/szlovakia/file/zenywebjpg_skzeny_web.jpg

alacsonyabb mint

A Nemzetközi Nőnapnak nem szabad évente egyszer „pótolnia” azt, amit a társadalom vagy mindannyian a nőknek köszönhetünk. De jó alkalom arra, hogy megnézzük, merre haladtunk a férfiak és a nők esélyegyenlőségében.

Ladislav Mik kommentárja

Március elején minden évben megoldok egy kis dilemmát. Nem felejthetjük el, hogy gyermekként mindig szerettem volna megszerezni édesanyámnak a legszebb virágot. Hogy tudassa velem, mennyire szeretem. Még ma sincs kétségem afelől, hogy mi legyen a nők helyzete, és rendkívül értékelem a munkájukat és a következő otthoni "műszak" elsajátítását. Ugyanakkor nagyon jól emlékszem arra, hogy ez az ünnep hogyan volt képes politizálni, és végül undort és meggyalázni az előző rendszer sokaságát. Annak ellenére, hogy negyedszázada van itt, az emlékek minden évben itt vannak, és nagyon élnek. És a végén mindig ez jön le: nem csak az év egyetlen napjára kell emlékeztetnünk a nőket a tiszteletre és a súlyra, hanem egész évben egyszerűen meg kell élnünk. Másrészt ez az ünnep alkalom arra, hogy emlékezzünk arra, hogy a társadalmunk hol található a két nem számára biztosított esélyegyenlőség szempontjából. Az Eurobarometer nemrégiben közölt, tavaly novemberben közölt felmérése szerint az európaiak akár 91 százaléka is fontosnak tartja a nemek közötti egyenlőséget a tisztességes és demokratikus társadalom szempontjából. A mindennapi gyakorlat és számos statisztika azonban azt mutatja, hogy ebben a célban még mindig lemaradtunk.

Két hónap fizetés nélkül

Az egyik leglátványosabb megnyilvánulás a bérek közötti egyenlőtlenség. A nők átlagos órabére ma Európában még mindig 16 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Még mindig elképzelhető, hogy a nők tavaly csak november 3-ig kaptak fizetést. A szlovákok még egy kicsit rosszabbak, és fizetésük akár 19 százalékkal is alacsonyabb, mint a férfiaké.

A társadalmi elvárások, valamint az előítéletek továbbra is a nők alacsonyabb gazdasági függetlenségében mutatkoznak meg. Míg tavaly a férfiak 77,5 százaléka volt foglalkoztatott hazánkban, addig még a nők sem 65 százaléka, annak ellenére, hogy átlagosan felsőoktatást szereznek. Éppen ellenkezőleg, a nők továbbra is túlsúlyban vannak az alacsonyabban fizetett szakmákban, és nehezebben tudnak érvényesülni magas pozíciókban.

Tavaly a nagyvállalatok felső vezetésének csak 15 százaléka ült hazánkban, míg például Franciaországban több mint 43 százalék. Szlovákia, Romániával együtt, még az egyetlen két ország volt az Európai Unióban, ahol ez a részarány az utóbbi években csökkent.

A helyzet nem sokkal kedvezőbb a politikában, a szlovák parlamentben és a kormányban ma a nők csak egyötödét teszik ki. Ugyanakkor az MDŽ kezdete összekapcsolódik a nők szavazati jogával is, amely a 20. század elejétől az amerikai nők tiltakozásának egyik alapkövetelménye volt.

Ezt a jogot ma már nem kérdőjelezik meg, bár az a sajnálatos tény továbbra is fennáll, hogy a nők különféle okokból még mindig sokkal kevésbé indulnak választott poszton, mint a férfiak. Például a legutóbbi parlamenti választásokon kevesebb mint negyede szerepelt a jelöltlistán.

Ne tűrjük az erőszakot

Ugyanilyen fontos terület, amelyre különösen emlékeznünk kell ezen ünnep alatt, a nők elleni erőszak. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tanulmánya szerint legfeljebb minden harmadik nő megtapasztal fizikai vagy szexuális erőszakot felnőttkorában. Ugyanakkor a képzettebb pozíciókat betöltő nők akár 75 százaléka, a szolgáltatási szektorban pedig a nők 61 százaléka van kitéve szexuális zaklatásnak.

A szlovák társadalomnak annál szorosabban kell követnie a kormány lépéseit, amely a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény elutasítása ellenére megígérte, hogy a nők hatékonyabb védelméhez vezető összes rendelkezést a gyakorlatban megvalósítja.

A cikk néhány tényének rövid számítása is egyértelműen azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben elért jelentős fejlődés ellenére még mindig hosszú utat kell megtenni a nemek közötti egyenlőség terén. Az Európai Bizottság ezért ezt a területet kulcsfontosságúnak tartja, és számos olyan kezdeményezéssel áll elő, amelyek az oktatáshoz való jobb hozzáférésen, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáson és az üzleti és politikai vezetői pozíciókhoz való hozzáférésen át az erőszak elleni védelemig terjednek.

Mindazonáltal hozzájárulhatunk a nők társadalmi helyzetének javításához. Kezdhetjük azzal is, hogy március 9-én nem dobjuk a fejünk mögé ezeket a témákat. Talán máskor tisztelettel és szeretettel gondolhatunk anyáinkra, feleségeinkre, nagymamáinkra, barátainkra vagy kollégáinkra. Átvitt értelemben: egy virágcsokor a naptári ünnep szerint biztosan tetszeni fog, egy hétköznaponként csak ilyen virág örömet szerez.

Ladislav Miko, az Európai Bizottság szlovákiai képviseletének vezetője