Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz.: 2019/01704-Z1B 2016/02447-ZME; 2017/02599-Z; 2017/03853-Z
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Triplixam 5 mg/1,25 mg/5 mg
Triplixam 5 mg/1,25 mg/10 mg
Triplixam 10 mg/2,5 mg/5 mg
Triplixam 10 mg/2,5 mg/10 mg
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Triplixam 5 mg/1,25 mg/5 mg: Minden filmtabletta 3,395 mg perindoprilt tartalmaz, ami egyenértékű 5 mg perindopril-argininnel, 1,25 mg indapamidot és 6,935 mg amlodipin-bezilátot, ami 5 mg amlodipinnek felel meg.
Triplixam 5 mg/1,25 mg/10 mg: filmtablettánként 3,395 mg perindopril, amely 5 mg perindopril-argininnek, 1,25 mg indapamidnak és 13,870 mg amlodipin-bezilátnak felel meg, ami 10 mg amlodipinnek felel meg.
Triplixam 10 mg/2,5 mg/5 mg: Minden filmtabletta 6,790 mg perindoprilt tartalmaz, ami 10 mg perindopril-argininnek, 2,5 mg indapamidnak és 6,935 mg amlodipin-bezilátnak felel meg, ami 5 mg amlodipinnek felel meg.
Triplixam 10 mg/2,5 mg/10 mg: minden filmtabletta 6,790 mg perindoprilt tartalmaz, ami 10 mg perindopril-argininnek, 2,5 mg indapamidnak és 13,870 mg amlodipin-bezilátnak felel meg, ami 10 mg amlodipinnek felel meg.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Triplixam 5 mg/1,25 mg/5 mg: fehér, hosszúkás, filmtabletta, 9,75 mm hosszú és 5,16 mm széles, egyik és másik oldalán dombornyomott.
Triplixam 5 mg/1,25 mg/10 mg: fehér, hosszúkás, filmtabletta, 10,7 mm hosszú és 5,66 mm széles, egyik és másik oldalán dombornyomott.
Triplixam 10 mg/2,5 mg/5 mg: fehér, hosszúkás, filmtabletta, 11,5 mm hosszú és 6,09 mm széles, egyik és másik oldalán dombornyomott.
Triplixam 10 mg/2,5 mg/10 mg: fehér, hosszúkás, filmtabletta, 12,2 mm hosszú és 6,46 mm széles, egyik és másik oldalán dombornyomott.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A TRIPLIXAM helyettesítő kezelésként javallt az esszenciális magas vérnyomás kezelésére olyan betegeknél, akiket a perindopril/indapamid és az amlodipin fix dózisának kombinációja már azonos dózisban adott.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Naponta egy TRIPLIXAM filmtabletta egyszeri adagként, lehetőleg reggel és étkezés előtt.
A rögzített dózisú kombináció nem alkalmas kezdeti terápiának.
Ha az adagolás módosítására van szükség, titrálja az egyes komponensekkel.
Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont)
Súlyos vesekárosodás esetén (a kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc) a kezelés ellenjavallt.
A TRIPLIXAM 10 mg/2,5 mg/5 mg és 10 mg/2,5 mg/10 mg dózisban ellenjavallt közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc). A kezelést ajánlott a szabad kombináció megfelelő adagjával kezdeni.
A szokásos orvosi ellenőrzés magában foglalja a kreatinin és a kálium gyakori ellenőrzését.
A perindopril és az aliszkiren egyidejű alkalmazása ellenjavallt vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.3 pont).
Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 szakasz)
A TRIPLIXAM ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.
A TRIPLIXAM-ot óvatosan kell alkalmazni enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel ezeknél a betegeknél az amlodipin adagolási rendjét nem határozták meg.
Idősek (lásd 4.4 pont)
Időseknél a perindoprilát eliminációja csökken (lásd 5.2 pont).
Idős emberek a vesefunkciónak megfelelően kezelhetők TRIPLIXAM-mal (lásd 4.3 pont).
A TRIPLIXAM biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
4.3 Ellenjavallatok
- Dialízis alatt álló betegek
- Kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegek
- Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc)
- Mérsékelt vesekárosodás (kreatinin-clearance kevesebb, mint 60 ml/perc) a TRIPLIXAM esetében, amely perindopril/indapamid kombinációt tartalmaz 10 mg/2,5 mg dózisban (azaz TRIPLIXAM 10 mg/2,5 mg/5 mg és 10 mg/2, 5 mg/perc) 10 mg)
- Túlérzékenység a hatóanyagokkal vagy más szulfonamidokkal, dihidropiridin-származékokkal, bármely más ACE-gátlóval vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
- A korábbi ACE-gátló kezeléssel összefüggő angioödéma (Quincke ödéma) kórtörténete (lásd 4.4 pont)
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont)
- Szoptatás (lásd 4.6 pont)
- Súlyos májkárosodás
- Sokk, beleértve a kardiogén sokkot is
- A bal kamra kiáramlásának elzáródása (pl. Magas fokú aorta stenosis)
- Hemodinamikailag instabil szívelégtelenség akut miokardiális infarktus után
- A TRIPLIXAM egyidejű alkalmazása aliszkirent tartalmazó gyógyszerekkel cukorbetegségben szenvedő vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.5 és 5.1 pont)
- Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása (lásd 4.4 és 4.5 pont).
- Testen kívüli terápiák, amelyek negatív töltésű felületekkel érintkeznek vérrel (lásd 4.5 pont),
- Jelentős bilaterális veseartéria-szűkület vagy a magányos vese artériájának szűkülete (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az egyes alkatrészekre vonatkozó, az alábbiakban megadott figyelmeztetéseket a TRIPLIXAM fix kombinációjára is alkalmazni kell.
Különleges figyelmeztetések
A lítium és a perindopril/indapamid kombinációja általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős gátló kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és alapos vesefunkció-, elektrolit- és vérnyomás-ellenőrzését. Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők vagy káliumtartalmú sópótlók
Általában a perindopril és a kálium-megtakarító gyógyszerek, a kálium-kiegészítők vagy a káliumot tartalmazó sóhelyettesítők kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és vérszegénységről számoltak be ACE-gátlókat szedő betegeknél. A neutropenia ritkán fordul elő olyan betegeknél, akiknek normál vesefunkciója van, és nincsenek egyéb bonyolító tényezői. A perindoprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, immunszuppresszív terápiában, allopurinolban vagy prokainamidban részesülő betegeknél, vagy ezen bonyolító tényezők kombinációjában, különösen akkor, ha a betegnek már van vesekárosodása. Néhány betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek néhány esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-kezelésre. Ha ilyen betegeknél perindoprilt alkalmaznak, ajánlott rendszeresen ellenőrizni a leukocitaszámot, és utasítani a betegeket, hogy jelentsék a fertőzés esetleges jeleit (pl. Torokfájás, láz) (lásd 4.8 pont).
Az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél megnő a hipotenzió vagy a veseelégtelenség kockázata bilaterális veseartéria-szűkületben vagy a magányos vese artériájának szűkületében (lásd 4.3 pont). A diuretikus kezelés támogató tényező lehet. A vesefunkció csökkenése a szérum kreatinin minimális változásával járhat, még egyoldalú veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is.
Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyálkahártyák, a nyelv, a hangszalagok és/vagy a gége angioödémájának eseteiről ritkán számoltak be angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal, köztük perindoprillal kezelt betegeknél. Ezek a kezelés során bármikor előfordulhatnak. Ilyen esetekben a perindoprilt azonnal fel kell függeszteni, és megfelelő ellenőrzést kell végezni a tünetek teljes megszűnésének biztosítása érdekében. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot általában kezelés nélkül megszűnt, bár az antihisztaminok hasznosak voltak a tünetek enyhítésében.
A gégeödémához társuló angioödéma végzetes lehet. Abban az esetben, ha a nyelv, a hangszalag vagy a gége érintett, ami légúti elzáródást okozhat, azonnal megfelelő kezelést kell alkalmazni, amely magában foglalhatja 1: 1 000 adrenalin oldat (0,3–0,5 ml) szubkután beadását és/vagy intézkedéseket a légutak átjárhatóságának biztosítása érdekében.
Az ACE-gátlót szedő fekete betegeknél az angioödéma gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint más fajú betegeknél.
Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében az ACE-gátló kezeléssel nem összefüggő angioödéma szerepel, az angioödéma kockázata megnőhet az ACE-gátló szedése alatt (lásd 4.3 pont).
Bél angioödémáról ritkán számoltak be ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. Ezeknek a betegeknek hasi fájdalma volt (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül); néhány esetben korábbi arc-angioödéma nélkül, normális a C-1 észteráz szint. Az angioödémát hasi CT-vel vagy ultrahanggal végzett vizsgálatokkal vagy műtéttel diagnosztizálták, és a tünetek megszűntek az ACE-gátló beadásának abbahagyása után. A bél angioödémát be kell vonni az ACE-gátlókat hasi fájdalommal szedő betegek differenciáldiagnózisába.
A perindopril és a sacubitrile/valsartan kombinációja ellenjavallt az angioödéma fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont). A sacubitrilt/valzartánt nem szabad korábban beadni, mint 36 perccel az utolsó perindopril adag után. Ha a sacubitrile/valsartan-kezelést abbahagyják, a perindopril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd 4.3 és 4.5 pont). Más NEP-gátlók (pl. Racecadotril) és ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szintén növelheti az angioödéma kockázatát (lásd 4.5 pont). Ezért a perindoprillal kezelt betegek NEP-gátlókkal (pl. Racecadotril) történő megkezdése előtt alapos haszon-kockázat értékelésre van szükség.
MTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) egyidejű alkalmazása:
Azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) kezeltek, fokozottan fennállhat az angioödéma kockázata (pl. A légutak és a nyelv duzzanata, légzési zavarral vagy anélkül) (lásd 4.5 pont).
Anafilaxiás reakciók deszenzibilizáció során
Különálló jelentésekről számoltak be olyan betegekről, akik tartósan életveszélyes anafilaxiás reakciókat tapasztaltak az ACE-gátlókkal szemben a méhméreg (méhek, darazsak) deszenzitizációs kezelése során. Az ACE-gátlókat óvatosan kell alkalmazni allergiás betegeknél, akiket deszenzibilizációval kezeltek, és méreg immunterápiában részesülőknél kerülni kell őket. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek mind ACE-gátlókra, mind deszenzitizációra van szükségük, ezek a reakciók megelőzhetők az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével a kezelés előtt legalább 24 órán keresztül.
Anaphylactoid reakciók az LDL-aferézis során
Az ACE-gátlókat szedő betegeknél ritkán tapasztaltak életveszélyes anafilaxiás reakciókat a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) dextrán-szulfát aferézise során. Ezeket a reakciókat megakadályoztuk az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével minden aferézis előtt.
Anafilaxiás reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akiket nagy permeabilitású membránokkal (pl. AN 69 ®) dializáltak és ACE-gátlóval egyidejűleg kezeltek. Meg kell fontolni egy másik típusú dialízismembrán vagy más típusú vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását ezeknél a betegeknél.
Az elsődleges aldoszteronizmusban szenvedő betegek általában nem reagálnak az antihipertenzív terápiára a renin-angiotenzin rendszer gátlásával. Ezért ennek a gyógyszernek a használata nem ajánlott.
Az ACE-gátlókat terhesség alatt nem szabad alkalmazni. Ha szükségesnek tartják az ACE-gátló kezelés folytatását, a teherbe esni szándékozó betegeket át kell váltani olyan alternatív antihipertenzív terápiára, amelynek megalapozott biztonsági profilja van a terhesség alatt történő alkalmazásra. Diagnosztizált terhesség esetén az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Májkárosodás esetén a tiazid-diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok máj encephalopathiát okozhatnak. Ebben az esetben a vízhajtót azonnal fel kell függeszteni.
Tiazidokkal és tiazidokkal rokon diuretikumokkal kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakciók lépnek fel, a kezelés leállítását javasoljuk. Ha szükségesnek tartják a vizelethajtók újbóli beadását, akkor ajánlatos megvédeni a kitett részeket a naptól vagy a mesterséges UVA-sugárzástól.
A használatra vonatkozó óvintézkedések
- Súlyos vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), diabetes mellitus, kapcsolódó események, különösen dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, eplerenon, triamterén vagy káliumsók), káliumsók egyidejű alkalmazása káliumtartalmú helyettesítők; vagy a szérum káliumszintjét növelő egyéb gyógyszereket (pl. heparin, kotrimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol) szedő betegek. A kálium-kiegészítők, a kálium-megtakarító vizelethajtók vagy a kálium-tartalmú sópótlók használata jelentős szérum-káliumszint-növekedéshez vezethet, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat. Ha szükségesnek tartják a fenti anyagok egyidejű alkalmazását, ezeket körültekintően és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).
- A hipokalaemiával járó kálium kimerülés a tiazidokkal és a tiazidokkal kapcsolatos diuretikumokkal kapcsolatos fő kockázat. A csökkent káliumszintek kockázata (férfiaknál 120 g/m 2, nőknél> 100 g/m 2) véletlenszerűen 2 mg perindopril-terc-butil-amin (2,5 mg perindopril-argininnek megfelelő)/0,625 mg indapamid vagy 10 mg enalapril egyszerre nap egy évig. Az adagot a vérnyomás-szabályozásnak megfelelően állították be, a perindopril-terc-butil-amint 8 mg-ig (a 10 mg perindopril-argininnek megfelelő mennyiséget) és az indapamidot napi 2,5 mg-ig vagy az enalaprilt 40 mg-ig. Az alanyok csak 34% -a maradt 2 mg perindopril-terc-butil-aminnal (egyenértékű 2,5 mg perindopril-argininnel)/0,625 mg indapamiddal (szemben 20% 10 mg enalaprillal).
A kezelés végén az LVMI szignifikánsan jobban csökkent a perindopril/indapamid csoportban (-10,1 g/m²) az enalapril csoporthoz képest (-1,1 g/m²) a teljes randomizált populációban. Az LVMI változásban a csoportok közötti különbség -8,3 (95% CI (-11,5; -5,0), p 2, a cukorbetegség időtartama 8 év, HbA1c 7,5% és STK/DTK 145/81 Hgmm). Közülük 83% -uk hipertóniás volt, 32% -uk és 10% -uk makro- vagy mikrovaszkuláris betegségben szenvedett, 27% -uk pedig mikroalbuminuriában szenvedett. Az egyidejű kezelés magában foglalta a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket (75%), a lipidszintet csökkentő gyógyszereket (35% elsősorban a sztatinokat 28%), az aszpirint és más antitrombotikus szereket (47%).
A perindopril/indapamid és a szokásos hipoglikémiás kezelés kombinációjának kezdeti 6 hetes periódusa után a betegeket randomizálták placebóra (n = 5 571) vagy perindopril/indapamidra (n = 5 569).
Átlagos 4,3 éves követés után a perindopril/indapamid kezelés a relatív kockázat szignifikáns 9% -os csökkenésével ért véget az elsődleges végpontban (95% CI [0,828; 0,996], p = 0,041).
Ehhez az előnyhöz a teljes mortalitás relatív kockázatának jelentős 14% -os csökkenése (95% CI [0,75; 0,98], p = 0,025), a szív- és érrendszeri halál 18% -kal csökkent (95% CI [0,68; 0,98], p = 0,027) és az összes veseesemény 21% -kal (95% CI [0,74; 0,86], p 6 hónappal a beiratkozás előtt) vagy dokumentált egyéb ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú cukorbetegség (36,1%), HDL-C 2) . Egy másik patkányokon végzett vizsgálat során, amelyben hím patkányokat 30 napon át amlodipin-beziláttal kezeltek az embereknél mg/kg-ban kifejezett dózishoz hasonló dózisban, a follikulus-stimuláló hormon és a tesztoszteron csökkenését figyelték meg a plazmában, valamint a spermiumok csökkenését sűrűség és érett spermatitis és Sertoli sejtek száma.
Patkányokban és egerekben, amiket amlodipinnel kezeltek az étrendben két éven át, újraszámítva a napi 0,5 dózist; 1,25 és 2,5 mg/kg/nap, karcinogenitást nem mutattak ki. A legmagasabb dózis mg-ban (kb. Egereknél megegyezik, és a patkányok esetében a maximális ajánlott 10 mg-os dózis a mg/m 2-nek kétszerese *) közel volt a maximálisan tolerálható dózishoz egereknél, patkányoknál azonban nem.
A mutagenitási vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen gyógyszerrel kapcsolatos hatást sem gén, sem kromoszóma szinten.
* 50 kg-os beteg súlyával.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
kalcium-karbonát keményítő komponensek: kalcium-karbonát 90%, előzselatinizált kukoricakeményítő 10%,