(C) A Biblia következetlen erkölcsi utasításai
Pál szerint a törvény minden erkölcsi előírása ezen a parancsolaton alapul: szeretni felebarátját, mint önmagát (Róm 13: 8-10; Galata 5:14). Az Ószövetségben azonban találunk néhány olyan parancsolatot és történetet, amelyeket ma, ha nem is lehetetlen, a szeretet parancsa alapján megvédeni. Példaként megemlítem Mózes törvényének azt a parancsát, hogy halálra kövezzék a család engedetlen gyermekét (5Móz 21: 18–21). Az Újszövetség tanításainak és erkölcsi megértésünk fényében ez a parancsolat elképzelhetetlenül hangzik. Mivel nincsenek olyan bibliai vagy egyéb történetek, amelyekben ezt a gyakorlatot követnék, nem biztos, hogy ésszerűtlen azt sugallni, hogy csak ritkán, vagy egyáltalán nem. Még Dávid király sem hajtotta végre engedetlen és dacos gyermekeit.
Egyes ószövetségi történetekben Isten azt parancsolja az izraelitáknak, hogy irgalom nélkül öljenek meg minden ellenséget (pl. 1Sám 15: 2-3), de az Újszövetségben Istent megszemélyesített szeretetként ábrázolják (1János 4: 8; 1János 1 4:16), és Jézus arra buzdítja híveit, hogy szeressék azokat, akik gyűlölik őket (pl. Mt 5: 38-48; Róm 12:20). Jézus azt is megtiltja, hogy hívei bármilyen erőszakot alkalmazzanak (Mt 26:52). Hogyan lehetséges tehát, hogy ugyanaz az Isten, akinek erkölcsi értékei változatlanok, adhatott volna ilyen ellentmondó parancsokat?
Még nehezebb megérteni, hogy Isten hogyan gyilkol egyrészt (pl. Ex 12: 29-30; Num 16: 27-33), vagy ad parancsokat a gyilkolásra (pl. Num 31: 17; 5Móz 13: 12-16; Jos. 8, 1-2, Josh 8:26; 1Sam 15: 2-3; Óz 14: 1) ártatlan gyermekeket, bűnös szüleikkel együtt, de másutt azt mondja, hogy a gyermekeket nem szabad megölni szüleik bűnei miatt ( 5Móz 24:16; Ezék 18,1-20). Hogyan adhat ki ilyen ellentmondó parancsokat egy Isten, akinek erkölcsi normái nem változnak? Ezek és sok más hasonló következetlen erkölcsi törvény úgy tűnik, hogy nem minden bibliai erkölcsi parancsolat származik Isten ajkáról; inkább a bibliai idők kortársainak erkölcsi normáit tükrözik. Ha igen, akkor jogosak lehetünk megkérdezni, hogy a homoszexualitásról beszélő szövegek valóban Isten vagy az izraeliták véleménye.
(D) Következetesség a Biblia értelmezésében
Sok keresztény hasonló következetlenséget mutat a nők papságának kérdésében. Mint fent említettük, teljesen világos, hogy Pál nem fogadta el a nőket tanítóként az egyházban, és mégis ma mindenütt megtalálhatjuk őket, még az evangélikus egyházakban is, amelyek ellenzik a homoszexuális házasságokat. Az egység érdekében ezeknek az inkonzisztens egyházaknak ugyanolyan erősen meg kell kezdeniük a harcot az elvált házasságokkal és a nők felszentelésével, mint a homoszexuális házasságokkal szemben.
Akik nem értenek egyet a homoszexuális házasságokkal, azzal érvelnek, hogy a homoszexuális szakszervezetek ellentétesek az alkotás rendjével, mert a homoszexuális párok nem tudnak gyermekeket szülni. Igaz, hogy a homoszexuális párok nem tudnak gyermeket szülni, de Isten nem azért hozott létre Évát Ádám számára, hogy elsősorban gyermekeik legyenek. Társává tette, mert nem jó egyedül embernek lenni (1Móz 2:18). Ha a gyermekvállalás képessége a házasság feltétele, akkor ugyanezen logika szerint meg kell tiltanunk a házasságot a menopauza utáni nők és azok számára is, akik nem tudnak gyermeket vállalni, vagy nem akarnak gyereket vállalni.
Sok heteroszexuális undorítónak és természetellenesnek tartja a homoszexuális kapcsolatokat, de a legtöbb homoszexuális nem. Az azonos nemű párok közötti szeretet ugyanolyan természetes a homoszexuálisok számára, mint az ellenkező neműek és a heteroszexuálisok közötti szeretet. Sok homoszexuális számára még az ellenkező nemmel való szexuális gondolat is undorítónak tűnik. Ami természetesnek tűnik, attól függ, melyik oldalon nézzük a problémát. Ha a homoszexuális uniókat a teremtés rendjével ellentétesnek akarjuk tekinteni, akkor emlékeznünk kell arra, hogy a többnejűség és a rabszolgaság is ellentétes a teremtés rendjével, és Isten mégis megengedte őket abban a törvényben, amelyet Mózes által adott.