechanikai problémák jellemzik.

A felgyorsult légzés nem feltétlenül jelent hiperventációt. A hiperventilációt úgy határozhatnánk meg, hogy a szükségesnél több levegő jut át ​​a tüdőn, és ezt például elérhetjük. percenként három-négy nagyon mély lélegzetvétel. A hiperventiláció tipikus tünetei: oxigénhiány, fáradtság, gyengeség, az idegrendszer fokozott érzékenysége a mechanikai és mentális tényezők iránt, fejfájás és légzőizmok, emésztési problémák és természetesen szorongás, de a szorongás hiperventillációt is okozhat. A fent leírt állapotok és légzési minták nem megfelelő szimpatikus aktivitást (az autonóm idegrendszer részei) vagy ún. "Harci vagy repülési válasz", amely gyakori és szükséges akut stresszes helyzetekben. A stressz tartós fennmaradásával a test egy gonosz körhintaba lép, ahol az egyetlen kiút a stressz kiváltó tényezőjének megkeresése.

Példa egy egyszerű légzési gyakorlatra:

Helyezzen kellemes pihentető helyzetbe, és próbálja ki a következőket: 3s. lélegzet, 1-2 másodperc. szünet, 5-6p. kilégzés, 1-2 másodperc. szünet lélegzés előtt. Ideális az alsó bordák/hasfal és a hát lélegzése a kiegészítő légzőizmok megnyugtatása érdekében. Mint fentebb írtam, ha hiperventilációban szenved (ezt nem is kell tudnia), nagyon valószínű, hogy a testmozgás során megfullad. Ebben az esetben a kilégzési időnek 1-2 másodpercnek kell lennie. lerövidítse vagy lerövidítse a szünetet, hogy ne érezze tovább a fojtását, majd próbáljon lassan haladni. Jó a gyakorlatot legalább 2 percig pihentető helyzetben és csendes helyen végezni, ahol tökéletesen a légzésre lehet koncentrálni. Rendszeres gyakorlással kezd csökkenni a légzőizmok tónusa, a szorongás és a légszomj érzése. Így enyhítheti a fokozott szimpatikus aktivitás vagy a hiperventiláció okozta tüneteket, és egy ideig helyreállíthatja autonóm idegrendszerének egyensúlyát.

Mint írtam, ez csak az elsősegély, de nem egy hosszú távú gyógyszer, tehát ha ezek a körülmények sokáig fennállnak, és bizonyos helyzetekben öntudatlanul kezdődnek, akkor az okot vissza kell keresni az életében, és el kell kerülni, ideális esetben meg kell szüntetni vagy befolyásolni kell az állapotot okozó stresszorok által.

Határozottan remélem, hogy ma többet megtudott a légzési rendellenességekről az idegrendszerrel kapcsolatban, és ezek az információk segítenek Önnek.