Ischaemiás szívbetegség
3.2. Ischaemiás szívbetegség (CHD)
A szívkoszorúér-betegség olyan szívbetegség, amikor a szívkoszorúerek nem képesek annyi vért juttatni a szívizomba, amennyire szüksége van a szűkület vagy elzáródás miatt (különösen fokozott megterhelés vagy mentális megterhelés esetén). Az iszkémiás szívbetegség krónikus formára oszlik - angina pectoris és akut formára - myocardialis infarctus.
3.2.1. Angina pectoris
A szívizomnak szükségszerűen oxigénre van szüksége a munkájához. Megfelelő oxigénellátás nélkül a szívizom nem képes kellő mértékben pumpálni a vért az egész testben. Amikor a szívkoszorúerek ateroszklerotikus változásaik miatt részben szűkülnek, nem áramlik elég vér a szívbe, és a szívizom nem eléggé ellátva oxigénnel. A kereslet és a kínálat közötti különbség főként a megterhelés során jelentkezik. Az ér lumenének akár 70% -áig történő szűkülete általában tünetmentes. Az angina pectoris éles, égő vagy állati fájdalomként nyilvánul meg a szegycsont mögött. A fájdalom gyakran átterjed a bal vállra és a 4-5. a bal kéz ujja. Néhány betegnél átterjedhet a torokra és az alsó állkapcsra. Ritkábban a betegek a szegycsont alatti területen találják meg, ahol rosszul értelmezhető a gyomor vagy az epehólyag problémájának jeleként. Az angina pectoris leggyakoribb oka az érelmeszesedés. Az erek szűkülését azonban drogok, különösen kokain vagy amfetamin is okozhatják, ez az érfal görcsös összehúzódása és átjárhatóságának szűkülete.
3.2.2. Miokardiális infarktus
Ezt követően szakszerűen irányított étrendre és a beteg testmozgási rendszerére (rehabilitációra) van szükség. Maga a rehabilitáció több hónapig tart, és az akut miokardiális infarktus utáni első évben gyógyfürdő-kezeléssel egészül ki. Ennek hozzá kell járulnia a páciens optimális kezeléséhez, az új étrendi és kezelési szokások kialakulásához, valamint a beteg jövőbeni lehetséges fizikai aktivitásának mértékének ajánlásához. A beteg határozott akarata meghatározó.