Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/01704-Z1B 2013/02429-PRE
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
PRESTARIUM forte COMBI A
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 6,79 mg perindoprilt tartalmaz, ami 10 mg perindoprilargininnek és 2,5 mg indapamidnak felel meg.
Ismert hatású segédanyagok: laktóz-monohidrát
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, kerek filmtabletta, 8 mm átmérőjű és 11 mm görbületi sugarú.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A PRESTARIUM forte COMBI A helyettesítő kezelésként javallt esszenciális magas vérnyomás kezelésére olyan betegeknél, akiket már kontrolláltak perindoprillal és indapamiddal, és amelyeket ugyanazon adagokban adnak be.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Egy PRESTARIA forte COMBI tabletta naponta egyszeri adagban, lehetőleg reggel és étkezés előtt.
Speciális betegcsoportok
Idősebb emberek (lásd 4.4 pont)
Időseknél a plazma kreatininszintet az életkor, a testsúly és a nemek szerint kell beállítani. Idős betegek kezelhetők, ha a vesefunkció normális, és a vérnyomásválasz újraértékelését követően.
Vesekárosodás (lásd 4.4 pont)
A kezelés ellenjavallt súlyos és mérsékelt vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 60 ml/perc alatt).
A szokásos orvosi ellenőrzés magában foglalja a kreatinin és a kálium gyakori ellenőrzését.
Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 szakasz)
A kezelés ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.
Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
A PRESTARIA forte COMBI A biztonságosságát és hatékonyságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincs elérhető adat. A PRESTARIUM forte COMBI A nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.
Beltéri használatra.
4.3 Ellenjavallatok
A perindoprillal kapcsolatos:
- A gyógyszerrel vagy bármely más ACE-gátlóval szembeni túlérzékenység,
- A korábbi ACE-gátló kezeléssel összefüggő angioödéma (Quincke ödéma) kórtörténete (lásd 4.4 pont),
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont),
- A PRESTARIA forte COMBI A és az aliszkirent tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt cukorbetegségben szenvedő vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
- Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása (lásd 4.4 és 4.5 pont).
- Testen kívüli terápiák, amelyek negatív töltésű felületekkel érintkeznek vérrel (lásd 4.5 pont),
- Jelentős bilaterális veseartéria-szűkület vagy a magányos vese artériájának szűkülete (lásd 4.4 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos:
- túlérzékenység a gyógyszerrel vagy bármely más szulfonamiddal szemben,
- súlyos és közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 60 ml/perc alatt),
- súlyos májkárosodás,
- Általánosságban elmondható, hogy ez a gyógyszer nem ajánlott olyan gyógyszerekkel kombinálva, amelyek antiarritmiás hatása nem okoz torsades de pointes-t (lásd 4.5 pont).,
- szoptatás (lásd 4.6 pont).
A PRESTARIOM forte COMBI A-hoz kapcsolódik:
- túlérzékenység a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben,
Megfelelő terápiás tapasztalat hiánya miatt a PRESTARIUM forte COMBI A nem alkalmazható:
- kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különleges figyelmeztetések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében:
A lítium kombinációja a perindopril és az indapamid kombinációjával általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A perindoprillal kapcsolatos:
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.
Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők vagy káliumtartalmú sópótlók
A perindopril és a kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők vagy kálium-tartalmú sóhelyettesítők kombinációja általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és vérszegénységről számoltak be ACE-gátlókat szedő betegeknél. A neutropenia ritkán fordul elő olyan betegeknél, akiknek normál vesefunkciója van, és nincsenek egyéb bonyolító tényezői. A perindoprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, immunszuppresszív terápiában, allopurinolban vagy prokainamidban részesülő betegeknél, vagy ezeknek a bonyolító tényezőknek a kombinációjában, különösen akkor, ha a betegnek már fennáll a vesekárosodása. Néhány betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek több esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-kezelésre. Ha ilyen betegeknél perindoprilt alkalmaznak, ajánlatos a leukocita számot rendszeresen ellenőrizni, és utasítani kell a betegeket, hogy jelentsék a fertőzés esetleges jeleit (pl. Torokfájás, láz) (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél megnő a hipotenzió vagy a veseelégtelenség kockázata bilaterális veseartéria-szűkületben vagy a magányos vese artériájának szűkületében (lásd 4.3 pont). A diuretikus kezelés támogató tényező lehet. A vesefunkció csökkenése a szérum kreatinin minimális változásával járhat, még egyoldalú veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is.
Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a hangszalagok és/vagy a gége angioödémáját ritkán jelentették angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal, köztük a perindoprillal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A kezelés során bármikor előfordulhat. Ezekben az esetekben a perindopril-kezelést azonnal le kell állítani, és a beteget megfelelően ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy a tünetek a felmentés előtt teljesen megszűnjenek. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot általában kezelés nélkül megszűnt, bár az antihisztaminok hasznosak voltak a tünetek enyhítésében.
A gégeödémához társuló angioödéma végzetes lehet. A nyelv, a hangszalag vagy a gége érintettsége esetén, amely légúti elzáródáshoz vezethet, azonnal megfelelő kezelést kell alkalmazni, amely magában foglalhatja 1: 1 000 adrenalinoldat (0,3–0,5 ml) szubkután beadását és/vagy intézkedéseket a légutak átjárhatóságának biztosításához.
Beszámoltak arról, hogy az ACE-gátlót szedő fekete betegeknél nagyobb az angioödéma előfordulási gyakorisága, mint más fajú betegeknél.
Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében az ACE-gátló kezeléssel nem összefüggő angioödéma szerepel, nagyobb lehet az angioödéma kialakulásának kockázata az ACE-gátlók szedése alatt (lásd 4.3 pont).
Bél angioödémáról ritkán számoltak be ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. Ezeknek a betegeknek hasi fájdalma volt (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül); néhány esetben korábbi arc-angioödéma nélkül, normális a C-1 észteráz szint. Az angioödémát hasi CT-vel, ultrahanggal vagy műtéttel végzett vizsgálatokkal diagnosztizálták, és az ACE-gátlók abbahagyása után a tünetek megszűntek. A bél angioödémát be kell vonni az ACE-gátlókat hasi fájdalommal szedő betegek differenciáldiagnózisába.
A perindopril és a sacubitrile/valsartan kombinációja ellenjavallt az angioödéma fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont). A sacubitrilt/valzartánt nem szabad korábban beadni, mint 36 perccel az utolsó perindopril adag után. Ha a sacubitrile/valsartan-kezelést abbahagyják, a perindopril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd 4.3 és 4.5 pont). Más NEP-gátlók (pl. Racecadotril) és ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szintén növelheti az angioödéma kockázatát (lásd 4.5 pont). Ezért a perindoprillal kezelt betegek NEP-gátlókkal (pl. Racecadotril) történő megkezdése előtt alapos haszon-kockázat értékelésre van szükség.
MTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) egyidejű alkalmazása:
Azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) kezelnek, fokozottan fennállhat az angioödéma kockázata (pl. A légutak vagy a nyelv duzzanata, légzési nehézséggel vagy anélkül) (lásd 4.5 pont).
Anafilaxiás reakciók deszenzibilizáció során
Különálló jelentésekről számoltak be olyan betegekről, akik tartós, életveszélyes anafilaxiás reakciókat tapasztaltak az ACE-gátlókkal szemben a méhméreg (méhek, darazsak) deszenzitizációs kezelése során. Az ACE-gátlókat óvatosan kell alkalmazni allergiás betegeknél, akiket deszenzibilizációval kezeltek, és méreg immunterápiában részesülőknél kerülni kell őket. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek mind ACE-gátlókra, mind deszenzitizációra van szükségük, ezek a reakciók megelőzhetők, ha az ACE-gátló kezelést legalább 24 óráig átmenetileg elhagyják a kezelés előtt.
Anafilaktoid reakciók alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) aferézisében
Az ACE-gátlókat szedő betegeknél ritkán tapasztaltak életveszélyes anafilaxiás reakciókat a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) dextrán-szulfát aferézise során. Ezeket a reakciókat megakadályoztuk az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével minden aferézis előtt.
Anafilaxiás reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akiket nagy permeabilitású membránokkal (pl. AN 69 ®) dializáltak és ACE-gátlóval egyidejűleg kezeltek. Meg kell fontolni egy másik típusú dialízismembrán vagy más típusú vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását ezeknél a betegeknél.
Az elsődleges aldoszteronizmusban szenvedő betegek általában nem reagálnak az antihipertenzív terápiára a renin-angiotenzin rendszer gátlásával. Ezért ennek a gyógyszernek a használata nem ajánlott.
Az ACE-gátló kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Hacsak a folyamatos ACE-gátló kezelést nem tekintik elengedhetetlennek, a terhességet tervező betegeket alternatív antihipertenzív kezelésekre kell váltani, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazásának megállapított biztonsági profilja van. Amikor a terhesség beigazolódott, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos:
Májkárosodás esetén a tiazid-diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok máj encephalopathiát okozhatnak. Ebben az esetben a vízhajtót azonnal fel kell függeszteni.
Tiazidokkal és tiazidszerű diuretikumokkal kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakciók lépnek fel, a kezelés leállítását javasoljuk. Ha a vízhajtók alkalmazását szükségesnek tartják, akkor ajánlott megvédeni a kitett részeket a naptól vagy a mesterséges UVA sugárzástól.
A használatra vonatkozó óvintézkedések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében:
Vesekárosodás
Súlyos és mérsékelt vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), diabetes mellitus, kapcsolódó események, különösen dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, eplerenon, triamterén, kiegészítők) és kiegészítők egyidejű alkalmazása kálium vagy káliumtartalmú sóhelyettesítők; vagy olyan betegek, akik más, a szérum káliumszintjét növelő gyógyszereket szednek (pl. heparinok, kotrimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol, más ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók, acetilszalicilsav ≥ 3 g/nap, COX-2 inhibitorok és nem szelektív NSAID-ok), immunszuppresszánsok, például ciklosporin vagy takrolimusz, trimetoprim). A kálium-kiegészítők, a kálium-megtakarító vizelethajtók vagy a kálium-tartalmú sóhelyettesítők alkalmazása a szérum káliumszint jelentős növekedéséhez vezethet, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat. Ha a fenti anyagok egyidejű alkalmazását szükségesnek tartják, körültekintéssel és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell őket alkalmazni (lásd 4.5 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos:
Víz és elektrolit egyensúly
Ezeket a kezelés megkezdése előtt, majd rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A csökkent nátriumszint először tünetmentes lehet, ezért rendszeres ellenőrzés szükséges. A monitorozásnak még gyakoribbnak kell lennie idős és cirrhotikus betegeknél (lásd 4.8 és 4.9 pont). Bármely vizelethajtó kezelés hyponatraemiát okozhat, néha nagyon súlyos következményekkel jár. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációt és ortosztatikus hipotenziót okozhat. A kloridionok elvesztésével együtt másodlagos kompenzációs metabolikus alkalózishoz vezethet: ennek a hatásnak az előfordulása és mértéke enyhe.
A hipokalaemiával járó kálium kimerülés a tiazidokkal és a tiazidokkal kapcsolatos diuretikumokkal kapcsolatos fő kockázat. A csökkent káliumszintek kockázata (férfiaknál 120 g/m 2, nőknél> 100 g/m 2) randomizáltak vagy 2 mg perindoprilerbuminra (ami 2,5 mg perindoprilargininnek felel meg)/0,625 mg indapamidra vagy 1025 mg enalaprilra egy éven keresztül. Az adagot a vérnyomás-szabályozásnak megfelelően állították be, a perindoprilerbumin 8 mg-ig (a 10 mg perindoprilargininnek megfelelő mennyiség) és az indapamid 2,5 mg-ig vagy az enalapril 40 mg-ig naponta egyszer. Az alanyok csak 34% -a maradt 2 mg perindoprilerbumin (ami 2,5 mg perindoprilargininnek felel meg)/0,625 mg indapamiddal (szemben 20% 10 mg enalaprillal).
A kezelés végén az LVMI szignifikánsan jobban csökkent a perindopril/indapamid csoportban (-10,1 g/m²) az enalapril csoporthoz képest (-1,1 g/m²) a teljes randomizált populációban. Az LVMI változásában a csoportok közötti különbség -8,3 (95% CI (-11,5; -5,0), p Kapcsolatfelvételi feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik