A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. Sz .: 2019/01343-Z1A
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Perindocombi 2 mg/0,625 mg
Perindocombi 4 mg/1,25 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Perindocombi 2 mg/0,625 mg
Minden tabletta 1,669 mg perindoprilt tartalmaz, ami 2 mg perindoprililerinnek és 0,625 mg indapamidnak felel meg.
Segédanyag: 60,95 mg laktóz.
Perindocombi 4 mg/1,25 mg
Minden tabletta 3,338 mg perindoprilt tartalmaz, ami 4 mg perindoprililerinnek és 1,25 mg indapamidnak felel meg.
Segédanyag: 58,456 mg laktóz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Perindocombi 2 mg/0,625 mg
Fehér, kapszula alakú tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel, mindkét oldalán egy műanyag „L” jellel, a másik oldalán pedig sima.
A bevágási vonal csak a tabletta törését segíti elő, hogy könnyebben lenyelhető legyen, és nem szolgál egyenlő adagokra történő felosztásra.
Perindocombi 4 mg/1,25 mg
Fehér, kapszula alakú tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel, mindkét oldalán egy műanyag „H” betűvel a bevágási vonal mellett, és az ellenkező oldalán sima.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Perindocombi 2 mg/0,625 mg
Perindocombi 4 mg/1,25 mg
Essenciális magas vérnyomás kezelése. A Perindocombi 4 mg/1,25 mg olyan betegeknél javallt, akiknek a vérnyomását önmagában a perindopril nem tudja megfelelően szabályozni.
4.2 Adagolás, alkalmazás és módszer
Perindocombi 2 mg/0,625 mg:
A szokásos adag napi egy Perindocombi tabletta egyetlen adagban, előnyösen reggel és étkezés előtt.
Ha a vérnyomást egy hónapos kezelés után nem lehet szabályozni, az adag megduplázható.
Perindocombi 4 mg/1,25 mg:
A szokásos adag napi egy Perindocombi tabletta egyetlen adagban, előnyösen reggel és étkezés előtt.
Ha lehetséges, az egyes komponensek egyedi dózistitrálása ajánlott. Ha klinikailag indokolt, fontolóra lehet venni a monoterápiáról a Perindocombi-ra történő közvetlen átállást.
Idősek (lásd 4.4 pont)
A kezelést a szokásos napi egy Perindocombi tabletta adagjával kell elkezdeni.
Vesekárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.4 pont)
A kezelés ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt).
Mérsékelt vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30 - 60 ml/perc) a maximális adag napi egy Perindocombi 2 mg/0,625 mg tabletta.
60 ml/perc vagy annál nagyobb kreatinin-clearance esetén nincs szükség dózismódosításra.
A szokásos orvosi ellenőrzés magában foglalja a kreatinin és a kálium gyakori ellenőrzését.
Májkárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont)
A kezelés ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.
Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Gyermekpopuláció
A perindoprililerin/indapamid kombináció biztonságosságát és hatásosságát gyermekpopulációban nem igazolták. A Perindocombi nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.
4.3 Ellenjavallatok
A perindoprillal kapcsolatban:
- Túlérzékenység perindoprillal vagy más ACE-gátlóval szemben.
- A korábbi ACE-gátló kezeléssel összefüggő angioneurotikus ödéma (Quincke-ödéma) kórtörténetében.
- Örökletes/idiopátiás angioneurotikus ödéma.
- A terhesség második vagy harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont),
- A Perindocombi és az aliszkirentartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Az indapamidot illetően:
- Túlérzékenység indapamiddal vagy más szulfonamidokkal szemben.
- Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt).
- Súlyos májkárosodás.
- Általában ez a gyógyszer nem ajánlott antiaritmiás gyógyszerekkel kombinálva, és torsades de pointes-t okozhat (lásd 4.5 pont).
- Szoptatás (lásd 4.6 pont).
A Perindocombi vonatkozásában:
- Túlérzékenység a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben
Az elégtelen kezelési tapasztalat miatt a Perindocombi nem alkalmazható:
- Kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különleges figyelmeztetések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében:
A perindopril és az indapamid alacsony dózisainak kombinációja nem mutatta a hypokalaemián kívüli egyéb mellékhatások jelentős csökkenését az egyes komponensek legalacsonyabb jóváhagyott dózisaihoz képest (lásd 4.8 pont). Nem zárható ki az idioszinkratikus reakciók megnövekedett gyakorisága, ha a beteget egyidejűleg két új, magas vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel kezelik.
A beteget szorosan figyelemmel kell kísérni a kockázat minimalizálása érdekében.
Lítium:
A lítium kombinációja a perindopril és az indapamid kombinációjával általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A perindoprillal kapcsolatban:
Neutropenia/agranulocytosis:
Neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és vérszegénységről számoltak be ACE-gátlókat szedő betegeknél. Normál vesefunkciójú, egyéb bonyolult tényezők nélküli betegeknél a neutropenia ritka. A perindoprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén érrendszeri betegségben, immunszuppresszív terápiában, allopurinollal vagy prokainamiddal végzett kezelésben, vagy ezen bonyolító tényezők kombinációjában, különösen akkor, ha a kezelés előtt már fennáll a vesekárosodás. Ezen betegek egy részénél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek egyes esetekben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-kezelésre. Ha ezeknél a betegeknél perindoprilt alkalmaznak, ajánlott a fehérvérsejtek rendszeres ellenőrzése, és utasítani kell a betegeket, hogy jelentsék a fertőzés esetleges jeleit (pl. Torokfájás, láz).
Túlérzékenység/angioneurotikus ödéma:
Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a hangszalagok és/vagy a gége angioneurotikus ödémájáról ritkán számoltak be angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal, köztük perindoprillal kezelt betegeknél. A kezelés során bármikor előfordulhat. Ilyen esetekben a perindoprilt azonnal fel kell függeszteni, és meg kell kezdeni a megfelelő ellenőrzést a tünetek teljes megszűnésének biztosítása érdekében a kibocsátás előtt.
Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot kezelés nélkül megszűnik, bár az antihisztaminok hasznosnak bizonyultak a tünetek enyhítésében.
A gégeödémához társuló angioneurotikus ödéma végzetes lehet. Ha fennáll a nyelv, a hangszalag vagy a gége érintettsége, amely a légutak elzáródását okozhatja, azonnal meg kell kezdeni a megfelelő kezelést, amely magában foglalhatja 1: 1000 adrenalin-oldat (0,3–0,5 ml) szubkután beadását és/vagy óvintézkedéseket. biztosítsa a légutakat.
Az ACE-gátlókat kapó fekete betegeknél nagyobb volt az angioneurotikus ödéma előfordulási aránya, mint a nem fekete betegeknél.
Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében szerepel az ACE-gátló kezeléssel nem összefüggő angioneurotikus ödéma, nagyobb az angioneurotikus ödéma kockázata az ACE-gátló szedésekor (lásd 4.3 pont).
Az angioneurotikus bélödémáról ritkán számoltak be ACE-gátlóval kezelt betegeknél.
Ezek a betegek hasi fájdalmat (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül) tapasztaltak, egyes esetekben az angioneurotikus arcödéma korábban nem volt jelen, és a C-1 észteráz szintje normális volt. Az angioneurotikus ödémát olyan módszerekkel diagnosztizálták, mint a hasi CT, vagy ultrahanggal vagy a műtét során, az ACE-gátló kezelés abbahagyása után a tünetek megszűntek. Az angioneurotikus bélödémát be kell vonni a differenciáldiagnózisba azoknál a betegeknél, akiknek hasi fájdalmuk van ACE-gátlókkal.
MTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) egyidejű alkalmazása
Azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) kezelnek, fokozottan fennállhat az angioödéma kockázata (pl. A légutak vagy a nyelv duzzanata, légzési nehézséggel vagy anélkül) (lásd 4.5 pont).
Anafilaxiás reakciók deszenzibilizáció során:
Elszigetelt jelentések történtek olyan betegekről, akiknek tartós, életveszélyes anafilaxiás reakciói voltak, miközben ACE-gátlókat szedtek egyidejűleg méhméreggel (méh, darázsméreg) végzett deszenzitizáló kezeléssel. A deszenzitizációs terápiában részesülő allergiás betegeknél óvatosan kell alkalmazni az ACE-gátlókat, és rovarméreg immunterápiában részesülő betegeknél kerülni kell az ACE-gátló kezelést. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek ACE-gátlókra, valamint deszenzitizálásra van szükségük, ezek a reakciók megelőzhetők, ha az ACE-gátló kezelést átmenetileg legalább 24 órával a kezelés előtt elhagyják.
Anafilaxiás reakciók az LDL-aferézis során:
Ritkán azoknál a betegeknél, akik dextrán-szulfáttal az LDL-aferézis során ACE-gátlókat szednek, életveszélyes anafilaxiás reakciók lépnek fel. Ezeket a reakciókat megakadályoztuk az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével minden aferézis előtt.
Hemodializált betegek:
Anafilaxiás reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akik nagy áramlású membránokkal (pl. AN 69Ò) dializáltak, és akik egyidejűleg ACE-gátlókat kaptak. Meg kell fontolni egy másik típusú dialízismembrán vagy más típusú vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását ezeknél a betegeknél.
Kálium-megtakarító vízhajtók, káliumsók:
A perindopril és a kálium-megtakarító diuretikumok vagy káliumsók kombinációja általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.
Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Terhesség:
Az ACE-gátló kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Hacsak nem tartják szükségesnek az ACE-gátló monoterápia folytatását, a terhességet tervező betegeket alternatív antihipertenzív kezelésekre kell váltani, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazásának megállapított biztonsági profilja van.
Ha terhességet diagnosztizálnak, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Az indapamidot illetően:
Májkárosodás esetén a tiazid diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok máj encephalopathiát indukálhatnak. Ha ez bekövetkezik, a vízhajtót azonnal fel kell függeszteni.
Fényérzékenység:
Tiazidokkal rokon tiazidokkal és diuretikumokkal kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha fényérzékenységi reakció lép fel a kezelés alatt, akkor ajánlott a kezelést abbahagyni.
Ha a vízhajtó újbóli beadását szükségesnek tartják, akkor ajánlott a napnak vagy a mesterséges UVA-sugárzásnak kitett területeket védeni.
A használatra vonatkozó óvintézkedések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében:
Vesekárosodás:
Súlyos vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), diabetes mellitus, hipoaldoszteronizmus interakciós események, főleg dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, elorerenon és triplerenon, triplerenon és vagy kálium- sópótlókat tartalmazó. A kockázat fennáll a szérum káliumszintjének emelkedésével járó egyéb gyógyszereket szedő betegeknél is (pl. Heparin, kotrimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol). A kálium-kiegészítők, kálium-megtakarító vizelethajtók vagy kálium-tartalmú sópótlók alkalmazása, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, a szérum káliumszintjének jelentős növekedéséhez vezethet. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat. Ha a fenti gyógyszerek egyidejű alkalmazását helyénvalónak ítélik, ezeket körültekintően és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).
Az indapamidot illetően:
Víz és elektrolit egyensúly:
Nátriumszint:
A nátriumszintet a kezelés megkezdése előtt és azt követően rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Az összes diuretikummal történő kezelés csökkentheti a nátriumszintet, amelynek súlyos következményei lehetnek. A csökkent nátriumszint először tünetmentes lehet, ezért rendszeres utóvizsgálatokra van szükség. A vizsgálatoknak gyakoribbnak kell lenniük időseknél és cirrhosisban szenvedő betegeknél (lásd 4.8 és 4.9 pont).
Káliumszint:
A hipokalaemiával járó kálium kimerülés a tiazid-diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok jelentős kockázata. A csökkent káliumszint kockázata (férfiaknál 120 g/m 2, nőknél> 100 g/m 2) randomizáltak vagy 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid vagy 10 mg enalapril kezelésre 1 éven keresztül. Az adagot a vérnyomás-szabályozás, a perindopril 8 mg-ig és az indapamid 2,5 mg-ig vagy az enalapril 40 mg-ig naponta egyszer igazították. Az alanyok csak 34% -a maradt 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid kezelésben (szemben a 10% -os enalaprillal 20%).
A kezelés végén az LVMI szignifikánsan csökkent a perindopril/indapamid csoportban (-10,1 g/m²), mint az enalapril csoportban (-1,1 g/m²) az összes randomizált betegpopulációban. Az LVMI változásban a csoportok közötti különbség -8,3 (95% CI (-11,5, -5,0), p Kapcsolatfelvételi feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik