Számú melléklet 2. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2017/06430-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden kemény kapszula 2,5 mg indapamidot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok: 10,4 mg laktóz-monohidrát kemény kapszulánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény zselatin kapszula fehér alul és kék felsővel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az indapamid felnőttek artériás hipertóniájának kezelésére javallt.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A napi adag 1 kapszula (2,5 mg) reggel bevéve. A kapszulákat nyersen lenyelik, és vízzel veszik be.
4.3 Ellenjavallatok
- túlérzékenység indapamiddal, szulfonamidokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
- súlyos májkárosodás
- terhesség és szoptatás
- súlyos veseelégtelenség
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Májkárosodás esetén a tiazid diuretikumok máj encephalopathiát okozhatnak. Ebben az esetben a vizelethajtókat azonnal fel kell függeszteni.
A plazma nátriumszintje:
A nátriumszintet a kezelés megkezdése előtt meg kell határozni, majd rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Bármely vizelethajtó kezelést hyponatraemia kísérhet, amely néha nagyon súlyos következményekkel jár, és a nátriumszint csökkenése eleinte meglehetősen tünetmentes lehet. Ezért rendszeres ellenőrzésre van szükség, gyakrabban idős betegeknél és cirrhosisban szenvedőknél.
Plazma káliumszint:
A tiazid és hasonló diuretikumok hosszú távú alkalmazása a káliumhiány kockázatát jelentheti hypokalaemia esetén. A hipokalaemiát (kevesebb, mint 3,4 mmol/l) meg kell akadályozni időseknél, alultáplált embereknél és számos más gyógyszert egyidejűleg szedő betegeknél, duzzanatos és ascites cirrhotikus betegeknél, koszorúér-betegségben szenvedőknél és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel fennáll a ritmuszavarok kialakulásának veszélye (a hipokalaemia fokozza a digitalis készítmények szívre gyakorolt toxikus hatásait. A hosszú QT-intervallummal rendelkező emberek, annak veleszületett vagy iatrogén eredetétől függetlenül, szintén veszélyeztetettek. Mindezekben az esetekben a plazma káliumszintjének gyakoribb ellenőrzése A kálium első vizsgálatát a kezelés megkezdését követő első héten kell elvégezni. Ha hipokalaemiát észlelnek, megfelelő intézkedéseket kell hozni.
Plazma kalciumszint:
A tiazid és hasonló diuretikumok csökkenthetik a vizelet kalcium kiválasztását, ami a plazma kalciumszintjének enyhe és átmeneti növekedését okozhatja. A valódi hiperkalcémia a korábban nem észlelt hyperparathyreosis következménye lehet. Ebben az esetben a kezelést abba kell hagyni, amíg a mellékpajzsmirigy működését meg nem vizsgálják.
Vércukorszint:
Rendszeres vércukorszint-ellenőrzés szükséges cukorbetegeknél, különösen hipokalaemiában szenvedő betegeknél.
Húgysavszint:
Az emelkedett húgysavszinttel rendelkező betegek köszvényes rohamot tapasztalhatnak, ezért az adagot az aktuális plazmaszintnek megfelelően kell beállítani.
A tiazid és hasonló diuretikumok csak normális vagy minimálisan csökkent vesefunkció esetén (a kreatinin plazma 25 mg/l alatt, azaz felnőtteknél 220 µmol/l alatt) teljes mértékben hatékonyak. A kezelés által kiváltott diuretikum által kiváltott hypovolaemia a kezelést csökkentő diuretikum miatt csökkenti a glomeruláris szűrést, a plazma karbamid- és kreatininszintjének lehetséges növekedésével.
Normál vesefunkciójú emberek számára ez az átmeneti funkcionális veseelégtelenségnek nincs következménye, de tovább súlyosbíthatja a már meglévő veseelégtelenséget.
Az indapamid doppingteszt-pozitivitást okozhat.
A gyógyszer laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A plazma lítiumszintjének emelkedése túladagolás jeleivel, pl. sótlan étrenden (csökkent lítium vizeletürítés). Ha azonban vízhajtókra van szükség, a lítium plazmaszintjét szorosan ellenőrizni kell, és megfelelő kiigazításokat kell végrehajtani.
Az indapamiddal együtt alkalmazott más gyógyszerek (asztemizol, eritromicin, terfenadin, vinkamin) egyes anyagai torsades de pointes-t okozhatnak egyidejűleg hypokalaemiával és bradycardia-val, valamint a QT megnyúlásával.
Különleges gondozást igénylő kombinációk:
A nem szteroid gyulladáscsökkentők (szisztémás) és a nagy szalicilát dózisok csökkenthetik az indapamid vérnyomáscsökkentő hatását. A dehidratált betegeknél fennáll az akut veseelégtelenség kockázata (csökkent glomeruláris szűrési sebesség). Szükséges a beteg öntözése, a kezelés kezdetén figyelemmel kell kísérni a vesefunkciót. Az amfotericin B (iv.), A glükokortikoidok és az mineralokortikoidok (szisztémás), stimuláló (irritáló) hashajtók hipokalaemiát okozhatnak (additív hatás). A plazma káliumszintjét ellenőrizni kell, és szükség esetén korrigálni kell, különösen egyidejű digitalis terápiával.
A baklofen fokozza a vérnyomáscsökkentő hatást. Szükséges a beteg öntözése, a kezelés kezdetén figyelemmel kell kísérni a vesefunkciót.
Digitalist szedő betegeknél a jelenlegi hypokalaemia növelheti a digitalis toxikus hatásainak kockázatát. Ezekben az esetekben ellenőrizni kell a plazma kálium- és EKG-szintjét, és szükség esetén újra kell értékelni a kezelést.
Kálium-megtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamterén): ezek a racionális kombinációk, amelyek bizonyos betegeknél hasznosak, nem zárják ki a hypokalaemia vagy különösen veseelégtelenségben vagy cukorbetegségben szenvedő betegeknél a hyperkalaemia lehetőségét. Figyelemmel kell kísérni a plazma káliumszintjét, szükség esetén EKG, ill. értékelje újra a kezelést.
Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlói hirtelen hipotenzió vagy akut veseelégtelenség kockázatát jelentik a kezelés kezdetekor és egyidejűleg nátrium-kimerüléssel (különösen veseartéria-szűkületben szenvedő betegeknél).
Esszenciális hipertónia esetén, ahol a korábbi vizelethajtó kezelés nátrium-kimerülést okozhatott, ajánlott a diuretikum abbahagyását 3 nappal az ACE-gátló kezelés megkezdése előtt.
Krónikus szívelégtelenség esetén, amikor indapamid és ACE inhibitor kombinációját alkalmazzák, az alacsony dózisú diuretikummal egyidejűleg nagyon alacsony dózisú ACE-gátlót kell elkezdeni. Mindenesetre a vesefunkciót (a plazma kreatininszintet) ellenőrizni kell az ACE-gátló kezelés első heteiben.
Az Ia (kinidin, disopiramid) és a III (amiodaron, bretylium, szotalol) antiaritmiás szerek egyidejű szedésekor figyelembe kell venni a "torsades de pointes" kockázatát (hipokalaemia, bradycardia és a már meglévő hosszú távú QT intervallum hajlamosító tényezők). .
A metformin alkalmazása esetén fennáll a tejsavas acidózis kockázata a lehetséges vesekárosodás miatt, a diuretikumok (leggyakrabban fiúk) vonatkozásában. A metformin nem ajánlott, ha a plazma kreatininszint meghaladja a férfiaknál a 15 mg/l (135 µmol/l), a nőknél a 12 mg/l (110 µmol/l) szintet.
Nagy dózisú jódozott kontrasztanyagok indapamiddal és egyidejű dehidrációval kombinálva növelik az akut veseelégtelenség kockázatát.
Az imipramin (triciklikus) antidepresszánsok és neuroleptikumok fokozzák a vérnyomáscsökkentő hatást és az ortosztatikus hipotenzió kockázatát (additív hatás).
A kalcium-sókat figyelembe kell venni a vizelet csökkent vizeletürítéséből eredő hypercalcaemia kockázata miatt.
A ciklosporin a plazma kreatininszint növekedésének kockázatát hordozza magában a keringő ciklosporin szintjének megváltoztatása nélkül (még víz/nátrium kimerülés nélkül is).
A kortikoszteroidok csökkenthetik a vérnyomáscsökkentő hatást a víz/nátrium visszatartás miatt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Diuretikumokat általában nem adnak nőknek terhesség alatt. Soha nem használhatók terhességi fiziológiai duzzanatok kezelésére. A diuretikumok fetoplacenta ischaemiát okozhatnak, ami veszélyezteti a magzat növekedését. Az indapamid kiválasztódik az anyatejbe, és a szoptatást abba kell hagyni.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Indap általában nem befolyásolja a figyelmet. Egyes esetekben, különösen a kezelés kezdetén vagy más vérnyomáscsökkentő szerekkel kombinálva, a vérnyomás csökkenése miatt csökkenhet a figyelem és ezáltal a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A legtöbb klinikai vagy laboratóriumi kontrollt érintő mellékhatás dózisfüggő. Ritkán hányinger, székrekedés, szájszárazság, szédülés, fáradtság, paresztézia, fejfájás fordulhat elő. A legtöbb esetben kedvezően reagálnak a dózis csökkentésére.
A hasnyálmirigy-gyulladás nagyon ritka.
Az allergiás és asztmás reakciókra hajlamos emberek túlérzékenységi reakciókat tapasztalhatnak, különösen dermatológiai.
Meglévő akut disszeminált lupus erythematosus esetén fennáll az állapot súlyosbodásának, a makulopapuláris kiütésnek, a purpurának a kockázata.
A májkárosodás encephalopathiához vezethet (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Az indapamid a kálium kimerülés szempontjából is befolyásolhatja a laboratóriumi paramétereket, ami hypokalaemiához vezethet a különösen veszélyeztetett csoportokban (lásd 4.4 pont), a hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidratációhoz és ortosztatikus hipotenzióhoz vezet.
Klinikai vizsgálatok során hipokalaemiát (a plazma káliumszintje kevesebb, mint 3,4 mmol/l volt a betegek 25% -ában, és kevesebb, mint 3,2 mmol/l a betegek 10% -ában) figyeltek meg 4-6 hétig tartó terápiás dózisú kezelés után. 12 hetes kezelés után a plazma káliumszintjének átlagos csökkenése 0,41 mmol/l volt.
A kloridionok egyidejű elvesztése másodlagos metabolikus alkalózist okozhat. Ennek a hatásnak az előfordulása és intenzitása alacsony.
A kezelés során a megnövekedett húgysav- és vércukorszint előfeltétele ezen diuretikumok nagyon körültekintő feltüntetésének köszvényes vagy cukorbetegek esetén.
Ritkán előfordulhatnak hematológiai rendellenességek (thrombocytopenia, leukopenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia, haemolyticus anaemia).
Nagyon ritkán hypercalcaemia fordulhat elő.
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt nemzeti jelentéstételi központnak.
4.9 Túladagolás
Megállapították, hogy az indapamidnak nincs toxikus hatása 40 mg dózisig, azaz A terápiás dózis 27-szerese. Az akut mérgezés megnyilvánulása a hipovolémia (hyponatremia, hypokalemia) következménye. Klinikailag hányinger, hányás, hipotenzió, görcsök, vertigo, aluszékonyság, zavartság, polyuria vagy lyururia, vagy akár anuria (hypovolaemia miatt) is előfordulhat.
A kezdeti intézkedések magukban foglalják a bevitt anyag (ok) gyors eltávolítását gyomormosással, vagy aktív szén beadását, majd a víz és az elektrolit egyensúlyának helyreállítását egy speciális orvosi intézményben.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Diuretikumok, önmagában szulfonamidok
ATC kód: C03BA11
Az indapamid egy indolgyűrűs szulfonamid-származék, farmakológiailag hasonló a tiazid-diuretikumokhoz, amely gátolja a nátrium visszaszívódását a kéreg hígítási szegmensében. Növeli a nátrium és klorid kiválasztását a vizelettel, és kisebb mértékben a kálium és a magnézium kiválasztását, ezáltal növelve a termelt vizelet mennyiségét, vérnyomáscsökkentő hatású.
Az anephrica magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a vérnyomáscsökkentő hatás továbbra is fennáll.
Mint más vizelethajtóknál, az indapamid vaszkuláris hatásmechanizmusa a következőket tartalmazza:
Az érfal simaizomrostjainak csökkent kontraktilitása a transzmembrán ioncserében bekövetkező változásokkal (különösen a kalciummal) kapcsolatos.
A prosztaglandin PGE2 és a prosztaciklin PGI2 szintézisének stimulálása (értágító és vérlemezke-aggregációs inhibitor).
Az indapamid csökkenti a bal kamrai hipertrófiát.
A tiazid és hasonló diuretikumok esetében a terápiás hatás egy bizonyos dózis felett már nem nő, míg a mellékhatások tovább fokozódnak. Ezért hatástalan kezelés esetén már nem lehet tovább növelni az adagot.
Hipertóniás betegeknél rövid, közép és hosszú távú megfigyelések kimutatták, hogy az indapamid nem zavarja a lipidek (trigliceridek, LDL-koleszterin, HDI-koleszterin), cukrok (még magas vérnyomásban szenvedő cukorbetegek) metabolizmusát.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Az indapamid biohasznosulása magas (93%).
A maximális szérumkoncentráció (Tmax) eléréséhez szükséges idő 1-2 óra. 2,5 mg dózis után.
Az indapamid több mint 75% -a kötődik a plazmafehérjékhez.
A plazma eliminációs felezési ideje 14–24 óra (átlagosan 18 óra).
Az indapamid ismételt beadása növeli az egyensúlyi plazma koncentrációt az egyszeri dózishoz képest. Az állandó állapot stabil marad, és felhalmozódás nem történik.
A beadott dózis 60-80% -át a vesék választják ki. Az indapamid túlnyomórészt metabolitok formájában választódik ki. 5% változatlan formában ürül.
Veseelégtelenség esetén a farmakokinetikai paraméterek nem változnak.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A toxikológiai kísérleti eredmények nagyon kedvezőek az indapamiddal. Az akut toxikus tünetek megadózisokig válnak ki, a halálos dózis 300 - 1000 mg/testtömeg-kg, szubakut toxicitás három hónapig orális adagoláskor patkányokban kezdődik 1000 mg-os dózisban, a krónikus toxicitást 30 mg-nál a hypokalaemia okozza. A mutagenitás, a karcinogenitás, a reproduktív toxicitás vizsgálata negatív eredményeket hozott.