A mozgásbetegség általában akkor érint bennünket, amikor a legkevésbé számítunk rá.

test

Sápadtság, csepegő hideg verejték és fájó gyomor hányásvágyra. Ha valaha is tapasztalt hasonló tüneteket az úton, akkor a mozgásbetegség számos áldozata közé került. A tudósok szerint egy ősi reflex állhat mögötte, amely állítólag megvéd minket az idegmérgezéstől.

A mozgásbetegség általában akkor érint bennünket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Hosszú autózás közben magazinnal kezdünk, vagy mobiltelefont nézünk, és egy ideig abbahagyjuk a környezet észlelését. Gyomrunk megalkuvás nélküli tiltakozása azonban nagyon gyorsan kiszakít minket a békéből, ami gyakran sürgős orvosi megállást kényszerít a járdaszélre. Mi okozta pontosan ezt a bosszantó élettani játékot? A válasz erre a kérdésre a fejünk mélyén rejtőzik.

Három tájékozódási érzék, amelyek nélkül nem lehet nélkülözni

A biztonságos mozgás érdekében az emberi test három alapvető orientációs rendszerrel van felszerelve. A testünk egyes részeinek pontos helyzetének meghatározásához főként a törzsben és a végtagokban elhelyezkedő úgynevezett proprioreceptorokat (félérzékeny receptorokat) alkalmaznak. Ezek a receptorok képesek elemezni az ízületek pontos dőlésszögét, valamint az izmok és az inak feszültségének változását is, aminek köszönhetően könnyedén megérinthetjük saját orrunk hegyét vagy megköthetjük a húrokat.

A proprioreceptorok jeleit a belső fülben elhelyezkedő vestibularis készülék információi egészítik ki. Gyorsulásmérőként működik, amely csatornák és bütykök rendszerével képes észlelni a fejünk mozgási sebességének és irányának apró változásait. Ennek a készüléknek köszönhetően, ha hullámvasúton haladunk, akkor a súlytalanság érzését észleljük lefelé induláskor, vízszintes gyorsulást erős fékezéskor és szöggyorsulást, amely kanyarodáskor ránk hat.

A látásunk is nagyon fontos orientációs rendszer. Arra szolgál, hogy összehasonlítsuk helyzetünket a terület többi objektumához viszonyítva. A szembejövő vonatban, amikor kinézünk az ablakon, könnyen észlelhetjük sebességünket az elhaladó országhoz képest, annak ellenére, hogy mozdulatlanul ülünk az ülésen (éppen ellenkezőleg, miközben a vasútállomáson várakozunk, a a szomszédos pálya annyira megzavarhat minket, hogy megtévesztő mozdulatot kapunk).

A mindhárom rendszerből származó információkat folyamatosan gyűjtik, értékelik és összehasonlítják az agyval, amely ezután a környező világ belső modelljét alkotja. Kölcsönös viszályaik tehát életveszélyes problémát jelenthetnek számunkra. Azonban hogyan érhető el folyamatos folyamatos koordináció ilyen különböző rendszerekkel?

A gravitáció használata, amely mindenütt jelen van és változatlan, a legelegánsabb megoldásnak bizonyult. Így, ha egyes központok egymásnak ellentmondó jeleket adnak, az agy könnyen elvégezheti a szükséges korrekciót. Egy ilyen hangolt rendszerrel ésszerűen számíthattunk arra, hogy vezetés közbeni kisebb lökések a legkisebb bonyodalmat sem okozják számunkra. Azonban ennek az ellenkezője igaz, és ebben biztosan nem vagyunk egyedül. Az emberek mellett a mozgásbetegség tüneteit nemcsak az emberek, hanem számos más állatfaj is megmutatja, köztük majmok, lovak, juhok, néhány madár, sőt halak is.

Amikor az információ következetlen

Tehát miért néha olyan rossz nekünk a járművekben? Úgy tűnik, hogy az émelygés kiváltója önmagában nem bármilyen mozgás, sokkal inkább az agy képtelen megbirkózni az egyes központoktól kapott információk jelentős eltérésével. Míg az evolúció több millió éve tökéletesen felkészített minket a gyaloglás és a futás megnyilvánulásaira, emberiségként csak 150-200 generációval ezelőtt találkoztunk passzív mozgással a hajók feltalálása és a háziállatokban való lovaglás idején. Tehát járművezetés közben idegrendszerünk jeleket küld arról a helyzetről, amelyben nekünk, a saját végtagjainkon mozgó emlősnek soha nem szabad magunkat találnunk.

Ezért Dr. Treisman elismert elmélete szerint az agy ezt a megmagyarázhatatlan eltérést a tájékozódási rendszerekből származó információkban a kezdeti ételmérgezés neurotoxinok tüneteként és hányáskísérletként értékeli. Ennek oka számos természetben előforduló idegméreg képes befolyásolni érzékeinket és koordinációs képességünk. Abban az időben, amikor az emberi étrend többnyire kétes eredetű nyers élelmiszerekből állt, hasonló reakciókészség a mérgezés első jeleire túlélés kérdése lehet. A jelenlegi kutatások szerint egy ilyen védekezés állhat a terhes nők reggeli betegsége mögött.

Ezzel az elmélettel összhangban áll az a megállapítás, hogy a biztonságos anyatejjel táplált és ugyanakkor kiszámíthatatlan viselési mozgásoknak rendszeresen kitett csecsemők egyáltalán nem szenvednek kinetózisban, míg a környezetüket felfedező idősebb gyermekek nagyon fogékonyak a mozgásbetegségre.

Tehát hogyan lehet sikeresen leküzdeni az émelygés kockázatát gyógyszerek nélkül? A legfontosabb az összes konfliktusos inger korlátozása. Míg az autó belsejére vagy a könyv mozdulatlan oldalaira összpontosítva nagy valószínűséggel nagyobb lesz az esélye, a láthatáron lévő ablakon kinézve az agyad megkapja a szükséges bizonyítékokat arra, hogy valóban mozgásban vagy, tehát minden rendben van . Ezen túlmenően, ha szerencséje van, és maga tudja vezetni az autót, akkor vizuális ingert és lehetőséget biztosít az autó viselkedésének közvetlen befolyásolására, amelynek köszönhetően teljesen el kell kerülnie az esetleges hányingert.