Írásbeli információk a felhasználók számára
Gondosan olvassa el a használati információkat!
PENICILIN G 1.0 KÁLIUM-SÓBIOTIKA
PENICILIN G 5.0 KÁLIUM-SÓBIOTIKA
por oldatos injekcióhoz
A bejegyzési határozat jogosultja
BIOTIKA a.s., 97613 Slovenská Ľupča, Szlovák Köztársaság
Fogalmazás
Hatóanyag: benzilpenicillinum-kalcium (benzilpenicillin-kálium) 1 000 000 NE vagy 5 000 000 NE injekciós üvegben.
Segédanyag: nincs.
1 millió egység 65,7 mg (1,68 mmol) káliumot tartalmaz.
Farmakoterápiás csoport
Jellemzők
Parenterális alkalmazásra szánt benzilpenicillin káliumsója, vízben nagyon jól oldódik. Ez egy alap baktériumölő antibiotikum, közepesen széles spektrumú és rövid távú hatású. A benzilpenicillin káliumsója intramuszkuláris alkalmazás után nagyon gyorsan felszívódik, és maximális koncentrációját a vérben 15-30 perc alatt éri el. Ezután a szint gyorsan csökken, és már 4 órával a tényleges koncentráció alá csökken. Jól behatol a legtöbb szövetbe, és főleg az extracelluláris folyadékban található meg. Kevés a penetráció a cerebrospinalis folyadékba és a szem vizes humora. Gyulladás (agyhártyagyulladás) esetén azonban sokkal nagyobb mértékben és gyorsabban behatol a cerebrospinális folyadékba (csakúgy, mint más testnedvekbe). Nem hatol be kellőképpen a gennyes lerakódásokba, az iszkémiás területekbe és a nekrotikus szövetekbe. A biológiai felezési idő körülbelül fél óra, anuria esetén ez 7-10 órára hosszabbodik meg. Az anyatejbe választódik ki.
A n t i m i k r o b i a l n e s p e c t r u m: nagyon jól működik pyogén és más hemolitikus streptococcusok, pneumococcusok, gonococcusok és meningococcusok, corynebacteriumok, listeriák, Erysipelothrix insidiosa, bacillus anthraxam tetras és tetlotómiák ellen a moraxelek, a Treponema pallidum és a legtöbb leptospira törzs ellen is.
Terápiás javallatok
A benzilpenicillin-kálium beadása a penicillin-érzékeny kórokozók által okozott súlyos fertőzések kezelésének kezdetén javallt (a prokain-benzilpenicillin később folytatható). A pneumococcusok (az enterococcusok kivételével), a pneumococcusos agyhártyagyulladás (szulfonamidokkal kombinálva), a pyogén streptococcusok, a fogékony arany staphylococcusok, a gonococcusok és a meningococcusok kombinációja által okozott fertőzések, a diftéria, a lues, listeriosis, aktinomycosis. Hatékony a clostridia és corynebacteria által okozott fertőzések esetén, valamint a penicillin-érzékeny szerek által okozott egyéb fertőzések kezelésében. A benzilpenicillin megadózisai szubakut bakteriális endocarditis és bakteriális agyhártyagyulladás kezelésére javallnak, ha a tesztek jó fogékonyságot mutatnak. A penicillin G rendkívül hatékony a szifilisz különböző stádiumainak kezelésében HIV-ben és szifiliszben szenvedő betegeknél.
1. típusú hepatotoxikus mérgezés kezelése (mérgezés zöld mérges mérgekkel és 27 egyéb amatoxint tartalmazó gombafajjal).
Ellenjavallatok
A b s o l ú t n e: túlérzékenység a penicillinekkel és a cefalosporinokkal szemben.
R e l t i o n: allergiás, bronchiális asztmás, szénanáthás és urticariás kórtörténetben szenvedőknek történő alkalmazás. A benzilpenicillin-kálium megadózisainak beadása során figyelembe kell venni a test jelentős káliumellátását, ezért a megadózisokat nem szabad szisztémás idegrendszeri betegségek, hiperkalémia és az azt okozó állapotok esetén alkalmazni. A megadózisokat fokozott óvatossággal kell alkalmazni 6 hetes kor alatti gyermekeknél és 60 évesnél idősebb betegeknél, akiknek tubuláris vesefunkciója károsodott.
A benzilpenicillin nem ellenjavallt terhesség, hathetes gyermekek, szoptatás és veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén (kivéve, ha megadózisokat adnak).
Káros hatások
A legsúlyosabb és leggyakoribb mellékhatások az allergiás reakciók, amelyek gyakoribbak allergiás hajlamú embereknél. A legsúlyosabb megnyilvánulás egy anafilaxiás reakció, amely az alkalmazás után 1-2 perccel (néha fél órán belül vagy később) jelentkezik, összeomlás formájában kardiorespirációs elégtelenségig, esetleges halálos végződéssel. Egyéb allergiás megnyilvánulások: csalánkiütés, láz, ízületi fájdalom, angioneurotikus ödéma. A Lyell vagy a Stevens-Johnson szindróma súlyos szövődmény lehet. Van hányinger, hányás, hasmenés; vérzés, hemolitikus vérszegénység, eozinofília, trombocitopénia, ritkán kolesztatikus sárgaság és a lupus erythematosus kialakulása. A szifilisz kezelésében az esetek mintegy 50% -ában Jarisch-Herxheimer-reakció lép fel, amely lázban, izzadásban, fejfájásban és összeomlásban nyilvánul meg. Ennek oka az endotoxinok felszabadulása. A kardiovaszkuláris szifiliszben ez a reakció nagyon nehéz lehet (az optika elsődleges atrófiája, idegi süketség), és halálos kimenetelű lehet.
A megadózisok beadása a mellékhatások gyakoribb előfordulását okozza. Vese-, máj- és központi idegrendszeri rendellenességek fordulhatnak elő. Átmeneti szájvíz, fejfájás, néha hányás, valamint a központi idegrendszeri irritáció tünetei fordulnak elő leggyakrabban a benzilpenicillin megadózisainak alkalmazása után: arc- vagy végtagizmok lokalizált görcsei, epileptiform rohamok generalizált tonikus-klónikus görcsökig vagy akár kómáig.
Interakciók
Bakteriosztatikus antibiotikumok (tetraciklinek, klóramfenikol, eritromicin) együttes alkalmazása a hatás kölcsönös csökkenését eredményezi. A benzilpenicillin csökkenti az orális antikoagulánsok hatékonyságát. A klórpromazin csökkenti a benzilpenicillin hatékonyságát. A probenecid egyidejű alkalmazása a plazma szintjének kölcsönös növekedését okozza. Szalicilátok, aminofenazon és C-vitamin egyidejű beadása növeli a penicillin vérszintjét. Infúziós oldatokban a benzilpenicillin nem kompatibilis a metaraminollal, tiopentalival, amobarbitállal, aszkorbinsavval, prometazinnal, oxitetraciklinnel, tetraciklinnel, vancomycincinnel és szulfomicenicinnel, valamint szulfomicenicinnel, szulfomicenicinnel és szulfomicenicinnel. A benzilpenicillin növeli más anyagok hiperkalémiás hatékonyságát, hamis pozitív eredményt mutat a fehérjék és a cukor vizeletben való jelenlétének tesztjeiben.
Adagolás és alkalmazás módja
Farmakokinetikai adatok arra utalnak, hogy a benzilpenicillin-káliumot minden negyedik, vagy legkésőbb hat óránként kell beadni, ezért csak fekvőbeteg-kezelésre alkalmas. Az adagolás a fertőző folyamat típusától és helyétől, az etiológiai szer érzékenységétől és a beteg életkorától függ. A gyakori fertőzések kezelésében 25 000-100 000 NE/kg/nap intramuszkulárisan vagy intravénásan adják be 4-6 részre osztva. A szokásos napi adagok:
1 év alatti gyermekek 100 000 NE
1 év és 6 év közötti gyermekek: 400 000 - 1 000 000 NE
6 évesnél idősebb gyermekek és felnőttek 800 000–2 400 000 NE
Ezeket az adagokat legalább 3 napig adják a hőmérséklet csökkenése és a betegség klinikai tüneteinek eltűnése után. A streptococcus fertőzések kezelésének leállításához Pendepon vagy Pendepon Compositum injekciót kell beadni. A szubakut bakteriális endocarditis és a bakteriális agyhártyagyulladás kezelésében megadózisokat alkalmaznak, azaz. 15 - 30 - 60 maximum 80 millió NE naponta. Megadózisok esetén az egyszeri adag nem haladhatja meg a 10 millió egységet, és intravénás infúzióval kell beadni, legalább egy órán keresztül. 5 millió egység feletti adagok esetén a vesefunkciót legkésőbb a kezelés második napján ellenőrizni kell. 20 millió egység feletti napi dózis esetén neurotoxikus reakciókra kell számítani, ha a penicillin szintje meghaladja a 12 NE/ml cerebrospinalis folyadékot. A vér és a cerebrospinalis folyadék szintjét ellenőrizni kell, mivel az adag tovább növekszik. A gyermekek számára napi 0,5-1,0 millió NE/testtömeg-kg megadózis is adható, de a fokozott káliumbevitelt figyelembe kell venni. Ha a központi idegrendszeri irritáció jelei jelentkeznek, az alkalmazást abba kell hagyni, vagy görcsoldót kell beadni. A szubakut bakteriális endocarditis kezelésében a benzilpenicillin megadózisait 4-6 hétig kell adni.
A káliumszintet meg kell figyelni, amikor megadózisú benzilpenicillin-káliumot szednek. Az ilyen kezelést ezért csak olyan létesítményekben lehet elvégezni, ahol folyamatos ellenőrzés lehetséges.
Helyi alkalmazásra (instilláció és sinus kipirulás) a penicillint mindig parenterálisan vagy orálisan kell együtt adni.
A szemészetben a fogékony mikrobák által okozott fertőzések kezelésére subkonjunktiva 200 000 NE. 1 ml sóoldatban oldjuk. Ezt az alkalmazást kombinálni kell a parenterális beadással.
A penicillin G t megadózisai szükségesek a gombamérgezés (hepatotoxikus mérgezés) kezeléséhez. j.
300 000–2 000 000 NE/testtömeg-kg/nap iv. három napig felnőtteknek, gyermekeknek és terhes nőknek. A kezelést szilimarinnal kell kombinálni, napi 20 mg/testtömeg-kg dózisban, iv. infúzió 3-4 napig.
Az oldatos injekció elkészítése:
A benzilpenicillin káliumsója még kis térfogatú folyadékban (injekcióhoz való víz, izoozmotikus nátrium-klorid-oldat, 5% -os glükóz-oldat) is könnyen oldódik, amelyet az injekciós üveghez a kívánt oldatkoncentráció szerint kiszámított mennyiségben adnak. Megadózisok esetén az antibiotikumot 50-250 ml injekcióhoz való vízben oldják fel.
A benzilpenicillin-kálium-oldatot intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután, szubkonjunktiválisan vagy akár lokálisan adják be (csepegtetés és öblítés). Helyi alkalmazáshoz a penicillint mindig parenterálisan vagy orálisan kell beadni.
Figyelem
Az oldat elkészítésekor kerülni kell a benzilpenicillin oldat érintkezését a bőrrel vagy a nyálkahártyákkal a túlérzékenység nagy kockázata miatt. Emiatt az elszívott levegőt beadás előtt nem szabad kiszorítani a fecskendőből a levegőbe, hanem mindig csak az üres injekciós üvegbe. A benzilpenicillin beadását követő anafilaxiás sokk esetén keringési elégtelenséget és adrenalinnal, noradrenalinnal, hidrokortizonnal, antihisztaminokkal és kalciummal járó lehetséges légzési rendellenességeket kell kezelni. A reakciók kezelésének elveit betartják.
Figyelem
A dobozon feltüntetett lejárati idő után nem szabad felhasználni.
Tárolás
25 ° C alatt tárolandó, száraz helyen, fénytől védve.
Csomagolás
1,10 és 50 inj. 1 000 000 NE vagy 5 000 000 NE injekciós üveg